Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-9
9. országos ülés 1891. máresius 8*án, kedden. 53 ágynevezett főrendiházunk, (Derültség bal felől.) és arról azt tanítják a mi egyetemi tisztelt professoraink, hogy ez nálunk a törvényhozás egyik tényezője, hogy a főrendiház nélkül törvény nem alkotható. Hát ez igaz. Az egyetemi tanár urak sem tévednek mindig. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Ebben legalább forilag van egy kis igazuk. De ezen főrendi ház ezelőtt néhány évvel úgy mondják reformáltatott. Mit ért az a reform és mit ér az a t. főrendiház? Nézze meg bárki üléseit és hallgassa végig tanácskozásait, ha képes reá, ha idegzete megengedi. A főrendiház méltóságos tagjai azok, kik az ország közügyeit a legszorgalmasabban elkerülik és a kik saját alkotmányos testületük tanácskozásaiban rendszerint soha részt nem vesznek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy a főrendiház ily alkatában ma már fenn nem állhat, maguk a t. főrendek bizonyítják be a legjobban, midőn saját házuk tárgyalási termét tökéletesen elmellőzik' és mikor oly tiszteletre méltó nagy számban a képviselőház tagjai között sietnek helyet foglalni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a gyakorlat; de elméletileg is a közvetlen törvényhozói jogosultságot a születés véletlenéhez és az anyakönyv esetlegeségéhez kötni korunk felvilágosodottságával, (Tetszés a szélső baloldalon.) minden józan állami jognak elméletével, de hazánk gyakorlati szükségeivel is egyenesen ellenkezik. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ily jogot és jogosultságot többé fentartani nem lehet, (Élénk helyeslés.) azért a főrendiházra nézve sok irányban, de különösen ebben az irányban hatalmi".s átalakulásnak kell bekövetkezni, melyre nézve mi — én és elvbarátaim — azt óhajtjuk, hogy annak bekövetkeztével, az lij institutio felállításával a szabadválasztási joga mindenesetre érvényesüljön s igénybe vétessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De szükséges t. ház, az országgyűlés rendezése a képviselőházra nézve is. Lehetetlen aggodalom nélkül látnunk, hogy a választók száma Magyarországon évről-évre, napról napra fogy és csökken a helyett, hogy az a termé szetes fejlődésnél fogva szaporodjék. Nem néztem utána, de biztosan merem állítani — egy csomó kerületben láttam a viszonyokat — hogy ma a választók száma Magyarországon sokkal kevesebb, mint ezelőtt 25 érvel. (Igaz! Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudok kerületeket, itt ül szemközt velem a veszprémi kerület t. képviselője, melyben ezelőtt 20- 25 évvel közel 3000-et tett ki a választók száma s melyben ma csak 1200 választó van. Magában Veszprémben 1400 volt a választók száma, a melyből alig 150—160 választó volt a ki lelkészi vagy hivatalnoki állásánál fogva szavazott, a többi szabad iparos, kereskedő és gazda volt. Ma ezen 1400 választó le olvadt 6 — 7 százra, melyből 400 a hivatalnok. (Derültség a szélső baloldalon.) Lehetetlen aggodalom nélkül néznünk azt, hogy oly nagy városban, mint Budapest, melynek fél millió lakosa van, mágnásokat választ magának képviselőktíl akkor, mikor az iparnak és a kereskedelemnek szakképviselője alig van e képviselőházban. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Lehetetlen aggodalom nélkül látnunk azt, hogy az összes kisiparos és munkásosztály s a kiskereskedő-osztály az ország fővárosában s egyéb nagy városaiban, mint Temesvárott, Aradon és Pozsonyban ki vannak zárva a politikai jogok gyakorlatából. Lehetetlen, hogy fel ne tűnjenek előttünk azon irtózatos ellentétek, hogy míg a főrendiházban egy pár száz család már a születés öntudatlan esetlegessénél fogva közvetlen törvényhozói joggal bír, (Tetszés a szélső baloldalon.) addig azon családfők milliónyi száma, a kik a haza iránti kötelességüket úgy az adófizetés, mint a közművelődés ápolása tekintetében, gyermekek nevelése s a védkötelezettség teljesítése által híven végzik, hogy e családfők milliónyi száma még kép viselő választási jogosultsággal sem bir. (Élénk tetszés a szélső baloldalon) Ily égbekiáltó ellentéteket és visszásságokat, ily fonák közjogi állapotokat, az igazságnak ily durva sérelmeit tovább nyugodtan nem lehet tűrni Ezeken segíteni kell. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Más országokban, nagy városokban, a hol az értelmiség, a hol a napi sajtó, a hol a tudományos intézetek, nagy gyűjtemények, a műveltség és haladás nagy alkotásainak mindennapi szemlétete a műveltséget, a szabad elhatározást és a közdolgokban való ítélő tehetséget annyira kifejlesztik; Európa egyéb nagy államaiban mindenütt a szabadelvtíség, a gyökeres szabadelvűség híveit választják be a választók a törvényhozásba. Nálunk Budapesten, az ország fővárosában kétszáz esztendő előtti, úgynevezett nyárspolgárias pipaszóval döntik el a kaszinók biíliárd asztalai mellett, hogy melyik mágnás, melyik államtitkár és melyik minister legyen a képviselő. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A hogy hajdanában gúnykép mondták a szántóvető jobbágyok, hogy csak azt tartják derék embernek, a kinek két sessio földje van és hitványnak azt, a kinek csak fél sessio a birtoka: úgy a főváros tisztelt polgársága akként gondolkodik, hogy csak az való képviselőnek, a ki legalább méltóságos, de mindenesetre excellentiás úr. (Élénk derültség a baloldalon.) Ily nyomorúságos felfogásnak tért engedni továbbra nem lehet, azért a képviselőház rendezésének is be kell következnie; be kell következnie azzal is, hogy instltuáljuk egész szigorúsággal és törvényesen a I titkos szavazást; (Hoszantartó élénk helyeslés a
