Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-17

234 17. ©rszöges ülés 1892. márczins 18-án, pénteken. érdekében a reconstructio óta egész a mai napig hol elölről, hol hátulról, hol közepén halottunk, mindig csak egy gondolatot láttunk az ő ellőttünk fekvő felfogásaiban és nyilatkozataiban, igaz, alkalmi strófákkal itt-ott feldíszítve, — azon gondolatot nevezetesen, a mely kezdetben a reconstructio nyilatkozataiban nyilvánult. A t. imnisterelnök úr hivatása, feladata, szerepköre a közéletben egy; hol előre tolatik, hol hátra tolatik. Szerepe, súlylyal biró szerepe, irányadó szerepe nincsen, sem itt, sem ott. A t. ministerelnök úrnak van egy törekvése és ez a törekvés az, hogy inikép lehet Magyarország kormányzatának élén, Magyar ország ügyeinek vezetésében az általános politikai szeretetlenségből megélni. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Ez nagy feladat, a mely, megengedem, hogy a hatalmat biztosítja, de hogy az államférfiúi pra estibe-1 biztosíthassa, azt a magam részéről határozottan tagadom. (Helyeslés bal felöl.) De nem foglalkozom a t. ministerelnök úr beszédével subjective sem, mert nem akarom háborgatni azon idylli felfogásokban, a melyeket fiz ő számára az ő közvetlen orgánuma biztosított, midőn beszédéről a következőket írta, — figyeljék meg uraim (Egy hang jobb felől: Nem szoktuk soha!) és szívükben legalább fontolják meg, hogy vájjon az a pusztító hatás, a melyet a t. ministerelnök úr beszéde ebben a házban gyakorolt, mennyiken felel meg azoknak a felfogásoknak, melyeket az ő sajtója világgá röpített. A t. ministerelnök úr tartott itt egy beszédet, a melynek fontosságát én sem az ő egyéniségéből, a mennyiben a kormányelnöki széket elfoglalja, sem annak tartalmáról kicsinyíteni nem akarom; de felhívok mindenkit ebben a házban, hogy vájjon azoknak a felfogásoknak, a mely felfogásokat a t. ministerelnök úrnak az orgánuma világgá röpített, az ő beszéde megfelelt-e vagy sem? Az mondatik ugyanis, hogy az fellendülésre, mondhatnám erkölcsi forradalomra vezetett. (Olvassa:) ^Forduló pontot képez úgy a szabadelvű párt, mint talán a parlamentarismus történetében«, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) »melyek következtében a válságok sötét felhőtömegei, melyek talán villámokat rejtettek méhükben, szerteszét foszlottak a magyar politikai látóhatáron. A szabadelvű párt ujjongott örömében,« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) »és az oppositio lármás kísérleteit álba hagyva, megdöbbenve, némán, lesújtva (Derültség a bal- és széhö baloldalon.) adta át magát a megtorló igazság büntető kezének*. T. ház! Jóakaratú dicséretnek elég, de satirának is valami. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én a ministerelnök úrnak ebbeli megelégedését háborgatni nem akarom s meg is mondom, hogy miért. (Halljuk!) Nem akarom háborgatni először azért, mert mindnyájunk előtt látva és tudva van, mi az a szerepkör, a melyet a ministerelnök úr a nemzet élén és ügyeinek vezetésében elfoglal. Csak a tegnapi napra utalok t. ház. Itt a házszabályokból kifolyólag bizonyos zűrzavaros benyomás keletkezett, melyben a t. ministerelnök úr volt a legutolsó, a ki felszólalt s ebben is calculus van. És e calculuw miben áll? Abban, hogy a ministerelnök úr vezetni nem képes, ellenben figyelemmel kíséri az általános felfogásokat és ha abból valamit kihalászhat, kilmlászsza. (Úgy van! Ügy van! és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nem az az álláspont, a melyet egy ország egy kormánynak vezetőjében látni akar és óhajt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Magyarország közélete sokkal becsesebb, t. ház, minisein azt az egyoldalú szűk pártállás szempontjából ítéljük me^. Bármennyire erős a harcz közöttünk és a t. túloldal között, egyre mindig törekedünk, törekszünk arra, hogy ebben a harczban, ennek a harcznak kezelésében magasan emelkedjék ki azon férfiú, a ki a nemzet közéletének vezetésére van hívatva. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nem látjuk, t. képviselőház, sem most, sem máskor; épen ezért én magam részéről a legnagyobb baljóslattal viseltetem a közélet nyilvánúlásának azon symptomája iránt, hogy a mi viszonyaink nem úgy fognak fejlődni, mint azok fejlődése bizonyára ott is, bizonyára előttünk is óhajtott. Magyarország vezetéséhez, t. képviselőház, nagyon s< k szükséges. Szükséges első sorban a kellő képesség; nem kicsinylem a ministerelnök úrét, de hivatottnak nem tartom; kimondom nyiltan. Szükséges másodszor a gondolatok gazdagsága, mely sohasem csapong túl a szükségen, de a mik a szükségességben benfoglaltaknak, azoknak kell, hogy ő legyen első képviselője; szükséges továbbá a loyalitásnak egy neme, mely a magyar geidússal mindig egyez és találkozik, a mely nem kicsinyes pártfelfogásban, tendentiában és tudja isten, mily üldözésben gyönyörködik, hanem kifejezésre jut a magyar nemzet erkölcsi felfogásának azon nemességében, mely ellenfelét ép úgy becsüli, mint magát a törekvést és mely a kettőben mindig megtalálja a nobilitást, melyet a kicsinyesség tévútra vezetni, ssm megingatni nem tud. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt a magam elé tűzött feladatnak megoldására és teljesítésére vállalkoznám, egy kitérést keli még tennem. Arra a