Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

16. országos fii és 1893. mi ellenére (Zajos helyeslés bal felöl) Beöthy Ákos képviselő urat jogának gyakorlatáért megróni méltóztatott. Ezt akartam mondani. (Zajos helyes­lés a bal- és szélső haloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Azért fon­tos az ügy, mert praecedens alkotásáról van szó, olyan körülmények között, midőn ezen törvényhozásnak megalakulása alkalmával bizo­nyos goodolatok jutottak kifejezésre, melyek a ház tanácskozásainak megrendszabályozására vo­natkoznak. (Ellenmondás és zaj jobb felől.) Ha nem ez az eset forgott volna fenn, én még ak­kor is, ha a házszabályokon valami csekély, de nem elvi jelentőségű rés üttetik, szívesen elhall­gattam volna a felmerült incidenst. De ily kö­rülmények között kénytelen vagyok házszabá­lyaink épségben tartása érdekében kívánni azt, hogy érintetlenül fentartassék a házszabályok azon rendelkezése, hogy midőn valaki bizonyos felszólalás által önmagát politikai állásában érintve és sértve érzi, joga legyen arra, hogy ön­magát igazolhassa, hogy a történt felszólalásokat helyreigazíthassa és ez által az igazság érdeké­ben a köztanácskozások szabadságát és ebben sé­relmeit megoltalmazhassa. (Igaz! Úgy van.' r bál felől.) Ez történt akkor, a midőn Beöthy Ákos t. barátom, a kinek régi pártállása ismeretes, minthogy ezen pártnak állására vonatkozólag nyi­latkozat tétetett és így közvetlenül ő ellene is intéztetett insinuatio: ezen kérdés igazságának helyreállítása érdekében szót kért. (Igaz! Úgy van!) De ha ez nem történt volna is, akkor is, azt gondolom, t. képviselőház, hogy arra nézve nem lehet közöttünk nézeteltérés, hogy a midőn valaki a házszabályokra való hivatkozással szót kért és erre való hivatkozással felszólalásában nem lépi át sem a méltányosságnak, sem az igazságnak azon határát, a mely minden képviselőt megillet, midőn politikai múltjáról és existentiájáról van szó : hogy akkor a házszabályokra való hivatkozással szemben megtagadtassák tőle, hogy azon jogával, mely őt mint képviselőt megilleti, élhessen, mert ha idáig megyünk, akkor soha, de soha a házsza­bályokra való hivatkozással a házban felszólalni lehetséges nem lesz. A házszabályok ezen rendel­kezésének, az ebben rejlő igazságnak és méltá­nyosságnak felfogására hivatkozom, midőn a ma­gam részéről constatálom azt, hegy t. barátom teljesen a házszabályokban rejlő j"ogával élt és ezen jogot mi soha és semmi körülmények között megnyirbáltatni vagy megsértetni megengedni nem fogj'uk. (Elénk helyeslés bal felöl. Nagy moz­gás és zaj a jobboldalon.) Gr. Andrássy ,Gyula: T. képviselőház! Az elnök úr Beöthy Ákos t. barátom előbbi fel­szólalása után azon megjegyzést tette, hogy az nem felelt meg a házszabályoknak és utólagosan kinyilatkoztatta, hogy ezentúl azon eljárást, ha iílns 17-én, csütörtökön. 213 egy párt ellen intéztetik támadás, hogy ez szemé­lyes kérdés czímén visszautasíttassék, a jövőben eltűrni nem fogja, (Nagy zaj és felkiáltások: »E<­túrnia azt nem mondta. Folytonosan tartó zaj és moz­gás bal felöl.) hogy a házszabályok értelmében meg fogja tiltani ezen eljárást. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon : Ez már más. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Hogy a házszabályok értelmében tényleg csak személyes megtámadtatás esetében van joga egy képviselő úrnak felszólalni, a felett azt hi­szem, nincs közöttünk nézeteltérés, azt mindnyá­jan elismerjük. A kérdés csak az: először, vájjon azon praecedens, mely eddig itt dívott, mérvadó-e jelenleg is? Csak azért, mert eddig több alkalom­mal megengedtetett az, hogy egyesek a pártok ellen intézett támadásokat, mint személyes kérdé­seket fogják fel: ebből következik-e az, hogy ezt ezentúl is követni fogjuk? (Felkiáltások a szélső bal­oldalon : Mindig úgy volt! Halljuk! Halljuk ! jobb felől. Hosszan tartó zaj és mozgás.) Gr. Károlyi Gábor: A Terézvárosban nem volt így. (Derültség a szélső baloldalon. Hall­juk! Halljuk! jobb felől.) Gr. Andrássy Gyula: A második kérdés pedig az, hogy egyáltalában elfogadható-e azon magyarázat, hogy egy, a párt ellen intézett táma­dás személyes támadásnak vehető? A mi az első kérdést illeti, azt a magam részéről határozottan tagadnom kell. Akkor, a midőn olyan, mindnyájunk által szeretett és tisztelt elnököt, mint a minő Péchy Tamás, volt elnökünk, (Hosszantartó derültség a szélső bal­oldalon. Felkiáltások: Azt ugyan szépen megtisztel­ték ! Megmutatták, hogy hogyan szeretik! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a ki politikai elveinkben is osztozik, meg nem választottuk újból az elnöki székbe, a melyben oly sokáig ült, — miért tettük ezt? (Halljuk! Halljuk!) Azért tettük, mert azon praecedenseket. a melyeket ő behozott, helyeseknek, a ház tanácskozási rend­jének érdekével megegyeztethetőnek nem talál­tuk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem tetszett az igazság! Igazságos volt! Szűnni nem akaró nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Károlyi Gábor: Hát itt szerződések et kötnek az elnökökkel? (Nagy zaj. Felkiállások a jobboldalon: Rendre Károlyit! Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: Ha ezen praeceden­seket helyeseltük volna, következnék abból az is, hogy például gróf Károlyi Gábor örökös közbeszólásai és zavargásai, melyek eddig napi­renden voltak, ma is eltöressenek. (Helyeslés a jobbóldalon Heves ellenmondások. Nagy zaj. Egy hang a jobboldalról: Ez botrány!) Mikor új elnökünket megválasztottuk, erre az indított, hogy a ház méltóságával ellenkező ily eljárás megakadályoz­tassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom