Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

188 15, országos ülés 1892. márezius I6-án, szerdán. olyan dolgok, mint a katonai akadémia, részint mint a katonai felszerelésben a m;igyar iparnak részesítése és más egyebek, mikre nézve a delegationak vannak határozatai, melyekhez a t. kép viselő úr is hozzájárult. Ha vannak még tatarozni valók az épületen, az isten áldja meg, tatarozza Őket, mi útjában nem állunk. (Tetszés jobb felől. Mozgás a báloldalon.) Hiszen jól emlékezhetik rá a t. képviselő úr, hogy mikor legközelebb a delegatioban egyik delegátus társa egy abkikot akart betenni a közös hadügyministernek sí hivatal szobájába, mi szolgáltattuk a hozzá való czemeutet a derék szabadkőművesnek. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ezentúl is, ha valami ilyent talál, részünkről semmi ellenzésre nem fog találni. (Helyeslés) T. képviselő úr, a programm, melyet önök előterjesztettek, elejétől végig egy hajszálnyi eltérést nem mutat elvi tartalmában a mi programmunktól. Mi az hát, a mi a t. képviselő úrnak és pártjának létjogát képezi? A t. képviselő úrnak saját kimagasló egyénisége? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr választóihoz tartott beszédében azt mondotta: Nem akarok egyéb lenni, mint államférfiú. (Gr. Apponyi Albert tagadólag int. Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondta!) De, t. képviselő úr, sajnálattal mondhatom, hogy azon az úton, melyen elindulni méltóztatott, nem az államférfiak képződnek, hanem népszónokok, agitátorok. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) A t. képviselő úrnak a fejébe ment az a dicsőség, hogy nevét Kossuth Lajoséval együtt éljenzik. Csakhogy Kossuth Lajos akkor már, midőn nagy népszőnok lett, nagy tetteket bocsátott előre, a mikkel nevét megalapította, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) már szenvedett a sajtószabidságért, (Derültség a baloldalon. Felkiáltások: Hát már be is akarják csukni?) megalapította a hírlapirodalmat: (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk!) akkor már megalapította a védegyletet, akkor már előkészítette a jobbágyság felszabadítását és mikor szónokolni elindult, miért ment? Tán szavazatokat gyűjteni? Táborokat ment gyűjteni az országba törő ellenség ellen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Ne izgassa Apponyit! (Hosszan tartó élénk derültség.) Jókai Mór: A t. képviselő úr ugyanazt a. lelkesedést, a mi akkor a nemzetet a lét és nem lét kérdésében felbuzdította, ugyanazt akarja megtalálni egy horvát kapitány ócskának könynyelmííen kiejtett szava, vagy pedig egy idegen színű zászló kitűzése miatt . . . (Hosszan tartó mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon kérem a képviselő urat, szálljon le arról & félisteni magaslatról, a melyre imádói feltolták, (Helyeslés és derültség jobb felől.) Szálljon le ide közénk szegény napszámosai közé a nemzetnek. (Hosszan tartó élénk derültség a balés szélső baloldalon.) s iparkodjék ott feltalálni az államférfiúi nevet, a hol az van, a munka között. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ott a hegytetőn csak hamis gyémántok teremnek, az igazi gyémántokat a földből kell kiásni. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Fekete gyémántok! (Zajos derültség.) Jókai Mór: Engedelmet kérek, hogy a beterjesztett három felirati javaslat harmadikáról is szólhassak. (Halljuk! Halljuk !) Megvallom egész őszintén, hogy én nekem a válaszfelírati javaslatok közt az Ugron Gábor képviselőé a legsympaticusabb. (Felkiáltások bal felől: Tessék elfogadni! Menjen oda! Derültség.) Tele van szép phantasiaval és poesissel. Hogy mi, a kelet népe szövetkezzünk a többi keleti népekkel, románokkal, szerbekkel, alkossunk azokkal egy államot, azoknak vezetése alatt. Ugron Gábor : Ez aztán a phantasia! (ÉlénJc derültség.) Jókai Mór: Mondom, hogy ez engem nagyon felmelegít, csak azt kérem a t. képviselő úrtól, hogy várjuk be, a míg testvéreink, ezek a keleti népek hívni fognak bennünket, hogy egyesüljünk velük. (Egy Jtang a szélső baloldalon: Tekintély kell ahhoz!) Addig is e várakozásban — elismerem — a t, képviselő úré a következő hét, már tudniillik az, a mely Eötvös Károly t. barátom örökkévalósága után következik. (Élénk derültség jobb felöl.) Elfogadom a bizottság válaszfelírati javaslatát. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés jobb felöl. Felkiáltások: 5 perxznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Folytatni fogjuk a tanácskozást. Szederkényi Nándor jegyző: Eötvös Károly ! Eötvös Károly: T. ház! Részint személyes kérdésben, részint nemcsak félreértett, hanem egyáltalán meg nem értett (Derültség a szélsőbalon.) szavaim igazi érteimének helyreállítása végett Jókai Mór t. képviselő úr beszédére vonatkozólag óhajtok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy az igen t. elnök úr a szünetet előbb kimondta, mint e jogommal élhettem, mert e jogommal élni nekem azon ház és ugyanazon közönség előtt lett volna jogom, mely azt a beszédet hallotta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Jókai Mór igen t. képviselő úr egy fehérvári állítólagos beszédemre hivatkozik, mely szerint én azt mondtam volna, hogy a mai