Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-12
iá. országos ülés 18»ä. miresdus il-én, pénteken. •[ űj j helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) De kérdem, ezen általam nem kicsinylett, de mégis csekélyebb jelentőségű panaszpontok alkalmasak-e arra, hogy egy oly kiváló párt programmjának nagyobb részét kitöltsék? Kérdem, hogyha minden törvény végrehajtásánál fordulhatnak elő hiányok, miért ne volna szabad épen ezen törvény végrehajtásánál a legkisebb hibának sem történnie? A t. képviselő úr a képző művészetek iránt nagy érzékkel bír. Kérdem tőle, hogy mondhat-e nekem bármily nagyszabású képet, a melynek kivitelében vagy a kivitel rész,étéiben ne volna valami hiány, valami pótolni való? T. ház! Politikailag a magyar nemzet nagy átalakuláson ment keresztül s a társadalom csak lassan alkalmazkodott a nagy politikai átalakúlásokhoz, sőt bizonyos irányban visszaeséseket is latnuk. Nem érthető-e akkor, hogy ez az egyezmény, mely századok viszályának vetett véget, mely elavult régi traditiókkal szakított, csak fokozatosan, de annál erőteljesebben ment át a köztudatba. És, t. képviselőház, ha erről az 1867 iki alapról gr. Apponyi Albert az ő fényes tehetségével, az ő szorgos és gondos utánjárása, mellett sem tudott több panaszpontot és sérelmet 25 év alatt kinyomozni, mint a mennyit felhozott: akkor azt hiszem, hogy ez nemcsak magának az alapnak, de ezen alap helyes értelemben történt életbeléptetésének és fentartásának legerősebb bizonyítéka. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Tudom, t. képviselőház, hogy vannak történeti reministentiák, a melyeknek érintésére minden magyar ember keblének húrjai megrezzennek. Ezeket mi kegyelettel őrizzük, (Ellenmondás bal felöl.) de ez nem mehet odáig, hogy érzelmi politikát folytassunk. Mi nem követhetünk egyebet, mint a magyar faj specificus jellemvonását, azt a tiszta magyar józan ítéletet, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) a mely a nemzetet elszigetelt sége daczára is annyi időn át fentartotta, a melyet önök a kunyhók és palotákban egyaránt feltalálnak és a melynek épen legpregnánsabb képviselője maga Deák Ferencz volt. Legyen féltékeny a nemzet jogaira, mert ez a tulajdon államfentartó erő; de féltékenysége sohase legyen kicsinyes. Legyen a nemzetben erős közjogi érzék: ez fennmaradásának egyik biztosítéka; de ne jellemezze azt beteges érzékenykedés, mely folyton vélt sérelmekről panaszkodik, mely minden kis dolgot felfúj, mely a nemzetet máról' holnapra kiszámíthatatlanná teszi. (Helyeslés jobb felől.) Mert az oly nemzet, a melyben ily érzékenykedés van, szervezetében van megtámadva s nem a felvirágzásnak, hanem az enyészetnek csíráit hordja magában. Beöthy Ákos t. képviselőtársam, de nrtga KÉPVH, NAPLÓ. 1892 — 97. I. KÖTET. I gr. Apponyi Albert is megjövendölte, ha ezen I értelemben tartjuk fenn a kiegyezést, akkor a nemzetet katastropha elé viszszük; Beöthy Ákos t. képviselő úr pedig — hálával tartozom neki — megmagyarázta, hogy ezen rázkódtatások alatt mit kell érteni. Arra, hogy a magyar nem zetet mi vitte katastrophák elé, nem a magam fejével felelek, hanem felolvasom, hogy erről a themáról Deák Ferencz mit mondott. (Halljuk! Halljuk!) Olvassa: »A történelemben nem tudunk példát arra, hogy hazánkat azért érte volna veszély, mert erősebb volt, mint a milyennek magát hitte, ellenben abból, hogy erősebbnek I hitte magát, mint a milyen volt, szomorú következések származtak: A mohácsi vész egyik oka erőnk ezen túlbecsülése lehetett.* Ha tehát tudni akarják, hogy mi vezet katastropha elé, akkor Deák Ferenez megadja arra a feleletet. Ábrányi Kornél: Az volt épen a baj, hogy mindenre azt mondták; dobzse ! (Fel kiáltások bal felöl: Igenis Dobzse László volt a baj!) Darányi Ignácz: Beöthy Ákos t. képviselő úr felette échauffirozta magát ezen párttal szemben, pedig az előzmények arra nem adtak neki semmi okot Hiszen napról-napra azt olvassuk, hogy ez a párt, ez a kormány milyen beteg, milyen súlyos az állapota. Gr. Apponyi Albert képviselő úr a ministerelnök úr újévi beszédére azt mondotta, hogy az egy haldokló utolsó nyilatkozata, hogy azt pathologicus szempontból keli csak vizsgálni .és a »Pesti Napló«ban akárhányszor elparentáltak bennünket. (Derj'dtség jobb felöl.) En csak arra kérem a nevető örökösöket, hogy nagyon korán ne találjanak örülni, mert a közfel fogás azt tartja, hogy a kinek halálhírét keltik, az nagyon soká él. (Úgy van! a jobboldalon. Élénk derültség és tetszés.) Meszlény Lajos: Hosszú betegség mégis halálra vezet! (Mozgás jobb felől. Halljuk!) Darányi Ignácz: De nemcsak ezt mondották, hanem azt is falhozták tegnapelőtt, hogy ez a kormány már is kimondotta a csődöt: persze vannak, a kik a tömeggondnok szeretnének lenni. (Derültség jobb felöl.) Beöthy Ákos t. képviselő úr szemrehányást tesz nekünk, hogy e pártban nincs semmi önállóság, semmi kezdeményezés; de mihelyt meghallják, hogy a szabadelvíí körben csak egyetlen, a kormány álláspontjától eltérő felszólalás volt — akárcsak valamely részletkérdésben — másnap már tele van egész sajtójuk azzal, hogy a párt bomlásnak indult és sietnek meghúzni a lélekharangot. (Tetszés és derültség jobb felöl.) Engedje meg a t. képviselő, habár igen nagyra becsüljük tanácsait, nekünk semmiféle utasításra szükségünk nincsen, mert mi érezzük a magunk hivatását, (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal felől) a mely abból áll, 16
