Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

10. orsíágos ttlés 189-2. Fest Lajos, a VlII-ik bíráló bizottság elnöke: T. ház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a VlII-ik bíráló-bizottság a Szatmár vármegyei arany os-tuedgyesi választókerületben megejtett választásról szóló megbízódevelet bírálat alá vévén, a választást érvényesnek éa Chorin Ferencz megválasztott képviselőt igazolt képviselőnek ítélte Az indokolt ítéletet az előíratokkal együtt van szerencsém beterjeszteni. Elnök : A VlII-ik bíráló-bizottság indokolt ítélete Chorin Ferencz megválasztott képviselő megbízó-levele tárgyában fel fog olvastatni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az ítéletet). Elnök: A VlII-ik bíráló-bizottság ítélete alapján Ghorin Ferencz Szatmár megye aranyosmedgyesi választókerületében megválasztott országgyűlési képviselőt végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. Következik az indítvány- és interpellatios könyv felolvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellatios könyvben újabb bejegyzés nincs. Az indítványkünyvben azonban a következő újabb bejegyzés foglaltatik : »Kubinyi Árpád az árvamegyei Ínségesek tárgyában«. Elnök: T. ház! Kubinyi Árpád t. képviselő úr nem lévén jelen, gondolom, a t. ház hozzá fog járulni azon javaslatomhoz, hogy ez indítvány tárgyalására holnap, az ülést megelőzőleg, a házszabályok 171. §-a értelmében zárt ülés tirtassék. (Helyeslés.) Ha nincs észrevétel, ezennel határozatképen kijelentem, hogy a Kubinyi Árpád képviselő úr által beadott indítvány tárgyalására holnap d. e. 10 órakor, az ülést megelőzőleg, zárt ülés fog tartatni. (Helyeslés.) Következik a napirend: a válaszfelírati javaslat tárgyalásának folytatása. Lázár Árpád jegyző .' Szaesvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! (Halljuk / Halljuk!) Midőn törvényhozói működésünk megkezdésénél a korona előtt az ország valódi helyzetét feltárnunk kell, nem mellőzhetjük azon előzmények felemlítését, a melyek a múlt országgyűlés feloszlatását és a jelen országgyűlés összehívását okozták, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) mert ezek együttvéve szülték a mai politikai és parlamenti helyzetet; következőleg ezen helyzetnek méltó jellemzésére azok felemlítése okvetlenül szükséges is. És én ezt különösen még azért is teszem, mert mi mindnyájan a múlt országgyűlés örökségébe lépvén, mintegy kötelezve vagyunk igazolni, hogy vájjon az örökség jogosan minket illet-e meg; ÜÉPVH. NAPLÓ. 1892 97. I. KÖTET. irezias 9-én, s»et«tá«. gg hogy vájjon ahhoz jogosan jutottunk-e és hogy azt mindnyájan tisztességesen megtarthatjuk-e ? Alkotmányunk szerint ő Felségének a királynak kétségtelen fejedelmi előjoga van, hogy az országgyűlést bármikor feloszlathatja, de alkotmányunk és a parlamentaris gyakorlat szerint az is bizonyos, hogy minden tanácsért, minden intézkedésért, az intézkedések foganatosításáért és a foganatosítás módjáért, útjáért és idejéért a korona ministerei tökéletes és teljes felelősséggel tartoznak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendkívül fontos előjog ez és azt alkotmányos uralkodók mindig a legrendkivűlibb esetekben szokták gyakorolni és parlamentünk története nem is mutat praecedens esetet, hogy valamely országgyűlés oly parlamenti körülmények közt, oly rendkívüli indokból és oly időben oszlattatott volna fel, (Helyeslés a szélsőbalon.) a minők közt és a minőben a múlt országgyűlés feloszlatása történt. Súlyos felelősség terheli tehát a kormányt és ezen intézkedést csak rendkívül fontos é* országos érdekkel indokolhatná. És ha most én, midőn ezen intézkedésnek mind kezdeményezése, mind kivitele, mind pedig végeredménye mintegy előttünk áll : ezen három stádiumnak megfelelőleg azt a törvényszerűség, a helyesség és a bölcsesség szempontjából vizsgálom meg, önként fel kell vetnem a kérdést, hogy ezen szempontok mindenikéből igazolható-e az országgyűlésnek ily rendkívüli módon történt feloszlatása ? A mi a törvényszerűség szempontját illeti, kénytelen vagyok beismerni, hogy az intézkedés az 1848 : IV. és 1867 : X. tezikkeknek teljesen ines'felel és azért e tekintetben észrevételem nincs. A mi a feloszlatás helyességét illeti, e tekintetben most is azon főindokra vagyunk utalva, a melyet a ministerelnök úr, 1891. deczember 23-án megtartott országos ülésen előterjesztett és a mely a következőkből áll. Azt mondta akkor ä ministerelnök úr: »A kormány főtörokvése az, hogy az általa előterjesztendő reform-törvényjavaslatok ezen ház által tárgyalhatók is legyenek « Mit tesz ez, t. ház? Ezen indok ugyanis ama feltevésre enged következtetni, mintha a kormány a parlamenti többséget nem birta volna ; következőleg, hogy a többséget megszerezhesse, szükségesnek látta az országra való hivatkozást. Ámde ez az indok nem állhat meg, mert, a mint tudjuk, a múlt országgyűlésen bírta a kormány úgy a korona, mint a képviselőház többségét és bizalmát. Midőn tehát ily körülmények léteztek, akkor megvolt a parlamentaris tárgyalásnak minden előfeltétele, ez tehát okúi nem szolgálhatott a parlament feloszlatására. 2