Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

186 82. országos Ülés !8»§. éftrilts 8-án, péntekem mit még csak indokolni sem szükséges és tényleg sok esetben nem is indokolnak; (Úgy van! a szélsőbalon.) az intézkedés alapja a sic volo, sic jubeo elve, melynek egyéb rugója nincs, mint a főispán fölterjesztése, az a fölterjesztés, mely a nyilvánosságnak világát sohasem látja, mely a kritika alólel van vonva és már ennélfogva, mint a megye háta mögött a sötétben készült aknamunka, a bizalmatlanságot hívja ki. (Ügy van! a szélsőbalon.) Ezen centralisticus törekvést azzal szokták megokolni, helyesebben ürügyéül azt szokták felhozni, hogy a mai parlamenti felelős kormányrendszerrel a megyéknek az a jogköre, melyet mi a közszabadság érdekéből számunkra vindicálunk, meg nem egyeztethető. Felfogásom szerint ez az ellenvetés nem érv. hanem sophisma. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindaddig, míg a megyéket, városokat és községeket a központi hatalom járszalagjára fűzve tartjuk, megyei egészséges életről, közszellemről és munkálkodásról ne álmodjunk, addig a megye, a város, a község semmi egyéb, mint szócsöve a kormányhatalomnak és engedelmes végrehajtója az ő akaratának. (Úgy van! a szélsőbalon.) A vármegyei közigazgatás további bajának tartom, t. ház, azt, a minek alapját az 1870 : XLII. törvényczikkben kell keresnünk, mely a megyei tisztviselőktől, a főjegyzőt, az árvaszéki elnököt, ügyészt, mérnököt és orvost kivéve, semminemű, még az írni-olvasni tudás qualificatioját sem kívánta meg, nem még magától a vicispántól sem, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely hiányt aztán egy oly intézkedéssel kívánt pótolni, a mely csak látszat volt, mert a tény ott is más és a központi hatalom akaratának megvalósítására szolgál, tudniillik a eandidationalis intézmény oly kinövéséve] akarta pótolni, mely mindent elért, csak azt nem, a mit kellett volna. Az •lvitázhatatlan, hogy ez az intézkedés czélzatos volt; de tagadhatatlan az is, hogy e czélzatos intézkedés és az a körülmény, hogy a tisztviselőktől semminemű qualificatio nem kívántatott meg, már első időben is tömérdek hasznavehetetlen elemekkel árasztotta el a közszolgálatot, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) úgy, hogy már magában véve e körülmény is elég volt arra, hogy minden változás, melyet a közigazgatás jóságához fűztek, meghitisúlt. Volt ennek a törvénynek egy meglehetősen helyes és életrevaló intézkedése, nevezetesen az, mely a gyakorlati közigazgatási vizsgálatról szólt, tudniillik az 1883. évi törvényben, a mely az 1870. évi törvény hiányainak pótlása czéljából alkottatott. Azonban végrehajtásában az történt ezzel, a mi, hogy példát mondjak, az országgyűlési képviselőválasztásokról szóló azon paragraphusainak rendelkezéseivel történt, a melyek a képviselőválasztási ügyekben a bíráskodást a Curia körébe utalták, tudniillik megfeledkeztek annak életbeléptetéséről. (Úgy van! Úgy van! a széls'd baloldalon.) További baj az én nézetem szerint az, hogy a megyék, városok és községek önigazgatási jogának megcsonkítására irányzott törekvések és ezeknek során alkotott törvény-toldozások folytán a beligazgatásból bizonyos quodlibet-féle származott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A beligazgatás ágazatának egy részét, példának okáért a közbiztonság, az állategészségügyi stb. szolgálatot államilag kinevezett közegek látják el, a szorosabb értelemben vett közigazgatási szolgálat egy részét pedig, ma már — mondhatjuk — talán egy harmadrészét a főispánilag kinevezett tisztviselők látják el 5 kétharmad része ellenben az úgynevezett választás által előállított közegek kezébe van letéve. Hogy ezen heterogén elemek működésében az összhangot, a harmóniát, a mely minden jó közigazgatásnak első és főpostulatuma, meg nem találhatjuk, azt — azt hiszem — az is belátja, a ki a mi beligazgatási állapotainkkal csak theoriából ismerős. Lényeges bajnak tartom, t. ház, a tisztviselőválasztásoknál a választási szabadságnak akképen való korlátozását is, hogy az a candidationalis intézkedések folytán a kormányhatalom képviselőjének, a főispánnak van kiszolgáltatva. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: Rókának a tyúkot! Szinay Gyula; Az 1883-ban megalkotott törvény, a mely már megkívánt némi csekély qualificatiot a közigazgatási tisztviselőktől is a candidationalis eljárás mellett, mely a qualificált egyének közszolgálatba való lépését gyakran lehetetlenné teszi, a legridegebb hatalmi törekvések sorába tartozik. A qualificationalis törvény mellett a kijelölő bizottságnak más feladata nem lehet, mint a minő feladata van például az orvosi állások betöltésénél az egészségügyi bizottságnak, tudniillik megbírálása annak, hogy az illető a törvény által előírt minősítéssel bír-e vagy sem? Ha pedig a minősítéssel bír, akkor előle nem lehet a sorompókat elzárni. (Helyeslés a baloldalon.) A most említett törvények hiányából, a fentebb elősorolt centralisticus törekvésekből, továbbá abból, hogy a tisztviselők választása tényleg a főispán kezébe van letéve, származik alárendeltség, az a függés, az a szolgalelkűség, melylyel a közszolgálat terén, — tisztelet a nagyon kevés számú kivételeknek, — mindenütt találkozunk; (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) a mely közéletünk munkásaiba íigyszólván beleoltatik s a mely különösen azóta foglal rohamosan tért, a mióta a kormány a könnyen hívők előtt az államosítás álomképét mutogatja. (Tetszés a szélső baloldalon.) Szomorú