Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
1 g á4. országos ttlés 1892. márezins 80-án, szerdán. melyek a kormány részéről gyakoroltattak, egy 1 szerűen eltagadták azokat és azt mondták, hogy ha volt visszaélés az egyik oldalon, volt a másik oldalon is. Hát, t. ház, ez tréfának megjárja, de nemcsak nálunk, hanem sehol a világon senki sem fogja komolyan állíthatni, hogy az ellenzék, a melynek kezében ninci semmi hatalom, vissza éléseket tud elkövetni a kormánpárttal szemben, mely utóvégre is a hatalomnak minden apparátusával rendelkezik. Legbensőbb meggyőződésem, t. ház, ha önök komolyan el vannak határozva a szabadelvű reformokra, ezt azzal kell bizonyítaniuk, hogy legelső sorban a választási törvényt veszik revisio alá. (Úgy van! Úgy van! a szélső halóidalon.) Az egész világon mindenütt ezt tekintik a reformok legfőbb hasisának, de különösen így van ez minálunk. Miért? (Halljuk! Halljuk!) A múlt alkalommal, nern emlékezem, melyik szónok panaszkodott azon parlamenti állapot fölött, hogy nálunk a pártok nem váltakozhatnak. Természetes, nem váltakozhatnak s nem is fognak váltakozni addig, a míg a jelenlegi választási törvény fennáll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy mikép történik másutt a pártok váltakozása, mindnyájan tudjuk. Például Angliában rendesen a választásnál szoktak a a kormányok megbukni, míg Olaszországban többnyire a képviselőházban. Nálunk mind a ketlő lehetetlen. Megmondom miért V (Halljuk! Halljuk !) A választások nem buktathatják meg a jelen törvény alapján a kormányt először azért, mert a választási lajstromok már a választások előtt akként vannak összeállítva, hogy mathematice lehetetlenné teszik vele az ellenzék győzelmét. ( Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hivatkozhatom példára a saját kerületemből, a hol az utolsó három hónapban megváltoztatták a választási lajstromot egyszerűen azon czímen, hogy a eensus nincs a kellő alapon kiszámítva. Felemelték tehát a censust 6 forint 25 krajezárról 17 forint 50 krajczárra, mi által egyetlenegy helységbei), Szegváron, 91 szavazóm esett ki a választók névjegyzékéből. (Mozgás a szélső baloldalon.) így megy ez országszerte, nem is szólva arról az absurd állapotról, hogy ugyanegy kerületben a legkülönbözőbb ecnsussal találkozunk s a míg a kerület egyik községében a eensus 3 forint, addig a másikban felmegy 20 — 22 forintig is. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Tudok erre akárhány példát. Nálunk tehát az általános választásoknál kormányt megbuktatni nem lehet. Ennek következménye pedig az, hogy a házban sem lehet, pusztán azért, mert nem a választók csinálják a parlamentet, hanem a kormány, a mely a 1 választások felett rendelkezik: ebből következőleg nem a kormány a többségnek kifolyása, hanem megfordítva, a többség kifolyása a kormánynak. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez által oly cireulus vitiosusba jutottunk, mely lehetetlenné teszi, mert lerontja és meghamisítja gyökerében a parlamentarismust, a melyről önök oly nagyon szeretnek beszélni. Méltóztassék elhinni, ezt nemcsak mi mondjuk ellenzéki szempontból. Mondják és érzik ezt az egész országban: és én nagyon kérem önöket, ne méltóztassanak bevárni, míg a nép ezt hangosabban fogja mondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önök azt mondták a múlt alkalommal erre, hogy régi dolog ez, minden választás után hagoztatják a visszaéléseket. Igen természetes, minden választás után hangoztattuk a visszaéléseket, mert egy-kettőt kivéve, minden választás után igaz volt. Angliában e század elején ugyanezt a feleletet adták az ellenzéknek, hogy nincsenek visszaélések és mondták ezt mindaddig, míg a nép végre oly kézzelfogható módon szólalt meg, hogy maga a kormány, a képviselőház, a főrendiház a reforinbilí által kénytelen volt reformálni úgy a választási eljárást, mint a képviselőház összeállítását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És tényleg bebizonyult, hogy Angliában az igazi alkotmányosság, az igazi parlamentarismus és az összes szabadelvű intézmények akkor fejlődtek rohamosan és bámulatosan, miután a parlamentarismus szabadelvű alapra lett fektetve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor voltam az imént mondani, hogy a t. kormánynak törekvése, szerintem, leginkább az, hogy hatalmát fentartsa. Érzem, ilyen állítást be kell bizonyítani. Hát engedje meg a t. ház, hogy bebizonyítsam, hogy az én becsületes meggyőződésem szerint ezen kormánynak, mint ilyennek, a maga összességében programmja abban áll: a hatalmat meg kell tartani beláthatlan időkig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt bizonyította és bizonyítja be folyton tényeivel. Megjegyzem azt is, hogy a cabinet megalakulása tekintetében szintén különös helyzetben vagyunk, mert máshol mindenütt a cabinet feje az, a ki megalakítja a cabinetet, minálunk azonban nem úgy áll a dolog. Mi szemben állunk egy kormány elnökkel, a ki nem maga alakította meg a cabinetet, hanem a kit megfordítva, a cabinet alakított meg, (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) mert hiszen a mikor állását elfoglalta, a cabinet már megvolt. De szemben állunk ama másik ténynyel is, a melyet csak mellesleg említek meg, hogy míg egyfelől be kell ismerni, hogy rég nem volt Magyarországon cabinet, a melyben annyi jeles és kiváló tehetség ülne, mint a mostaniban
