Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-14
jgy 14. orsi^gos dl és 1392. dókon keresztül sokszor reménytelenül küzdöttek a nemzet elévülhetetlen jogaiért és mi nem lehetünk, nem akarunk lenni méltatlanok őseinkhez. (Úgy van! Élénk tetszés a szélső báloldalon.) Mi bízunk ífctenben, bízunk a nemzetben és e b ; zalom alapjára építjük a reményt, hogy törekvéseink előbb-utóbb valósulni fognak, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) meglehet, hogy hosszabb idő múlva, meglehet rövid időn, megemlékezve La martiné szavairól: »A mit ma, utópiának tartanak, az holnap megvalósulhat.« (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Pártolóin az Eötvös Károly képviselőtársam által benyújtott válaszfeh'rati javaslatot. (Élénk, hosszantartó éljenzés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Endrey Gyula! (Zaj. Felkiáltások: öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Tessék a szónokot meghallgatni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Csak öt percznyi szünetet kérünk!) Csendet kérek! Endrey Gyula: T. ház! (Hátijuk! Halljuk!) Elismerem, bizonyos elfogultság vesz rajtam erőt, a mikor Hód-Mező-Vásárhely ötvenezer magyarja, képviseletében itt e helyről a felirati vitához hozzá kell szólanom, de a hallgatás reám nézve bizonyára, hálásabb szerepére ezúttal nem vállalkozhatom és pedig azért nem, mert a t. kormány és a t. kormánypárt a 67-iki államjogi rendezkedés 25 éves fordulójára mint (> gy jubileumot rendez feliratában és ezen felirati vitában. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi, a kik a 67-iki kiegyezést hazánkra nézve üdvösnek nem tarthatjuk, a kormány ezen jubileumához természetesen hozzá nem járulhatunk, annál kevésbbé, mert az a magyarság, mely ezt az államot ezer év előtt megalkotta és ezer év óta fcntartotta; szintén nem járul hozzá ezen juheliumhoz, mert ha hozzájárult volna, akkor nem küldött volna bennünket ide, a nemzet törvényhozásába olyan nagy számmal, a minővel eddig még el nem küldött soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A ki a tényeket elfogulatlanul bírálja, ama tény jelentőségét, hogy a függetlenségi párt mily nagy számmal ke ült be a törvényhozásba és hogy mily vidékekről került be : az nem vonhatja kétségbe, hogy ennek igen nagy, igen fontos jelentősége van, tudniillik az, hogy a nemzetnek épen azon része, mely ezt az államot megalkotta, mely arra bélyegét nyomja: az a né[), a 67-iki kiegyezést elfogadni nem haj landó, illetve felhasznál minden törvényes eszközt ez alap megváltoztatására. (Úgy van! a szélső baloldalon.) EB midőn maga Tisza Kálmán, a többség egykori és talán jelenlegi vezére is azt az elvet hirdeti, hogy a kiegyezés békés úton meg nem változtatható, akkor ő a legnagyobb mlirczius 11-én, hétfőn. forradalmár szerepére vállalkozik, mert a ki azt akarja elhitetni a nemzettel, hogy a királyban nincsen annyi alkotmányos érzék, hogy a nemzet többségének akaratát teljesítse és aki tudva azt, hogy a függetlenségi párt teljesen alkotmányos úton akarja programmját megvalósítani és a ki tudva azt is, hogy az a magyarság, melyhez ő is tartozik, szívve-llélekkel egyetért a mi pártunkkal : az, ha e párt, sőt mondjuk a nemzet előtt el akarja zárni annak lehetőségét, hogy teljesen alkotmányos, békés úton valósítsuk meg terveinket, igenis a forradalom útját mutatja meg a nemzetnek. Mi azonban ez útra őt sem követni nem akarjuk, sem az átkos hízelgés útjára reá nem térünk. (Élénk te'szés a szélsőbalon.) Mi teljesen bízunk abban, hogy az 1867-iki közjogi rendezkedés épen azon factorok által, melyek által megalkottatott, meg is változtatható. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És midőn a kiegyezés 25-dik évében oly theoriákat hallunk,melyekboldogúlt nagy Andrássy Gyulánk tekintélye felhasználásával már a kormánypárt sajtójában is talajt nyertek, hogy t. i. a kiegyezés megváltozhatatlan alapot képez a nemzet talpa alatt, melyet lába alól kirúgni nem szabad: (Derültség jobbról. Helyeslés a szélső baloldalon.) kétszeres erővel kell küzdenünk e felfogás ellen! És az, hogy e íheoria ellen a ház ez oldaláról erélyesen felszólaltak, már meg is termi gyümölcseit, mert a kormánypárton is igen tekintélyes ajkakról hallottuk azt a kijelentést, hogy a megváltozhatatlanság elvét képtelenségnek tartják. De sajátságos, hogy mikor ezt hirdetik, a ministerelnök úr Andrássy Gyula azon szavaira hivatkozik, hogy azoknak, kik a kiegyezést alkották, czéljuk volt, egyszer s mindenkorra úgy intézni el azokat, hogy- az egyszer megállapított közjogi viszony kiszámíthatatlan nemzedékeken keresztül sem kérdés, sem alku tárgya ne legyen. Mi az a kiszámíthatatlan nemzedék, ha nem az örökkévalóság? És az. a mit Tisza Kálmán képviselő úr mondott, hogy tudniillik a kiegyezés békés úton meg 1 nem változtatható, nem azt jelenti-e, a mit más felől képtelenségnek mondtak, hogy t. i. ő valóságban a 67-iki kiegyezést ejry megváltozhatatlan örök törvénynek tartja? Mi azonban annál inkább kötelességünknek tartjuk ezen 67-iki törvények ellen küzdeni, mert, igen sajnosán, arról győződtünk meg 25 év tapasztalataiból, l ogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunknak és pártjának nagyon is komoly igazsága van, midőn azzal vádolja azt a pártot, a mely a 67-iki kiegyezést eddig úgyszólván kezelte, hogy azon törvénynek kereteit nem töltötte be. Nem veszem a 67-iki kiegyezési törvénynek
