Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

10. orsságos ftlés 1802. mftrcíitt* 17-én, c.ettto'rto'lto'n. 2!9 juk!) Én nem azzal a körbenfutó bölcsességgel akarok foglalkozni, (Nagy derültségből felöl.) mely­lyel a t. előttem szóló foglalkozott és a mely­nek határait soha kijelölni nem lehet, hanem foglalkozni kívánok személyes kérdéssel, a mely abban áll, hogy .akkor, midőn mi a Beöthy Ákos t. képvis -lő úr felszólalását a házszabá lyok alapján ia-azoltaknak tartottuk, az elnöki tekintélyt és az elnöki jogot táraadtuk meg. Ez nem áll, ha a házszabályokat védelmeztük : ezeket védelmezni pedig kötelességünk, (Nagy zaj johbról: Ki ellen?) és ha valaki a házszabályba azt a bölcsességet akarja beleinterpretálni, hogy azon pártok részéről, a melyek még meg nem szűn­tek, joga van valakinek személyes megtámadás czímén szólani, akkor midőn meg nem szűnt párt tagjai egyenkint különben is szólhatnak, ellenben oly pártok részéről, melyek már meg­szűntek, ha azoknak egyes tagjai itt insinuál­tatnak, akkor senkinek szólni joga nincs: ezt józan logikával megérteni nem lehet. Vagy van joga valakinek a házszabályok alapján szólani, akár megszűnt, akár létező párthoz tartozik, vagy nincs. Ha nincs, distingualni nem lehet, mert ez körbefutó bölcsesség, ha pedig van, akkor különbséget tenni csakugyan nem lehet. (Helyes­lés balról. Zaj jobbról.) A legőszintébben mondha­tom, hogy soha nem kere.-tem, nemkeresem.nemis fogom keresni a parlamenti nyugtalanságot, de egyet nem fogok tűrni soha: hogy a parlamenti tanácskozások szabad menetére indokolatlan be­folyás gyakoroltassák. (Nagy zaj jobbról.) Hol merült fel oly incidens, mely ezt szükségessé tette? A kormánypárt egyetlen tagja sem vette észre, hogy szükéges közbelépni, pedig suscep­tabilis urak, — csak az elnök úr, Ő is csak utólag. Nem karok az elnöki joghoz hozzászólani, csak jelezni kívánom, hogy e házban nem volt oly gondolat vagy érzék, a mely azt sugalta volna hogy, midőn Beöthy Ákos t. barátom felszólalt, abban házszabályellenes felszólalást lásson. (Igás! Ugy van! bal felől.) Ezt megszívelni, ezt meg­érezni, ezt méltányolni, a mindnyájunk által óhaj­tott parlamenti tanácskozás nyugalma érdekeben közös kötelességünk. Ezért szólaltán) fel. (Élénk helyeslés a bal- és "szélső ba-oldal^n.) Szilágyi DEZSŐ igazságügy minist er: Szavaim értelmének helyreállítása és az elfer­dítés helyreigazításáért kérek szót. Az előttem szólott képviselő űr nekem a^zt az állítást tulaj­donította, mintha azt mondtam volna, hogy, ha meglevő párt ellen, mint párt ellen, valamely támidás történik, annak itt levő minden tagja személyes megtámadás ezímén' emeihet szót, de megszűnt pártok volt tagjai ezt nem tehetik. Ilyesmit én nem mondtam. En egyedül és határozottan azt állítottam, hogy midiin a táma­dás akár meglevő, akár meg nem levő' párt ellen intéztetik, személyes mpgtámadtatás czfmén senki fel nem szólalhat. Ezt a distinciot tette valaki, bár egy kicsit más értelemben. Azt mondta ugyanis — ha jól emlékezem, mert jelen voltam, mikor mondta — hogy még értené azt, hogy a párt megtámad tatása miatt azon párt tagja személyes megtámadtatás czímén ne szólaljon fel, ha az itt ülő pártra vonatkozik, de már nem létező pár­tokra nézve méltányossági kivételt akar. Ha ezt a képviselő úr körbefutó bölcsességnek nevezi, akkor méltóztassék gr. Apponyi Albert képviselő úrhoz fordulni, mert ezt a megkülönböztetést ő tette. (Helyeslés és derültség j>,b'> f'lölj Elnök: T. ház! (Halljuk! IMIjuk!) Úgy hi­szem, a házszabályok 163 $ ánakc) pontjára vonat­kozó tanácskozás, mely a házszabályok értelmezése tekintetében Horváth Gyula képviselő úr által vezettetett be, befejezést nyert, a mennyiben egyhangú megállapodás szerint a ház a kérdés felett napirendre tért. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, (HaVjuk! Halljuk!) hogy utoljára nagyon rövi­den én szóljak a kérdéshez. Polónyi Géza: Akkor le kell menni az elnöki székről! (Hosszantartó élénk helyeslés és föl­kiál'ások szélsőbalon: Ültessék Bokrost oda! Hosz­si&ntartó zaj és nyugtalanság jobb felől.) Elnök: Midőn a ház határozatából az elnöki széket elfoglaltam, el kellett, hogy határozva le­gyek a tekintetben: mily utat és irányt fogok követni. (Helyeslés) Elli vtiroztam magamban, hogy a házszabályokat szigorúan magtartom ; (Általános helyeslés) megtartom padig úgy, a hogy én azo­kat értelmezen (Nagy zaj a szélső baloldalon. Fői­kiáltások : Ohó ! Nem a hogy ön értelmezi, fomem a hogy a ház értei mezi azokat! Fo'ytonoian növekedő zaj és nyugtala iság. Felkiáltások! Halljak! Halljuk!) és fogom kezelni ezentúl is azokat úgy, a mint azokat kezelendőknek jónak és helyesnek tartom. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondások és folyton­tartó nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) A jelen­legi incidens felmerült a házszabályok 163. és 199 ík §-ai folytán. Hogy én azokat mikép értel­mezem, azt jeleztem akkor, midőn az előző kijelen­tést tettem. (Föíkiltások bal felöl: Bosszú 1 !) Hogy hogyan értelmezik egyik és másik oldalon, arra nézve nyilatkoztak a felszólalók. Mindazonáltal a magam részéről első sorban Eötvös Károly és Polónyi Géza képviselő uraknak .... (Nagy zaj és felkiáltások a szélső haloldalon: Az elnöki szélc­bölmm lehet vitába bocsátkozni! Hosszantartó nagy zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy röviden elmondjam azt, (Nagy zaj.) meg akarom köszönni Polónyi és Eötvös képviselő uraknak (Nagy zaj) hogy kijelentéseikkel arra törekedtek hogy e kér­dés fölött napirendre térhessünk. (Hosszantartó zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Az elnöki székből nem lehet véleményt mondani! Nem hallgat­•28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom