Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-16

210 16. orszftgos ttlés 1892. niárezius 17-én, csütCrtBkBii. leg reorganisálja magát és egységessé tegye culturáját: elbukik hivatásának útján. Erre a veszélyre, erre az aggodalomra kellene a t. nemzeti pártnak, sőt minden pártnak felhívni a nemzet figyelmét, nem pedig közjogi rémeket festeni a nemzet elé. (Igaz! Úgy vem!jobb felől. Félkiáltások bal Jelöl: Nem festünk mi rémeket!) A belügyi reorganisatiora, a nemzeti cultura kifejlesztésére, azon reformokra kellene a nemzet figyelmét felhívni, melyek csaknem részletes felsorolást nyertek már a trónbeszédben és a felirati bizottság javaslatában. Szükségünk van első sorban a közigazgatás reformjára nemcsak azért, hogy közigazgatásunk megjavuljon, hogy Magyarország ez által is modern állammá legyen, hanem azért is, mert ez elő fogja segíteni a társadalom összeolvadását, mert a midőn a társadalomnak minden rétegét meghívja az állam igazgatására, akkor egyszersmind elősegíti a magyar íntelligentiának és a magyar társadalomnak elvegytílését. Szükség van az állami házasságra, még pedig . . . Eötvös Károly: Ausztriával! (Derültség a szélső baloldalon.) Beksics Gusztáv : Ha az állami házasság nyugaton már rég fel nem találtatott volna, Magyarországnak kellene azt feltalálni, mert hogy Magyarországon oly kevés beolvadás történt, annak egyik főoka az, hogy Magyarországon állami vagy polgári házasság nem létezik, hogy a különböző fajok nemcsak geographiailag, hanem egyszersmind felekezetiíeg is elzárkódtak egymástól, hogy a házasság felekezeti volt s így az összeolvadás elé nagy gátak emelkedtek. (Úgy van! jobb felől) Szükség van egyáltalán oly törvényhozási intézkedésekre, a melyek elősegítik a magyar társadalom teljes összeolvadását, hogy ledőljenek az utolsó sorompók is, a melyek a magyar társadalmat még szétválasztják. Ehhez azonban liberális szellem, (Derültség a szélső baloldalon.) erős liberális meggyőződós szükséges. (Úgy van! jobb felől.) Minthogy már ezen szóhoz eljutottunk, engedje meg nekem a t. ház azt, hogy én a liberális urast kifejtsem a magyar nemzeti érdek szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzeti érdek szempontjából a liberalismus nem elvont doctrina; nem czéi, hanem eszköz. Ha a liberalismus nem volna ilyen, sőt ha ártana nemzeti czéljaiuknak, akkor a liberalismust ki kellene törülni a magyar nemzet politikai szótárából. De nézzük a dolgot gyakorlatilag. A nagy népek, a nagy társadalmak nélkülözhetik koronkint a liberalismust. Ott van Oroszország, mely a despotia járma alatt nyög. Társadalma forrongó vulkán és mégis büntetlenül szakíthat a liberalismussal, mert mégis marad nagy nemzeti állam. Ugyanez mondható Németországról is. A magyar társadalom azonban, szemben a nemzetiségi tömegekkel, csak úgy gyakorolhat vonzerőt, ha önmagában teljesen összeolvadt és ha ledőlnek benne az utolsó válaszfalak is. (Úgy van! jobb felől.) Ez az értelme a liberalismusnak magyar nemzeti szempontból, a mint az történelmileg is igazolható. Mi elvekből soha sem voltunk liberálisak, hanem mindig hazafiságból. Hazafiságból voltunk liberálisak, midőn már nemzeti ébredésünk első korszakában kitűztük a szabadelvííség zászlaját, hogy az osztályok uralmának helyét a nemzet uralma foglalja el. Osak ily értelemben voltunk türelmesek is. Egyenjogúakká tettük a felekezeteket azért, hogy ne gyengítsük felekezeti villongásokkal a magyar nemzet erejét. (Úgy van ! jobb felöl.) Ezt az irányt kell követnünk jövőre is. Legalább hazafiságból kell liberálisoknak lennüidí. Ennek az a nagy előnye is megvan, hogy míg nyugaton a szabadelvű eszmék folytonosan alávet vék a változásnak, a divatnak, addig Magyarországon, ha hazafiságból vagyunk szabadeivííek, az nem változhatik, mert a hazafiság nálunk nem megy ki a divatból. (Úgy van! jobb felől.) E kettős alapon: a dualismus és a szabadelvű ség alapján kell felépítenünk a magyar eszmény, a magyar nemzeti állam épületét. E czélért azonban nem elég csak lelkesednünk, hanem dolgoznunk is kell. És én meg vagyok győződve arról, hogy az a nemzeti munka, a mely reánk vár, még sokáig a szabadelvű párt és kormánya által fog vezettetni. (Helyeslés a jobboldalon.) De mi nem vagyunk elbizakodottak. Mi óhajtjuk, hogy ezen nemzeti munka útjában mennél^kevesebb gát, mennél kevesebb akadály legyen. Óhajtjuk, hogy legyen békés és munkára alkalmas parlamenti helyzet. Óhajtjuk, hogy bizonyos erkölcsi kapcsok szétszakadtak ne legyenek a pártok között, mert attól kell tartanunk, hogy nem tudunk hatni a nemzetre, hogyha egymással ádáz küzdelemben vagyunk; mert attól kell tartanunk, hogy nem tudjuk felemelni a nemzet szellemét, hogyha egymást lerántjuk. (Úgy van! a jobboldalon.) De, t. ház, ki idézte elő ezt a helyzetet? Vájjon, mi törtük-e szét az erkölcsi kapcsokat? Vájjon mi helyeseltük, illetőleg mentegettük az obstructiot Jászberényben és nem a t. nemzeti párt vezére? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mi, t. ház, nem félünk a jelen parlamenti helyzettől. Mi nem gondoljuk azt, hogy ez a parlamenti helyzet akár minket, akár pedig a parlamentarismust fenyegethetné. Nem fenyegeti. Meszlény Lajos: Mégis mindig azon nyár galnak. (Zaj és mozgás jobbról.) BeksiCS Gusztáv: Ne is fenyegesse, mert hogyha más államokban meginog a parlamentarismus, ott egyéb nem vész el, mint a szabadság,