Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

100 11. országos ölés 1892. márerins 10-én, esüt5rt8k5n. nemzeti párt elvei tért hódítottak, még azt is be kellene bizonyítani, hogy ezen szavazatokat maga a nemzeti párt saját erejéből nyerte. De constatálható, hogy ezen 10 szavazattal nem a saját erejéből, (Úgy van! jobb felöl) hanem a függetlenségi párt segítségével gyarapodott. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj.) Meszlény Lajos: Hát az önök többsége nem a szászok és horvátok segítségével jött létre? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministcrelnök: Ezen szaporodásból a nemzeti párt térhódítására tehát nem lehet következtetni. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr kifogásolja a felirati javaslat azon passusát, hogy mi, ezen országgyűlés többsége, bizalommal nézünk a jövő elé. Azt hiszem, hogy a mi bizalmunk indokoltabb, mint a képviselő úré. (Helyeslés jobb felől.) A választások kétségtelen eredménye az, hogy az ország nagy többsége a mellett nyilatkozott, hogy az 1867-iki kiegyezést fentartani kívánja ; nyilatkozott a mellett, hogy kívánja a közigazgatás szervezését azon az alapon, melyen azt a kormány létesíteni szándékozik, és hogy az ország ügyeinek vezetését azokban a kezekben kívánja meghagyni, melyekben az a választások előtt volt. Mi a választás eredményéből constatálható tényekből levonjuk magunkra nézve a következtetést és kötelességünket az ország megbízása folytán teljesíteni fogjuk. (Tetszés a jobb oldalon.) Eötvös Károly t. képviselő úr azt mondta beszédében — s ezt egy mai közbeszólás is megemlítette — hogy hiszen nem ismerjük a trónbeszédből a kormány által követendő elvet és politikát. T. ház! A trónbeszéd nemcsak egy ülésszakra, hanem egy egész törvényhozási cyclusra terjeszkedik ki; azt pedig, úgy hiszem, méltóztatnak megengedni, hogy a most megoldandó feladatok oly nagyok és oly kiterjedtek, hogy azokat egy trónbeszéd keretébe foglalni csaknem teljes lehetetlenség, (ügy van! jobb felöl.) A trónbeszéd feladata megjelölni az irányt és elvet s megjelölni a több kérdéseket. Arra nézve pedig, hogy miként oldassanak meg, senki sem mondhatja az országban, hogy tájékozva nincs; mert minden minister úgy az országgyűlésen, mint választói előtt nemcsak megadta a felvilágosítást saját teendőiről, hanem az egész politikai helyzetről. (Ügy van! Úgy van! jobboldalon.) És én azt hiszem, t. ház, senki sem mondhatja, hogy nem ismeri a pénzügyminister programmját. Méltóztatnak tudni, hogy ő előtérbe helyezett egy igen fontos kérdést: a valuta rendezését, mely iránt a tárgyalások folyamatban vannak, s az adóreformokról is oly világosan és tüzetesen nyilatkozott, hogy senkinek sem lehet kétsége azon mód iránt, melylyel azt megvalósítani szándékozik. (Élénk helyeslés jobb felől. Egy hang ssélsó bal felöl: Ez egyéni érdem!) Magára a közigazgatás kérdéseire nézve is azt mondják, hogy nem tudják: fentartja-e a kormány amaz elveket, melyek előbb tett nyilatkozataiban voltak lefektetve, vagy sem? Azt hiszem, t. ház, hogy volt alkalmam e kérdésről nyilatkozni, úgy a közigazgatási bizottság tárgyalásai alkalmával, valamint e házban, de nyilatkoztam temesvári beszédemben még világosabban a követendő sorrendről, úgy, hogy senkinek sem lehet kétsége a kormánynak e tekintetben elfoglalt álláspontja iránt. (Élénk helyeslés jobb felől.) És nem méltóztattak-e az igazságügyi reformokról elégszer hallani az igazságügyminister ár programmját? Hiszen ő igen bőven nyilatkozott ez iránt úgy az országgyűlésen, mint a választási mozgalmak alatt. Teljesen alaptalan tehát az a vád, hogy a kormány irányát s a kormány által követeit elveket ismerni nem méltóztatnak; mert hisz a kormány minden tagja bőségesen nyilatkozott ezekről. (Élénk helyeslés jobb felől.) Most pedig, t. ház, kénytelen vagyok Eötvös Károly képviselő úr egy nyilatkozatát rectificálni, mely teljességgel nem felel meg a valóságnak. 0 ugyanis azt mondotta, hogy a választók száma a legutóbbi időben apadt. Ha ez állna, arra lehetne ebből következtetni, hogy ez országban a vagyonosság és az intelligentia, a mi a választóképességet megadja, szinten megfogyott. Ez pedig teljességgel nem áll. A jelen állapotot nem lehet az 1867 és 1869-iki állapotokkal összehasonlítani; mert akkor olyan faetor játszott közre és birt a régi jog alapján választójogosultsággal, a mely ma nem létezik 8 a melyet nem teszem fel a függetlenségi párt szabadelvű érzelmeiről, hogy ismét vissza akarnának állítani. Szóljanak itt az adatok. 1878-ban 780 000 volt a választók száma, míg 1890-ben 870.000, tehát 90.000-rel több, daczára annak, hogy 1878-ban a régi jog alapján szerepelt még 101,000 választó. 1892-ben már csak 55.000, ha tehát ezt a faetort is hozzáveszszük, a tényleges szaporodás 135.000-re megy, a mi mindenesetre a vagyonosság és intelligentia terjedésére mutat. (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) Azt mondja Eötvös Károly képviselő úr, hogy sokban haladt az ország, de bizony sokban visszaesés is észlelhető és különösen a nemzeti jogok fentartásában és az alkotmányos kötelességek teljesítésében ma sokkal kevesebb a hazafiság, mint volt huszonöt évvel ezelőtt. Megengedem, hogy mikor az ország jogai el voltak kobozva és azok visszaszerzéséről volt