Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

242 17. országos ülés 1892. márezius 18-án, pénteken. Ezután következett a választási elnökök működése, az a szerencsétlen találmány, hogy ki hány éves. Ennél nagyobb eapitalig arra, hogy a többség a kormánypártnak biztosíttassák, még nem volt. A választási lajstromban ugyanis senkinek az életkora nem egyezhetik teljesen tulajdonképeni életkorával, mert mindenki legalább is egy évvel előbb lett abba belevéve. Itt aztán pusztított a jóakarat, a politikai tisztesség az illetőknek tetszése szerint. Visszautasították a szavazatokat, a hol azt szükségesnek látták, a hol pedig nem volt rá szükség, ott eonstatálták, hogy óriási majoritással győztek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De, t. ház, én ezekből satyrát űzni nem akarok s áttérek a concret esetekre, sajnálom, de meg kell tennem. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Ez egyszer unalmas leszek, talán máskor is az vagyok, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) concedálom, sőt írásban is kiadom, de mivel ezekből consequentiákat akarok levonni: kell, hogy adatokkal is igazoljam állításaimat. (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) Azoknak a megvalósítására, a mikről szólottam, főképen hatósági közegek folytak be. Én azon visszaéléseket, melyekezen momentumon kivííl történtek, figyelmen kivül akarom hagyni, csakis a hatósági visszaélésekről, hatalmaskodás és erőszakoskodásokról fogok szólani, akként, a mint írásbeli értesüléseim vannak. Ott van az alvinezi kerület. Az alispán Csató János, a főszolgabíró Damó János, a helybeli szolgabíró Jován Mihály, számos jegyző, az elöljárók, a zsandárok egész apparátussal működtek; nem volt egyén, a kihez hozzáférhettek, hogy ama súlylyal és hatalommal, a mely állásukban rejlik, ne intimidálták volna.

9 Emlékeztetek a rittbergi esetre. Hollósy főjegyző urat valószínűleg a ministerelnök űr is ismeri, mert lehetetlen, ho.ry egy olyan nyilvános levél következtében, mely napvilágot látott, legalább kérdést nem intézett volna, hogy ott mi történt? Azután ott van Unger főszolgabíró, Pongrácz szolgabíró, Thury alapítványi igazgató, a jegyzők, egyszóval, a ki hozzáférhetett, ki kell mondanom, hogy nyíltan részint pénzt osztogattak, részint nyájaskodtak. (Derültségből felől.) Ott van a nagyidai kerület. SzentImrey Ákos főorvos, a ki a politikai betegeket gyógyította, (Derültség a báloldalon.) Korponay Mihály irnok, a ki hihetőleg a Sehlecht-Gesinnteket jegyezte, a járási szolgabíró és alszolgabíró jártak községről-községre. Sőt megmondom a ministerelnök úrnak, talán az igazságügyminister úr is tudja, hogy Abaúj vármegyében mi történt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azon expeditío után, mely Abaújmegyébe részéről történt, egy nagyobb tevékenység fejlődött ki. Én is éreztem és hogyha ez eset még egyszer előfordulna, talán képes volnék odáig menni, hogy részint Kassa város érdemes polgárságához, részint pedig az igazságügyminister úrhoz folyamodványt nyújtsak be az iránt, hogy ne feszítsék a húrt és ne tekintsék azokat a szerencsétlenségeket, melyek ott történtek, oly nagyoknak, a melyek szükségessé teszik, hogy miattok oly hadjárat indíttassák, mint a minő indíttatott a szepsi kerületben is, melynek szerencsés vagyok képviselője lehetni. (Derültség bal felől.) Ott van például az abaúji főispán és ezt alighanem Hadik képviselőtársam is tudni fogja, hogy a nagyidai kerület számos községi jegyzői táviratilag rendeltettek be arra, hogy a kormánypárt zászlóit vigyék ki a községekbe és ez az az egyenletes eljárás, melyet az igen t. igazságügyminister iVr először hirdetett Pozsonyban és persze tiszta hazafias meggyőződésből követett, a hol lehetett, a végből, hogy a kormánypárt jelöltje megválasztassék. (Derültség bal felöl.) Ott van a szili kerület (Halljuk! Halljuk!) Gabsovits Károly főszolgabíró, Horváth Gábor főszolgabíró, az összes jegyzők, segédeik, az útkaparók (Derültség.) és Habira Péter tanfelügyelő, tanfelügyelő-helyettes, kik falúrólfalúra mentek. Tán Szalay t. képviselőtársam is tud arról valamit, hogy ezek így történtek. Ezek azon alkotmányos küzdelmek, melyek a szili kerületben még sem vezettek sikerre. (Derültség a baloldalon.) Ott van a pécsváradi kerület, Seh Károly főszolgabíró, Csima Lajos szolgabíró, Havas kir. aljárásbíró. Ajánlom őt az igazságügyminister úr figyelmébe. (Mozgás jobb felől.) Igaz, hogy ezek érdekes dolgok, (Fölkiáltások jobbról: Nem érdekes! Halljuk!) de kérdem, hogy vájjon a választások tisztasága érdekében, melyet mindenkinek óhajtania kell, megengedhető dolgok-e ezek? Hogy vájjon az a hatalmi pressio, mely annyira tagadtatik, megtűrheti-e azt, hogy hatósági közegek egyenes intézői legyenek annak, hogy a választópolgárok akarata saját meggyőződésük szerint kifejezésre ne juthasson. Ez, t. ház, lehetetlen, ezen segíteni kell, ezért sorolom fel most az adatokat és sorolom fel tovább. (Halljuk! bal felől.) Itt van a csákovai kerület. Az összes jegyzők és bírák végezték a dicső munkát. Lajkicza Márk zsebelyi és Halász Károly vojteki jegyző. Itt van a lippai kerület. A királyi járásbíró és aljegyző, Capdebó főszolgabíró és Török Aurél szolgabíró; (Egy hang jobb felöl: Éljen!) megengedem, hogy éljen, mert hasznuk volt belőle. Jegyző, csendőr, katonaság és Nagy György jószágigazgató úr, a kit bizonyára a meggyőződése vezetett. (Derültség bal felől.) Itt van a verseezi választás, a hol megtörtént az az eset, melynek jogosultságát ugyan két-