Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

81. orszAgos ülés 1892. április í-éu, csütörtökön. 163 tesznek ily Ígéreteket, mert ezeket bizonyosan felszólították, hogy ilyen ígéreteket tegyenek. De, t. ház, ezek a kortes eszközök még nem elégségesek; a t. kormány nemcsak belföldi tőkékkel, az állam vagyonával alimentálja a választási cassát, haem kimegy a külföldre és azon emberek mellére, a kik az állammal összeköttetésben vannak, különösen a bécsi bankárok mellére rászögezi azt a revolvert, melyről a ministerelnök úr azt állította, hogy mi — legalább én itt hordom a zsebemben.] (Halljuk ! Sálijuk! a. szélső baloldalon.) A múlt nyáron alkalmam volt már egyszer bebizonyítani a ház előtt, hogy Nyitramegyében az 1887-iki választások előtt egy osztrák ember bárósításáért 80.000 forintot fizetett a nyitramegyei választási cassába. Maga az államtitkár úr kissé símítgatta akkor a dolgot, de magában a dolog lényegében igazat adott nekem, mert hát ez el nem tagadható. Nem rég épen a választások előtt egy előkelő bécsi bankárral beszéltem, a ki egyszersmind tagja az osztrák urak házának. Ez az úri ember előttem világosan kijelentette, hogy minden magyar választásra egy bizonyos összeget szokott a szabadelvű párt cassájába beliferálni. (Bálijuk! Halluk! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) A mikor ezért szemrehányást tettem neki, hogy mint külföldi ember s mint egy külföldi törvényhozó testület tagja, miért ád pénzt a magyar választásokra, azt felelte rá, hogy neki az osztrák hazafiúi kötelessége; sok igen sokan vannak Bécsben, a kik áldoznak a magyar választásokra s ha szükség lesz, még többet is fognak áldozni, mert a dualismusnak és azon pártkormányzatnak, fentartása, mely a dualismus alapján áll, az osztrák érdekeknek is megfelel. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Kérdem a ministerelnök urat, hogy mutathat-e nekem még egy olyan államot a világon, melynek kormánya, tehát végrehajtó közege külföldre megy pénzért, hogy a képviselőválasztásokat segélyezzék'? Gr. Károlyi Gábor: Mit mondanak ehhez; a ezukor-utezában? (Zajos derültség a szélső balon.) Pázmándy Dénes: Azt mondják önök, hogy más pártok is költenek pénzt a választásokra. Természetes, hogy az ellenzéknek is anyagi áldozatába kerül a választás, ez nem tagadható; de olyan példával járnak elől, hogy utoljára is száraz kézzel Magyarországon, kivévén egyes, nagyobb választó városokat, ma már választást keresztííl vinni nem lehet. Hát, t. ház, mi is költünk s azt is megmondom, hogy mit. A múlt hónap egyik értekezletén t. elnökünk felszólította a kör gazdáját, adjon számot arról, hogy a párt pénztárából micsoda összeg fordíttatott választásokra. Erre előállott a gazdánk és bejelentette, hogy 1641 forint. A pótválasztásoknál ez az összeg felszaporodott valamivel, de még sem érte el a 2000 forintot. Az tehát természetes, hogy a kiküldetésekre, táviratokra, postadíjakra s ilyen materialis kiadásokra mi is költöttünk. Az is bizonyos, hogy az egyes képviselők is áldoztak a sajátjukból, de egészen más jelentősége van ennek, mint annak, ha az állam vagyona fecséreltetik el a választásoknál, ha olyan eolossalis ígéretek történnek s ha a bankok s külföldi bankárok összefogatnak s úgyszólván kényszeríttetnek arra, hogy a magyar képviselőválasztásra áldozzanak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hát, t. ház, megengedem, hogy az előbbi kormányok is ehhez hasonlóan jártak el. Nagyon rosszul tették. Azt is megengedem, hogy ez bevett rossz szokás; de, t. ház, hogy akkor azután a ministerelnök úr, ha ilyen eszközökkel hozza össze a többségét, azzal kérkedjék és azt mondja, hogy az ország közvéleménye mellette van, vagy abban a harczban, mely itt a választásnál alkotmányunkért folyik, ő a győztes és kinevesse, kicsinyli az ellenzéket: ha ilyen eszközök szolgáltatják önöknek a többséget, akkor legalább méltóztassanak megengedni azt az egyet, hogy azt a tanácsot adjam: legyenek szerényebbek, hallgassanak és ne kérkedjenek ilyen pyrrhnsi győzelemmel, a melynek árát a magyar állam adja meg. (Helyeslés. Úgy van ! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) De, t. ház, még egy más dologról is értesültem, arról t. i., hogy az osztrák államvasút beváltásakor az a conditio tétetett annak a bankcsoportnak, hogy az a magyar kormánynak egy nagyobb összeget bocsásson a rendelkezésére és anmtk, hogy a ház feloszlatása nem mindjárt az úgynevezett obstructionalis vita után a nyáron történt meg, hanem csak az azt követő télen, annak sokan és talán alaposan is, azt vélik okául, hogy akkor a kormánynak még nem volt egészen megtelve a választási cassája. Akkor történt ennek az osztrák állani vasútnak a beváltása, a mely — ma nem titok — körülbelül 8, 9, 10 millió írttal többe került, mint a mennyit egyáltalában az osztrák államvasút kért és mint maguk a részvényesek képzeltek. Én akkor ebben az ügyben kérdést intéztem a pénzügyminister Úrhoz a pénzügyi bizottságban ; csakhogy ezt a kérdést akkor nem jól formuláztam, úgy, hogy nagyon könnyű volt reá válaszolni. Mert azt kérdeztem: igaz-e, hogy abból az 2'i*