Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-585

586. orsüógo:, lile* 181 Ez nem egyéb, mint rosszul álczázott hízelgés, a mely szinte nevetséges, mert a koronát úgy tünteti föl. mintha attól a képtől irtóznék, félne. (Helyeslés. Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Kossuth arczképének kifüggesztését felségsértésnek nevezik. Ezen felfogás ellen tiltakozom ; tiltakozom erről a helyről, mert mi azért, hogy Kossuth arezképét ki akarjuk függeszteni, nem vagyunk felségsértők; ezért Székesfehérvár polgárai nem felségsértők. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon-) Ha azok, ám tessék őket határozatukért, ha én vagyok az, tessék engem felségsértő szavaimért illetékes bíróság elé állítani. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Hány ember arezképe—érdemesé,érdemetlené — függ a megyeházak termeiben, a ministeriumok helyiségeiben. Most készítik a ministerelnök úr arezképét, aranygyapjas uniformisban, hogy kiakaszszák valamelyik ministeriumban. Hogy melyikbe, nem tudom, mert már minden ministeriumon keresztülment. (Derültség a szélsőbalon.) Azt hiszem, a földmívelési ministeriumban. Gr. Szapáry Gyula csak nem fogja magáról azt állítani, hogy Kossuthnak nem voltak nagyobb érdemei '?! (Nagy derültség és helyeslyés a baloldalon) Ezért kérdem a ministerelnök úrtól a következőket (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Átadom interpellatiomat. Elnök: Az interpellatio fel fog olvastatni Madarász József jegyző (olvassa): Emlékezik-e a ministerelnök úr, hogy még 1891. nyarán, Novidvorodban a katonatisztek Jelasics szobrát ünnepélyesen megkoszorúzták, holott Jel asicsot koronás királyunk, V. Ferdinánd lázadónak és árulónak jelentette ki és 2. Tudja-e ministerelnök úr, hogy a fehérmegyei főispán, az állam egyik hivatalnoka, Kossuth arczképének ünnepélyes leleplezését hivatalosan felségsértésnek jelentette ki. holott Kossuth nemzetünk legdiesőbb férfia? 3. Büntetésre, vagy jutalomra számíthatnak-e a novidvori katonatisztek és a székesfehérvári főispán? Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok a házszabályok adta azon jogommal élni, hogy 30 nap mulva válaszoljak ezen interpellatiora. (Derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Bátor leszek a választ mindjárt megadni és ez a következő: Igenis hivatalos tudomásom van arról, hogy deczember 21-ére Székesfehérvárott rendkívüli közgyűlést szándékoztak összehívni; minthogy azonban a törvény világosan rendeli, hogy a redkivűli közgyűlés ki által és miként hívandó össze, t. i. hogy elrendelheti maga a törvényhatóság, vagy összehívhatja a főispán, !. január 4-én, hétfőn. < 527 s ezen két factor közül a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségét egyik sem látta át: ezen okból a rendkívüli közgyűlés deczember 21-én megtartható nem volt. Erről, ismétlem, igen is hivatalos tudumásom van. A deczember 28 iki gyűlésről csupán magán tudomásom van; azon felterjesztés azonban, a melyet ezen határozat folytán hozzám intézni határoztak, valamint maga a határozat velem közölve nincs. Ha ezen határozat hozzám fel fog terjesztetni, hatáskörömben intézkedni fogok, Tett intézkedésemről természetesen csak akkor adhatok számot, ha majd lesz alkalmam ez ügyben határozni. (Helyeslés jobb felől) Gr. Károlyi Gábor- Megszoktuk már az ilyen válaszokat. Erre csak azt mondhatom, hogy igen mulatságos. Tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi a választ, T. ház! Még ugyancsak a mai nap Izákovics Milán képviselő úr két interpeílatiot jelentettbe; kérem, méltóztassanak azokat is meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Izákovits Milán: T. képviselőház! A polgárosított határőrvidéken létező úgynevezett dominalis földek hosszú idő óta mindig községi legelőkűl használtatván, ezen földek legnagyobb része egyes községeknek, mint corporatioknak, a péiizügyDŐnisterium által örök áron eladattak. De vannak egyes oly községek, a melyek ebben a kedvezményben nem részesültek. Bátorkodom ennélfogva a t. földművelésügyi minister úrhoz a következő kérdést intézni (olvassa) : »A polgárosított határőrvidéken létező úgynevezett dominalis földek — mindig községi legelőként használtatván — azok legnagyobb része időközben az egyes községeknek, mint corporatioknak, a pénzügyministerium által örök áron eladattak. A paritás és méltányosság szempontjából kiindulva, kérdezem a t. földmívelési minister urat, kinek hatáskörébe a kérdéses földek jelenleg tartoznak : Miéit nem részesíttetnek a többi községek is, úgymint Uzdin, Orlovácz, Tomasevácz és Turkasdin hasonló eladási kedvezményben ?« Quod uni aequuin alteri justum ! A nagykikindai kerületi überlandialis földek tulajdonjogi viszonyainak rendezése érdemében bejelentett másik interpellatiora vonatkozólag kijelentem, hogy attól, ez ido szerint, elállók, fentartva magamnak a jogot ez iránt az érdekeltség intentioinak és méltányos köve-