Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

^gg 15. országos ül és 1892 mArwsins 16-íVn, szerdán. ion.) Szellemiekben a mi haladásunk nem az igazi nemzeti érzés és nemzeti gondolat által vezérelt iránynak a kifejezése, hanem legtöbb tekintetben az idegen eultus, az idegen erkölcsök és szokások utánzása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért van ez így, t. ház? Azért, mert a mi áll; mi létünk, államiságunk súlypontja nem e haza határain belül, hanem azon kivííl, tőlünk idegen ellenséges törekvések eszmevilágába esik, a melynek velünk folyton érintkező létköre bénítja sorvasztja belkormányzati önállóságunkat s ennek körében legfőbb szellemi, anyagi és erkölcsi érdekeink ápolására irányzott törekvéseinket R * Felhozatott, t. ház, a vita során és pedig, ha jói eodékezem, a közjogi alapon álló mindkét t. párt részéről, hogy midőn mi az 1867-iki kiegyezési míí megváltoztatásátczélozzuk, bizonynyal gondolunk és gondolnunk kell arra, hogy e ezéhmkat erőszak úrján mmi, hanem csakis törvényszerű' eszközökkel, rendes úton ég a megkívántató feltételek mellett módosíthatjuk meg. Hát ez teljesen igaz; minden figyelmeztetés néikűl is tudjuk és valljuk. Mi meggyőződésből folyó kötelességünkhöz képest ostromolni fogjuk tovább a közjogi alapot de meg lesz könnyítve feladatunk, megkönnyíti ezt nekünk nagyon az az alap, mely magában hordj;', a szétporlódás magvait; megkönnyítik ezt nekünk épen azok, a kik folyton ;i kiegyezés helyes voltára esküsznek, de egymás közt még nem tudták idáig sem eldönteni, hogy hát az alap voltakép mire jó, mi a lényege, természete és rendeltetése. Mindabból, a mit eddig mondottak, a végeredmény csak az, hogy a közjogi kiegyezés oly valami, a mi hovatovább mindinkább felvilágosításukra szorul. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vagy, nem mulatságos-e itt nekünk szemlélnünk és hallanunk, hogy a közjogi kiegyezés apostolai jobbról-balról is milyen elszánt tűzzel fejtegetik, hogy a kiegyezés alkotóinak- egyrészről írásba foglal t,szeiitíráserejííen un tia ti oit, másrészről doctrinair fejtegetésekkel deducaltintentioit, amelyek egybevetéséből a végeredmény mindig csak az, hogy a közjogi alapon álló pártok a közjogi kiegyezés valódi conceptiojának, rendeltetésének, lényeges természetének felismerésével homlokegyenest ellentétbea vannak. Ni: tagadjuk, t. ház, az oly alkotás, a mely felett az örökös kérdések, rejtélyek állandó köde borong, az egy oly bonyodalmas alkotás, a mely alapjában sem lehet jó. De én a jövő conflietusainak magvát nem ezekből a kedélyes exegetikai versenyekből, hanem azon ellentétből, mely a kormányzati politika kérdéseire nézve a t. többség és különösen a t. nemzeti párt közt fenforog, látom kifejlődni. Mielőtt ez irányban tovább mennék, engedje meg a t. ház;, hogy tisztázhassam az 1867-ik évi közjogi kiegyezés rendelkezéseinek tartalmával miként állunk. (Halljuk!Halljuk !) Ha a kiegyezési törvény minden részletében azzal a világossággal, azzal a kiváló gonddal szerkesztetett volna, a mint az a közös intézmények megalkotásánál történt, ha nem lett volna oly szófukar egyes lényeges pontjaiban, elvi határozmányalnak megjelölésénél: azon súlyos differentiák, a melyek most különböző félreértéseknek szolgáltatnak alapot, fel sem merülnének. Áll az, t. ház, hogy a kiegyezési törvény ő Fel-égének a király hadsereg-vezérlet! jogköre megállapításánál a magyar hadseregnek is, mint a hadsereg kiegészítő részének megemlítését foglalja magában. Ezzel t ház, fentartatott, törvényileg elismertetett a magyar hadsereg eszméje, csak valóságban nem jött az létre. Igaz, hogy e törvény nem említi a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvét, de minthogy a magyar király hivatalos nyelve nem lehet más, mint a magyar állam nyelve : kétségtelen, hogy a magyar hadsereg vezérletének és vezényletének nyelve is kell, hogy magyar legyen. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Az udvartartásnak és a közös ministeriumoknak székhelyei nincsenek megjelölve. Ha a paritást akarjuk és kell is alkalmaznunk, akkor természetes, hogy azokban a székhelyekben Magyarországnak is osztozkodnia kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen így vagyunk a. nagykövetségekkel meg a kiskövetségekkel. A közjogi kiegyezési törvénynek a monarchia két állama közti közösü<>yi viszonyokat szabályozó elvi határozmányai, tény, kétségtelen, hogy a közös intézményeknél általában a ma jryar államiság külön feltüntetését illetőleg eddig alkalmazást nem nyertek. No már most, t. képviselőház, a t. nemzeti párt kijelenti, hogy ő a közjogi alaphoz ragaszkodik, de miután a kiegyezési törvénynek minden részleteihez alkalmazkodik, követeli a törvénynek egészbeni végrehajtását, annak elvi határozmánya és eonsequentiáival együtt. Ezzel szemben a t. többség által vezetett kormány és a többség kijelenti, vagy legalább is magatartásával azt tanúsítja, hogy az 1867-iki kiegyezési művet, úgy, a mint az ma meg van alkotva, befejezettnek tekinti, ellenben a mit a t. nemzeti párt kiépítés, fejlesztés ezímén és az elvi határozmányok consequentiáiúl követel, sürget, arra nézve azt mondja: ezeknek békét kell hagyni, mert ezeknek a követeléseknek a sürgetése vagy érvényesítése megrendítené magát az