Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-10
10. orwftgos ülés 1892. m Szederkényi Nándor jegyző: Apponyi Albert gróf! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) A ház bizottsága által előterjesztett felirati javaslatot elvbarátaim és én magam a legnagyobb figyelemnek és elfogulatlan bírálat nak tárgyává tévén a magunk körében, úgy találtuk, hogy mi ahhoz hozzá nem járulhatunk, hanem elvi álláspontunk kifejtése ezéljából ellenjavaslattal kell a t. ház elé járulnunk és ezen ellenjavaslat elfogadását a t. háztól kérnünk. Midőn ellenjavaslatomat indokolni bátor leszek, nem fogok kitérni mindazon feladatoknak ecsetelésére, a melyek egy pártprogrammnak a keretét egészen kitöltik, hanem mindazokra nézve, melyek sem felirati javaslatomban, sem beszédemben érintve nincsenek, egyszierííen utalok a nemzeti párt által a választások előtt kibocsátott programmra, a melynek alapián megválasztattunk, a melynek elveit tehát politikai magunktartására nézve kötelezőknek tekintjük. (Helyeslés bal felől.) A jelenlegi vitánál csak azon legfőbb indokokat akarom kiemelni, a melyek minket a ház bizottsága felirati javaslatának vissszaútasítására és külön javaslat benyújtására késztetnek. (Halljuk! Halljuk!) Es ezeknek a legfőbb motivumoknak előadása egyszersmind a politikai helyzet lényegének megvilágítására is alkalmai fog szolgálni. Kiindulási pontom valamely felirati javaslat megbírálásánál az, hogy annak legelső kelléke a helyzet őszinte feltárása; {Igaz! Úgy van! bal felől.) mert új országgyűlés kezdetén fel írat alakjában szólnak a nemzet képviselői a koronához : kötelességük tehát a koronának a leplezetlen valóságot megmondani (Helyeslés bal felöl) a nemzet helyzetére, a nemzet óhajtásaira nézve. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsn haloldalon.) Már pedig én azt találom, hogy bár bizonyára a legjobb szándék vezette a bizottság felirati javaslatának szerkesztőit, nem sikerült nekik a helyzet leglényegesebb pontjaira nézve a korona elé híí képet állítani, úgy, hogy abban az esetben, ha ez a javaslat találna elfogadásra — bizonyára nem szándékosan — de tényleg a korona általuk félrevezetve volna az ország közvéleményére nézve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogom ezen tételeimet pontonként indokolni, csak a két legfőbb momentumot ragadom ki. Az egész politikai helyzet megítélése ezen két főmomentum körűi forog: (Helyeslés bal felöl.) először képesek vagyunk-e, abban a helyzetben vagyunk-e, vagy legalább kedvező helyzetben vagyunk e az előttünk álló nagy reformfeladatok megoldására; másodszor igaz-e, hogy az 1867-iki kiegyezésnek nem meg változhat! anArezíns 9«én, ssserdán. gg sága — mert ezt, gondolom, mindenki, ha komolyan mérlegeli, képtelen theoriának tartja (ÚQy van! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) — hanem fentartása, melyet én is politikai czéljaim közé sorozok, a jelenleg fennálló politikai rendszer és annak vezetői által biztosítva van-e? A bizottság felirati javaslata mindkettőt állítja; állítja azt, hogy a legszebb reményekkel, a legjobb kilátásokkal ül össze az új országgyűlés a reánk várakozó nagy reformmunka sikeres elvégzésére; és állítja a t előadó úr a tegnapi beszéde által kiegészítve e feliratot, hogy a nemzetnek közjogi sérelmei nincsenek, hogy a közjogi kiegyezés végrehajtása és fentartása ügyében minden maradhat abban a kerékvágásban, abban az irányban, a melyben most vagyunk és ezen kettős alapon boldogulni fog a nemzet és fényesebbé íog válni ő Felsége trónjának dicsősége. Én pedig azt látom, hogy soha országgyűlés kedvezőtlenebb auapiciumok mellett nem gyűlt össze, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy reformmunkát vége/zen és hogy a jelenleg dívó politikai irány fentartása ép azt a kiegyezési művet — melynek fentartásából magának jogezímet merít — a legnagyobb mértékben veszélyezteti és ha tovább tart, katasztrófa elé vezeti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nekem ezen kettős tételemet kell igazolnom, t. képviselőház, mert ez a bizottság javaslatával szemben elfoglalt álláspontomnak és saját felirati javaslatomnak kiindulási pontját képezi. (Halljak! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A mi azt a helyzetet illeti, a melyben a belügyi reformokra nézve vagyunk, egy kissé vissza kell mennem azon események eesetelésébe, melyeknek ezt a helyzetet köszönhetjük. Tudvalevőleg a múlt nyáron a t. kormány a talán legfontosabb, de mindenesetre legküzdelruesebb reform terén, a közigazgatás reformjának terén kezdeményezéssel lépett a ház elé; és tudva van az is, hogy ez a kezdeményezés a várt sikerre nem vezetett, meghiúsult és pedig, ha csak a külső okokat tekintjük, a kisebbség egy részének erélyes magatartása folytán, de ha mélyebben vizsgálódunk, magának az initiativának teljesen elhibázott volta miatt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Bármint legyen ez, t. ház, ha a reformaerának, az úgynevezett, az eleinte annak tekintett refo;m-aerának két és fél esztendeje után egyetlen egy komoly rtform-kísérlettel állunk szemben és ez a kísérlet meghiúsult, ez semmiesetre sem alkalmas arra, hogy kedvező elővéleményt alapítsunk reá annak a kormánynak reformatori képessége s hívatottsága iránt, (Élénk dirültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) a
