Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

10. országos Illés 1892. máreims » én, äííerdátt. 73 előtt a reform volna az első, a pártpolitikai és hatalmi momentum e mögött a háttérbe szorult. Alig lépte át a reformjavaslat ennek a teremnek a küszöbét, előtérbe lépett az a szellem, melyből a párt, a párt összetartása, a párt hatalmának fentartása első politikai dogmaként magaslik ki, a reform másodsorban áll. Oda értünk a javaslat tárgyalásának végéig — ezt már egyszer elmondtam, de kénytelen vagyok ismételni, hogy a helyzet képe teljes legyen — midőn csupán elvi kijelentésekre szorítkozott a kormány, csak azt akarta megmenteni javaslatainak bukásaiból. No hát, ha csak elvi kijelentéseket akar törvénybe foglalni, akkor kívánhattuk, hogy azok az elvi kijelentések legyenek teljesek, terjedjenek ki mindazon biztosítékokra, melyekkel mi a közigazgatási reformnak azon részét, mely a központi hatalom erejét fokozza, körülbástyázni akarjuk. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) De nem terjedtek ki ezek az elvi kijelentések sem mind azon biztosítékokra; a legfontosabbak egyikét a történt figyelmeztetések daczára kihagyták. És azután következett a már említettem megrohanása a nemzetnek, következett az új választásoknak oly módon való elrendelése, a mely semmi más ^zéllal összekötve nem lehetett, mint a nemzeti szabadakarat nyilvánulásának meghiúsításával, (Elérik helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a kormány számára a többségnek minden áron való megtartásával (Ügy van! Ügy van! bal felől.) És ehhez a kezdethez azután méltóan folytak a választások; mert én sok választási küzdelemben vettem részt, de állíthatom és ha ez tagadásba vonatik, a -;ita folyamán tényekkel fogjuk igazolni, mert egész gyűjtemény adat van kezünk közt, hogy ezeknél erőszakosabb és visszaélésekkel teltebb választások ebben az országban nem történtek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon ) Mindezek a tények annyira világossá teszik előttünk, hogy a kormánynál a hatalmi politika, a párturalom monopóliumának fentartá főszempont és hogy addig, a míg e szempont uralkodik, a jogállam, az egyéni, a polgári szabadság eszméinek megfelelő reformot nem várhatunk: hogy mi teljesen jogosítva volnánk annak kimondására, hogy ennek a kormánynak kezdeményezésére pedig semminemű reformba beleegyezésünket nem adjuk. (Helyeslés bal felől.) De én, t. ház, még odáig sem megyek, csak egyet mondok: a bizalomnak többé nem előlegezünk semmit. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Az utolsó országgyűlésen láttunk magunk előtt egy csonka javaslatot. A kiegészítést sok tekintetben a kormánynyilatkozatokban kerestük és találtuk, a melyekre eljárásunkat ép úgy ÍÜÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. 1. KÖTET, alapítottuk, mint magára egy kész javaslat szövegére alapíthattuk volna. Némely részét a biztosítékoknak még kormánynyilatkozatok nélkül is a megindult kedvezőbb áramlatoknak és eszmefejlődésnek bekövetkezésétől várhattuk. (Helyeslés bal felől.) Miután azonban mindez a tények világánál csalódásnak bizonyult; miután az a kormány, a mely a curiai bíráskodásról szóló javaslatra nézve ünnepélyes igéretét kényszerítő indok nélkül megszegte, nem számíthat arra, hogy nyilatkozatai ezentúl is a cselekvés komoly alapjául vétessenek; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) miután a választások ilyetén elrendelése és az erőszakosság a kormány intentioi iránt a bizalmat kizárják: azért ezen túl a kormány reformterveit csak abból fogjuk megítélni, a mit kész javaslat alakjában magunk előtt látunk; (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) és ha azok a kész javaslatok bármit is nélkülözni fognak ama biz íosítékokból, a melyekkel mi a közigazgatási reformot csupán együttesen véljük életbe léptethetőnek ; (Helyeslés bal felől) és h i megelőzőleg meg nem alkottattak ama törvények, a melyek a választások szabadsága és tisztaságának megóvása czéljából szükségesek : akkor e reformjavaslatokkal szemben a t. kormány bennünket époly határozottan az ellenzők sorában fog találni, mint találta a függetlenségi pártot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal és szélsőbalon.) Csanády Sándor: Eddig is kellett volna! (Zajos derültség.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Mondottam és az események fonalán kifejteni iparkodtam, hogy soha kormány a reformtevékenység terére készületlenebbííl nem lépett, daczára annak, hogy már két esztendeje fennáll; soha országgyűlés a nyugodt reformtevékenység tekintetétéből kedvezőtlenebb auspiciumok között nem ült össze, mint ez a kormány, ez az országgyűlés. Át kell térnem második tételem beigazolására, t. i. arra, hogy az 1867-iki kiegyezésnek fentartása és biztosítása soha nagyobb mértékben nem igényelte az ellenőrködést, soha e tekintetben kevésbbé megbízható kezekbe nem volt letéve, mint a jelen kormány kezébe. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az igazolási anyagot e tekintetben részben már magának a bizottságnak a válaszfelírata szolgáltatja nekem. Ennek a háznak minden tagja — meggyőződhettek erről tegnap a függetlenségi párt vezérszónokának a beszédéből és felirati javaslatából — el van telve hűséggel és ragaszkodással a trón és a koronás király iránt. De, t. ház, én soha sem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy ennek a ragaszkodásnak és ennek a hűségnek oly byzanci modorban adjunk ki iü