Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

11. orsifigos ülés 1892. mircziti? 10-én, csütörtökön. 91 könyvben még fönnáll, de a gyakorlatban a delegatiók és a közös kormány által intéztetik, holott a törvény 37. §-a határozottan kimondja, hogy a delegatiók csak ezen törvényben közöseknek nevezett ügyekben intézkedhetnél? és járhatnak el. {Úgy tan! Úgy van! a szélső baloldalon.) A 14. §. azt mondja, hogy »A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai jogai és kötelezettségei fölött, a melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.« És mit tapasztalunk? Azt, hogy a katonai szolgálat kötelékéből kijött tartalékos tisztekre a polgári életben is a katonai bíróságoknak, különösen a katonai becsületbíróságoknak hatásköre kiterjesztetik, daczára annak, hogy az ország alkotmánya értelmében bárminemű bíróságot constituálni csak az országgyűlésnek van joga és a becsületbíróság a hetvenes években a törvényhozás elkerülésével hozatott be. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De van egy másik eset. Jói tudjuk, hogy az ország erdélyi részeiben egy külön protestáns házassági jog áll fenn. Ezen házassági jogrendet fentartja alkotmányunk és a míg alkotmányunk fentartja, azt a közös hadsereg intéző köreinek is respectálni kell. Mégis mi történik? Épen a közös hadsereg intéző köreiből rendeletek bocsátattak ki, a melyek az ország alkotmányának részét képező protestáns házassági jog alapján kelt ítéletek tiszteletét megtiltják.' {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvény 17. §-a azt mondja, hogy »minden adót«, a melyet még a közös költségek fedezése czéljából is viselni kell, »a magyar ministerium minden idegen befolyás kizárásával, saját felelőssége alatt vet ki, szed be és kezel.« Daczára ennek, a magyar honpolgárok a külföldön minden törvénynyel és a nemzeti souverainitással ellenkezőleg, az osztrák honpolgárokkal közös consuli községekbe osztatnak be és azon közös consuli községek költségeinek fedezésére, a közös ministerium községi adót vet ki a magyar honpolgárokra és azokat beszedi, a mely ténykedés határozottan ellenkezik azon intézkedéssel, hogy a közös ügyek vezetésére hívatott orgánumok semminemű adóval nem terhelhetik a magyar honpolgárokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A 28. §. azt mondja, hogy »egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél. Következve a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetetlen feltétel a paritás«. Egyenjogú felek vagyunk-e ott, a hol Ausztriának lobogóját minden külügyi képviselet épületére feltűzik; (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) a hol Ausztriának czímere minden consulatus és követség épületén ott van, de a magyar nemzet lobogóját és czímerét sehol fel nem leljük? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt Ausztriának megvan a maga német hivatalos nyelve, Magyarországnak megvan magyar állami hivatalos nyelve. A paritással és egyenjogúsággal összefér-e, hogy magyar honpolgároknak magyar beadványait a külföldi követségeknél és consulatusoknál visszautasítják? Ha a nemzet a maga souverainitásának, a maga önálló állami életének kifejezést akar adni, nem teheti ezt praegnansabban a külföld népei előtt, mintha lobogójában és czímerében s ezek elhelyezésében kifejezi ama törvényes állapotot, mely a mi törvénykönyvünk szerint fennáll, de az önök gyöngeségébőí és gyávaságából nincsen végrehajtva. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha itt vége volna a sérelmek sorozatának! Miként hívják a hadseregnek ministerét.? »ReichsKriegsminister« ! Az összes nyomtatványokban, melyek a magyar delegatio elé terjesztetnek, mint közös hadügyminister van megnevezve, de az egész világon s az osztrák delegatio számára szánt nyomtatványokon, mint »Reichs-Kriegsminister« szerepel. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mit jelent ez, t. ház? Azt, hogy Ausztriában még fentartják s a külföldön is fenn akarják még tartatni azt a jogfelfogást, hogy itt egy birodalom van, melynek ministerei vannak, melynek kormánya van, szóval létezik egy egységes bírod ilmi kormány, mely tartományi alkormányzatokra van felosztva. (Úgy van! Úgy van! Mozgás szélső bal felől.) Hiszen a birodalom szó olyan, a melyet joggal használhatnak a magyar ministerek is, mert Magyarország is elég nagy arra, hogy »Magyar birodalom«-nak neveztessék. Es hogy ezen sérelmek, melyek kellő időben már Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által feltárattak, orvosoltassanak, összeülnek magyar ministerek, osztrák ministerek és közös ministerek, közös ministeri tanácskozásokban, holott ilyeneket a magyar törvénykönyv nem ismer, Magyarország önállósága és állami léte el se tűr. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Nem tartotta-e fenn még az 1867-iki kiegyezés a nemzetnek a magyar nemzeti jegybankhoz való jogát és a közös jegybankot nem-e későbbi időben hozták áldozatul? Vájjon nem sérelem-e direct és indirect úton Boszniának, mint közös közigazgatási területnek fentartása; és nem megtagadása-e az 1867 : XII. tcz. szel-