Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-16
16. országos fii és 1893. mi ellenére (Zajos helyeslés bal felöl) Beöthy Ákos képviselő urat jogának gyakorlatáért megróni méltóztatott. Ezt akartam mondani. (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Azért fontos az ügy, mert praecedens alkotásáról van szó, olyan körülmények között, midőn ezen törvényhozásnak megalakulása alkalmával bizonyos goodolatok jutottak kifejezésre, melyek a ház tanácskozásainak megrendszabályozására vonatkoznak. (Ellenmondás és zaj jobb felől.) Ha nem ez az eset forgott volna fenn, én még akkor is, ha a házszabályokon valami csekély, de nem elvi jelentőségű rés üttetik, szívesen elhallgattam volna a felmerült incidenst. De ily körülmények között kénytelen vagyok házszabályaink épségben tartása érdekében kívánni azt, hogy érintetlenül fentartassék a házszabályok azon rendelkezése, hogy midőn valaki bizonyos felszólalás által önmagát politikai állásában érintve és sértve érzi, joga legyen arra, hogy önmagát igazolhassa, hogy a történt felszólalásokat helyreigazíthassa és ez által az igazság érdekében a köztanácskozások szabadságát és ebben sérelmeit megoltalmazhassa. (Igaz! Úgy van.' r bál felől.) Ez történt akkor, a midőn Beöthy Ákos t. barátom, a kinek régi pártállása ismeretes, minthogy ezen pártnak állására vonatkozólag nyilatkozat tétetett és így közvetlenül ő ellene is intéztetett insinuatio: ezen kérdés igazságának helyreállítása érdekében szót kért. (Igaz! Úgy van!) De ha ez nem történt volna is, akkor is, azt gondolom, t. képviselőház, hogy arra nézve nem lehet közöttünk nézeteltérés, hogy a midőn valaki a házszabályokra való hivatkozással szót kért és erre való hivatkozással felszólalásában nem lépi át sem a méltányosságnak, sem az igazságnak azon határát, a mely minden képviselőt megillet, midőn politikai múltjáról és existentiájáról van szó : hogy akkor a házszabályokra való hivatkozással szemben megtagadtassák tőle, hogy azon jogával, mely őt mint képviselőt megilleti, élhessen, mert ha idáig megyünk, akkor soha, de soha a házszabályokra való hivatkozással a házban felszólalni lehetséges nem lesz. A házszabályok ezen rendelkezésének, az ebben rejlő igazságnak és méltányosságnak felfogására hivatkozom, midőn a magam részéről constatálom azt, hegy t. barátom teljesen a házszabályokban rejlő j"ogával élt és ezen jogot mi soha és semmi körülmények között megnyirbáltatni vagy megsértetni megengedni nem fogj'uk. (Elénk helyeslés bal felöl. Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Gr. Andrássy ,Gyula: T. képviselőház! Az elnök úr Beöthy Ákos t. barátom előbbi felszólalása után azon megjegyzést tette, hogy az nem felelt meg a házszabályoknak és utólagosan kinyilatkoztatta, hogy ezentúl azon eljárást, ha iílns 17-én, csütörtökön. 213 egy párt ellen intéztetik támadás, hogy ez személyes kérdés czímén visszautasíttassék, a jövőben eltűrni nem fogja, (Nagy zaj és felkiáltások: »E<túrnia azt nem mondta. Folytonosan tartó zaj és mozgás bal felöl.) hogy a házszabályok értelmében meg fogja tiltani ezen eljárást. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ez már más. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Hogy a házszabályok értelmében tényleg csak személyes megtámadtatás esetében van joga egy képviselő úrnak felszólalni, a felett azt hiszem, nincs közöttünk nézeteltérés, azt mindnyájan elismerjük. A kérdés csak az: először, vájjon azon praecedens, mely eddig itt dívott, mérvadó-e jelenleg is? Csak azért, mert eddig több alkalommal megengedtetett az, hogy egyesek a pártok ellen intézett támadásokat, mint személyes kérdéseket fogják fel: ebből következik-e az, hogy ezt ezentúl is követni fogjuk? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mindig úgy volt! Halljuk! Halljuk ! jobb felől. Hosszan tartó zaj és mozgás.) Gr. Károlyi Gábor: A Terézvárosban nem volt így. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Gr. Andrássy Gyula: A második kérdés pedig az, hogy egyáltalában elfogadható-e azon magyarázat, hogy egy, a párt ellen intézett támadás személyes támadásnak vehető? A mi az első kérdést illeti, azt a magam részéről határozottan tagadnom kell. Akkor, a midőn olyan, mindnyájunk által szeretett és tisztelt elnököt, mint a minő Péchy Tamás, volt elnökünk, (Hosszantartó derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Azt ugyan szépen megtisztelték ! Megmutatták, hogy hogyan szeretik! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a ki politikai elveinkben is osztozik, meg nem választottuk újból az elnöki székbe, a melyben oly sokáig ült, — miért tettük ezt? (Halljuk! Halljuk!) Azért tettük, mert azon praecedenseket. a melyeket ő behozott, helyeseknek, a ház tanácskozási rendjének érdekével megegyeztethetőnek nem találtuk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem tetszett az igazság! Igazságos volt! Szűnni nem akaró nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Károlyi Gábor: Hát itt szerződések et kötnek az elnökökkel? (Nagy zaj. Felkiállások a jobboldalon: Rendre Károlyit! Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: Ha ezen praecedenseket helyeseltük volna, következnék abból az is, hogy például gróf Károlyi Gábor örökös közbeszólásai és zavargásai, melyek eddig napirenden voltak, ma is eltöressenek. (Helyeslés a jobbóldalon Heves ellenmondások. Nagy zaj. Egy hang a jobboldalról: Ez botrány!) Mikor új elnökünket megválasztottuk, erre az indított, hogy a ház méltóságával ellenkező ily eljárás megakadályoztassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.)
