Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-13

J38 13. orsKágos ülés 1882. inftrczíus 12-én, szombaton. nézve hátrányosnak nem találom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, a mely perczben arról győződném meg, hogy ez az összeköttetés többé nem az érdekközösség kielégítésének, hanem ránk nézve a károknak forrásává változnék: abban a perczben azok mellett volnék, a kik Magyarországnak amúgy is létező jogát, külön gazdasági területének berendezésére az aetiv intézmények sorába emelni kívánják. (Tetszés a jobboldalon.) Ilyen körülmények közt, t. ház, ezen szempontokból azt vonni le, hogy ez a párt a kiegyezést nemzetellenessé teszi s ennek következtében udvari politikát űz, teljesen lehetetlen. (Úgy van! jobb felöl) E váddal szemben tovább védekezni már csak azért is felesleges, mert az a hazafiatlanság oly mértékét tételezi fel, a mely az országban egy perczig sem létezhetik, mert a magyar nemzet, mely a közjogi kérdésekben olyan kényes, hogy az egyes kifejezéseknek kevésbbé szabatos voltát is érzékeny szemmel veszi észre, az oly politikát a nemzeti felháborodás viharának egész erejével söpörné el. (Úgy van! jobb felől.) De, t. ház, nemzeti haladásunk a közjogi alapon kétségtelen, haladásunk az anyagi, szellemi és általában minden tekintetben, mely Magyarország önálló kifejlődésének irányát jelenti. Ezt a haladást nem kell bizonyítanom. Ezt a haladást Eötvös Károly t. képviselőtársam is készségesen elismerte, csakhogy e haladás elismerése mellett, tagadja a politikai és szellemi tőke szaporulatát. A t. képviselő úr beszédének ez a két tétele merőben ellentétes egymással. Mert vagy haladtunk és akkor erre a haladásra politikai és szellemi tőkét kellett fordítanunk, még: pedig nem meddőén, hanem úgy, hogy az eredményeiben nemcsak magát a tőkét biztosítja, de méíí a kamatait is nagyon dúsan adja vissza; vagy pedig ha nem volt politikai és szellemi töke, akkor helytelen annak elismerése, hogy az ország haladt. E mellett azt inon Íja Eötvös Károly t. képviselő úr, hogy az a haladás, melyet Magyarország az utolsó 25 év alatt elért, a társadalom nagy áldozatába került és Összehasonlítást téve a többi nagy államokkal, azt mondja, hogy Magyarország állami szerkezetének fentartására és kifejlesztésére a magyar társadalom aránylag sokkal nagyobb áldozatot hozott, mint hozott a nagy nemzetek társadalma. Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam e tekintetben nem szolgált adatokkal és félek tőle, hogy ha erre nézve adatok állanának rendelkezésemre, ez állítással ép úgy járna t. képviselőtársam, mint az ország választóinak apadása iránti állításával történt, melyet a ministerelnök úr adatokkal czáfolt meg. Tehát nincs adatom, hanem egyet tudok és ez az, hogy tekintettel arra, hogy az általa említett nagy államok nemcsak belső fejlődésükre, hanem egyúttal a külügyi képviseletre és a védelmi eszközökre is kénytelenek voltak a miénknél nem kevesebb áldozatot hozni; minthogy azon költségeket, melyeket a külképviseletre és védelmi eszközökre fordítunk, a monarchia másik felével közösen fizetjük és így e költségekből reánk csak egy hányadrész esik: nem tartom teljesen megállónak azt az állítást, hogy a magyar társadalom által hozott áldozatok nagyobbak volnának, vagy csak meg is közelítenék azon áldozatokat, melyeket a nagy államok társadalma e czélra hozott. Ha már Eötvös Károly t. képviselő úr szíves volt elismerni a haladást, nekem is kötelességem annak elismerése, hogy pártja részéről is történt bizonyos haladás, még pedig a közjogi alaphoz és felfogásom szerint nemcsak abban az értelemben, melyet tegnap Hegedűs Sándor t. képviselőtársam kifejezett, hanem abban az értelemben is, hogy a míg eddig a függetlenségi és 48-as párt a kiegyezést már eredetileg helytelennek és károsnak tartotta, most legalább azon concessiót teszi, hogy egy alternatívát állít fel, a mikor azt mondja, hogy ha az helyesen állapíttatott volna is meg abban az időben, azóta való haladásunk folvtán kellett helytelenné válnia, (Ellenmondás Eötvös részéről.) Teszi ezt nem nyíltan és kifejezetten, hanem az által, hogy ezen alternatívát felállítván az utóbbi alternatíva lehetőségét nem zárja ki. És, t. ház, ha e függetlenségi párt részéről ezen haladás tovább folyik és viszont, ha az igen t. nemzeti párt a közjogi alap fejlesztésében, az általa fölvetett irányban szintén haladó irányzatát megtartja: akkor igen könnyű előrelátni, hogy találkozni fognak és azt sem nehéz kiszámítani, hogy hol. (Ralijuk! Ralijuk! a jobboldalon.) Találkozni fognak Ugron Gábor t. barátom és pártjának álláspontján. (Ralijuk! Ralijuk! a jobboldalon.) Mert ezt a csillagászat szabályai szerint könnyű kiszámítani, ha két égi test egymást'elé irányuló haladást | vesz föl, mely ponton fog találkozni. Találkozni fognak azon a ponton, a melyen Ugron Grábor t. barátom áll. Az az Ugron Grábor, a kit önök uraim, (A szélső bálra mutat.) igaz hitük csalhatatlanságában, mint álprófétát, anathémájuk tüzes villámaival akarták lesújtani. (Tetszés a jobboldalon.) Hogy ezen találkozás a politikai égboltozaton egy állócsillagot fog-e létrehozni, vagy pedig pályájuk azután milyen irányt vesz föl, az attól függ, hogy azon sebesség, melylyeí egymáshoz közelednének, egyik vagy más részről milyen lesz. (Tetszés a jobboldalon.) T. ház! Eötvös Károly t. képviselő úr nem akarja érteni azt a szellemet, melylyeí a felirati javaslat a reform-munka egész sorozatát felvenni akarja, mikor kérdi, »hogy minő szellem, minő »hasonló« szellem az?«