Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

108 H.oithXi{r«R fliés l8B8.BiärMÍiis 10-én, etftt5rt8k8n. nesen el vesse. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Ha a 67-iki kiegyezési törvényt alaposan megakarjuk bírálni, arról az álláspontról is, a melyen mi állunk, mert nem intézkedik az ország eminens érdekeiről il-ik pontjában hogy az ő Felsége jogkörébe tartozó alkotmányos fejedelmi joga folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belazervezetére vonatkozik, ő Felsége által eljntézendőkiick ismertetik el. T. ház! Felfogásom szerint egyik legnagyobb hibája az 1867-iki kiegyezésnek az, hogy a hadsereg vezérletének nyelve kérdésében, az akkori politikai viszonyok következtében, daczára annak, hogy beletette azt a kifejezést, hogy magyar hadsereg, nem intézkedett és a mai gyakorlat szerint ez a hadsereg, akár hogy szépítsük is, a maga egészében német: német nyelvében, német intézményében é^ német szellemében. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a hadsereg kérdése egy oly nemzetre nézve, mint a magyar nemzet, a mely úgyszólván fegyverrel, vitézségével képes volt ezer év előtt ezt . hazát elfoglalni és hadi erényeivel ez ideig megtartani, valóban lealázó. Igaz,néhanapján minket is, mint Európának bármely nemzetét, például a nagy német nemzetet, a mely most újonnan alakúit egységessé és úgyszólván Európa domináns államává, sokszor ér lék szerencsétlenségek. Hiszen Németországot Európa niinden nemzetének seregei s ezek közt a mi csapataink is keresztül taposták, de azért a nemzeti akarat és a nemzeti ösztön, — igaz, hogy nem egyedül a néptől kifolyólag, mert megvolt az a szerencséje, hogy oly uralkodóházat nyert, mely a nemzeti eszmét diadalra juttatta, — megsegítette és felemelte a nemzetet. Az 1867-iki kiegyezésnek is egy eminens nagy hibája van, hogy tudniillik ezt a kérdést akkor nem rendezte, hanem ő Felségére bízta Már pedig. t. ház, a magyar király más nemzetiségű és más nyelvű nem lehet, mint magjai'. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbalon.) A magyar hadsereg más nyelven nem beszélhet, mint azon a nyelven, a mely királyának nyelve kell, hogy legyen. {Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) En a mostani gyakorlatról, indokolják azt bármiképei), azt tartom, hogy az érzékenyen sérti a nemzetet. És hiába diesekesznek a huszonötéves előmeneteli;!, mert annak nincsen semmi alapja. Az én meggyőződésem az, hogy bármi történjék, épen ő Felségének, Magyarország királyának nincs más védelme, mint ennek a nemzetnek a vitézsége. Mert én ma is azt hiszem, hogy a külföldi szövetségek és egyezségek, a nemzeteknek a papiroson való akármilyen egyezsége, a törvényeknek mikénti szövegezése, alkotmányoknak felállítása nem biztosítja annyira az államot és uralkodót, mint a népnek áldozatkészsége, ragaszkodása az uralkodóhoz és az ősidőkben megalkotott intézményekhez. (Helyeslés a szélsőbalon.) És miután nemzeti alapon alakúit meg Kémetország, nemzeti alapon alakúit meg Olaszország, mint e század legújabb államintézménye; nemzeti alapon indult meg azon óriási mozgalom, mely Európát úgyszólván isrnét a háború színterévé fogja tenni; nemzeti alapon állFraneziaország, sőt Oroszország is nem azon alapon halad, mint régen : az orosz czár orosz missiot terjeszt és miután a nemzetiségi és nemzeti érzelmek úgyszólván a hivatalos sajtó, a hivatalos közegek, koronás fejedelmek által terjesztetnek, nem vetheti el a nemzeti abtpot magától a magyar nemzet sem. (Élénk lidyeslés a baloldalon.) A magyar államot csak magyar nemneti alapon lehet felépíteni, a nélkül, bármi történjék, tartós nem lehet. Hiszen látjuk, hogy mi magyarok, örökösei azoknak, a kik nemcsak e hazát voltak képesek elfoglalni, hanem le bírtak hatolni egészen Byzanczig és a Pireneekig is, ma oly nemzetek által vezényel tétünk, mely hadi erényeiben e nemzetet, soha meg sem közelítette. Pedig ennek semmi olyan akadálya nincs, mint a nyelv. A honvédelmi minister a nmlt ülésszak alatt számtalanszor emlegette, hogy milyen könnyű azt a német nyelvet megtanulni, pedig épen az a szerencsénk és szerencsétlenségünk, hogy nem könnyű megtanulni. Szerencsénk, mert ha könnyen megtanulhattuk volna, a háromszázados beolvasztási törekvés eltörölt volna bennünket a föld színéről, legfeljebb mint németek éltünk volna tovább, mint pl. a porosz, a mely szintén szláv és német keverék faj. Szerencsénk, hogy a magyar minden nyelvet meg bír tanulni, csak a der die das-sal s melléknevek egyeztetésével s kiejtéssel nem tud boldogulni. Mert faji, szellemi, sőt mondhatnám lelkesedés! ellentét van köztünk és — nem ugyan az észak-német faj között, mert ezzel van némely rokonvonásunk — hanem a dél-német faj között, az osztrák-németek között, a kik bennünket vezetnek. Hiszen mindenki tudja, hogy a testvérek oda át a német birodalomban sem szeretik egymást, hanem mert a porosz »der ist ein Mordkerl«, a dél-német engedelmeskedik. A német nyelv dominálása a hadseregben épen azt a réteget tartja attól távol, melyre el lehet mondani, hogy annak fiai, a kik Árpáddal és a többi hősökkel jöttek be és hazát tudtak alapítani, mert ép az a nép, mely tisztán vegyületlenűl el van terjedve a Tiszán túl és