Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

216 1«. országos ülés 1882. mirczins 17-én, csütörtökön. leül.) Méltóztassék tehát meghallgatni Polónyi képviselő urat. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza," T. ház! Ezek a dolgok, melyek előre vetették árnyékukat, de én is, mint Eötvös Károly t. barátom, teljesen higgadtan, sine ira et studio néhány szóval akarok hozzá­járulni ahhoz, hogy a most keletkezett hangulat legalább arra ne legyen befolyással, hogy itt praecedens alkottassák, mely e parlamentnek eiész eddigi múltjával homlokegyenest ellen­kezik. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső hal­oldalon.) Én azon situatiot látom, hogy a ház­szabályok feletti vitában egy indítvány lett elő­terjesztve, Ü nélkül, hogy az a [házszabályok értelmében a jegyzőnek átadatott és felolvas­tatott volna. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) T. ház! Én hallok itt felszólalásokat pro és contra; látom a t. többségnek azon hangu­latát, hogy hajlandó napirendre térni és elejteni azt az indítványt; de az indítvány eddig vissza­vonva nincs. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Azt akarta! Nem engedték szólni!) Én nemcsak ez alkalomból, de a jövő alkalmakra való tekin­tettel is tisztelettel kérem a többséget, méltóz­tassanak figyelemmel lenni arra, hogy ha itt egyszer a házszabályok feletti vitában szava­zásra kerül a dolog, akkor itt örökre megszűnt a parlamenti nyugodt működés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr és a mélyen tisztelt elnök ár formálhat a saját maga eljárása felett véleményt; a t. elnök ár censeál­hatja önmagát, mondhatja, hogy helytelenül járt el; de a felett, hogy a házszabályok nekünk minő jogokat biztosítanak, itt szavazni ne mél­tóztassak soha, mert akkor többé nyugodt tanács­kozásnak még csak a lehetősége is megszűnt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalún. Mozgás a jobboldalon.) De méltóztassanak megengedni, a dolognak van egy nem szellőztetett másik oldala. A t. kép­viselő úr személyes megtámadtatás czímén kért és elnökileg nyert jogot arra, hogy felszólaljon, (Úgy vem! a baloldalon.) egész felszólalásának fonalán őt senki meg nem akasztotta abban, hogy neki azon a czímen joga volt felszólalni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hanem mi történt? Midőn azzal a teljes megnyugvással, hogy az eddig dívott pr.ecedensek szerint azon a czímen, hogy annak a pártnak, a melyhez tartozik, megtámadása miatt a felszólalásra neki joga van ez neki megengedtetett és midőn már befejezte beszédét, akkor mondott az elnök úr oly enunciatiot, mely egy csendes, hallgatag megrovást tártain ázott vele szemben. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Vitatkozhatik valaki a felett, hogy a házszabáiyok értelmében joga van-e valakinek személyes kérdés czimén ily alkalomal felszólalni; de a felett nem lehet vé­leményeltérés, hogy a háznak akkor is joga van a felszólaláshoz megadni a jogot, ha vala­kinek a házszabályok azt nem biztosítják. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha megtörtént az, hogy a ház elnöke nem protes­tált a felszólalás ellen, ha a házban senki nem tiltakozott a felszólalás ellen, akkor utólagos megrovásnak nincs helye. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez okból magam is hozzájárulok azon ké­relemhez, a melyet Eötvös Károly t. képviselő­társam előterjesztett, bogy gr. Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársaim vonja vissza indítvá­nyát, vonja vissza annyival is inkább, mert hiszen akkor nekünk ellenindítványt kellene tennünk és ha ez minduntalan ismétlődnék, a mint hogy ily ecetben ismétlődni fog, akkor méltóztassanak megengedni, nem mi leszünk okai annak, hogy önök a valódi alkotás terén hátramaradnak, mert mi a csendes tanácskozás megszakítására mindeddig okot nem adtunk és el vagyunk tökélve, hogy addig, a míg nem kényszeríttetünk, nem is adunk. Ne legyen tehát ez az első praecedens arra, hogy minket provo­cálnak. Azért kérem, méltóztassék napirendre térni és képviselőtársam legyen kegyes indítvá­nyát visszavonni. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: T. ház! Polónyi képviselő úr azon könnyű érdemet akarta ma­gának megszerezni, hogy egy nyitott ajtót be­törjöu. (Hosszantartó nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb felől) Elhallgatott Károlyi Gábor? Akkor folytatom. (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi t. képviselő úr nem engedett szóhoz jutnom. (Nagy zaj a baloldalon.) Polónyi Géza : Kérem, megkínáltam vele ! Gr, Andrássy Gyula: Én már az ő föl­szólalása, előtt hajlandó voltam indítványomat visszavonni, mert úgy látszik, félreértésből eredt az egész. Én azt hittem, hogy Horváth Gyula t. barátom oly indítványt akart beadni, (Nagy zaj a baloldalon.) a mely az elnök eljárását rosszalja. Miután egy ilyen javaslattal szemben az egyszerű napirendre térés elegendő nem lett volna,, ellenindítványt terjesztettem elő. Minthogy azonban ez tévedésen alapúit, terme­sz' tesen indítványomat visszavonom S felszólalá­somat azzal végzem, hogy indítvány helyett csak egyénileg fejezzem ki azon nézetemet, a mely ép annyira jogosult, mint az Eötvös, vagy Polónyi urak egyéni nézete, hogy én igenis helyeslem az elnök úr eljárását. (Helyeslés a jobboldalon.) Lits Gyula jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Felkiáltások: Eláll!) Madarász József! (Felkiál­tások a jobboldalon: N -pirendre!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom