Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

58 9. országos ttlés 1892. márCsrins S.án, kedáen. hangzott föl, maga a öabinet itt ünnepélyesen kijelentette, hogy a kötelező polgári házasság elvét magára nézve irányadónak tartja és sietni fog a javaslat előterjesztésével. Tizenkilencz esztendő múlt el azóta s mondja meg a bizottság t. előadója, hogy e kérdésben 19 esztendő óta mekkora a haladás? (Félkiáltás a szélső baloldalon: Visszafelé!) és mondja meg, mekkora e kérdésben pártjának és kormányának a szabadelvüsége ? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Házassági jogunk igenis a gyakorlati életben irtózatos bonyodalommá nőtte ki magát, a családok belbékéjét, a polgárok jogait mélyen érintő súlyos jogtalanságok következtek be nagy tömegben, de a házassági jog reformálása egy igaz házasságjog megalapítása tárgyában bizony a legújabb időkig a valóságban gyakorlatilag nem történt semmi, sőt az a nagy Ígéret, melyet az a párt és kormánya 19 évvel azelőtt — 1873 ban történt — megadott, az az ígéret még mindig megvalósulásra vár. Ez az igéret a nemzetnek vagy a törvényhozásnak — hogy úgy mondjam — becsületbeli ígérete. Ezt önöknek, mikor önök 17 év óta hordják a szabadelvű nevet, egyszer már csak saját nevök iránti kötelességből is be kellene váltaniok, hacsak saját nevöket is nem akarják elkeresztelni. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van ! JJgy van!) Honvéd hadseregünk kérdése, t. ház, sem a királyi trónbeszédben, sem a felirati javaslatban nincs megérintve. (Halljuk! Halljuk!) Mi, kik megütközéssel, vagy legalább fájdalommal szemléljük, hogy nincs megérintve: óhajtanok, hogy ő Felségének kegyes figyelme felhívassák arra, hogy a nemzet óhajtja, hogy a honvéd hadsereg szervezeti függetlensége gondosan megőriztessék, hogy abban a nemzeti szellem szabadon és biztosan fejlődjék és honvéd hadseregünkbe idegen jelvények be ne csempésztessenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És óhajtanok, hogy ő Felsége tudomására jusson az, hogy minden ezzel ellenkező kísérlet igen fájdalmasan érintett bennünket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt szavaimat befejezném, még egy körülményt kell felemlítenem. (Halljuk!) Nagy köszönettel fogadtuk ő Felségének királyi trónbeszédében azt a részt, melyben arról biztosít bennünket, hogy a külállamokkal fennálló barátságos viszonya mind máig zavartalan. Óhajtottuk volna ugyan, hogy ő Felsége, a mennyiben a külpolitikai viszonyok megengedik, a külviszonyokról bővebben nyilatkozott volna. De a mennyire örülünk annak, hogy ő Felsége barátságos viszonyai változatlanok; a mennyire örülünk annak, hogy az európai béke mind máig fennáll és hogy némi reménységünk van arra, hogy a béke ezentúl is zavartalanul fenn fog állani és megháboríttatni nem fog; a mennyire óhajtjuk mi is a béke fennállását, másrészről annyira zavar bennünket ezen örömünkben és ezen óhajtásunkban az, hogy Európa nagyhatalmai már évek óta szakadatlanul oly állandó és példátlan fegyverkezésben állanak, mely fegyverkezésnek láza és költségei a béke áldásait nagymértékben felemésztik és mely fegyverkezés, ha tovább tart, ha még hosszú évekig tart, úgy egy nagy háborúnak nem ugyan zajosan és gyorsan, de lassanként minden szerencsétlenségét, előbb-utóbb az európai nemzetek jólétének megcsökkentését fogja előidézni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen példátlan fegyverkezésnek oka általánosan tudva van; legalább főoka általánosan ismeretes s ez egy nagy, müveit nemzetnek a tényleges nemzetközi jogban meg nem nyugvása és mi óhajtanok azt, hogy ő Felsége hatalmas és hü szövetségeseire is támaszkodva, tenne kísérletet arra, hogy ezen állandó és példátlan fegyverkezésnek ezen főoka, ha lehet, békés úton eíháríttassék. A világ összes uralkodói közt egyedül a mi királyunk az, ki a magyar nemzetnek rendíthetlen ragaszkodása által és dicsőséges uralkodói erényei által akkora erkölcsi tekintélylyel bír, hogy ő a kttlállamok uralkodóinak ez értelemben javaslatot tehet. De ha nyilvánvaló és rögtöni teljes siker nem kísérné is ezt már maga a kísérlet szerencse volna Európa népeire és a béke barátaira nézve. Óhajtanám, hogy törvényhozásunk, a mely megszokta, hogy királyunkkal nyíltan és Őszintén beszéljen, feliratában erre ő Felsége figyelmét felhívná. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó úr beszéde elején azt mondta, hogy a classicus hazák példája szerint mind a trónbeszédnek, mind az erre irányuló felíratnak csak egy áilamjogi udvariasság tényének kell lenni és hogy a feliratokban valami nagy közjogi, vagy államjogi intézmények conceptiojáról és ilyesfélékről szó nem lehet. Bocsánatot kérek a t. előadó úrtól, ebben neki igaza nincsen; mert bár a classicus hazák feliratai olyanok lehetnek, mint ő mondja, de szegény magyar hazánk feliratai nem olyanok szoktak lenni. A magyar országgyűlés régebben, mindaddig, míg vezetése nem úgynevezett szabadelvű kezekbe került, (Derültség a szélső baloldalon.) a nemzetnek igaz óhajtásait, valódi szükségleteit és komoly törekvéseit mindig a hódoló tisztelet hangjával ugyan, de leplezetlen nyíltsággal szokta a király elé terjeszteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Est a nyíltságot követeljük