Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

u 85?. országos ülés 18M. október 7 én, seerdáu. tandó be: akkor a szokott módon ülést hívhasson össze. (Helyeslés.) A jövő kedden tartandó ülésre nézve méltóztatott már a t. ház elhatározni, hogy akkor a közösügyek tárgyalására kiküldendő bizottsági tagokat fogja megválasztani. • Tehát ezen bizottsági tagok a törvény által előírt számban a keddi ülésben fognak megválasztatni. Méltóztatott továbbá a t. ház elhatározni azt, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására 30 tagú bizottságot választ. E bizottság tagjai is a keddi ülésen volnának megválasztandók. (Helyeslés.) Végre hiányzik a mentelmi bizottságban Hannibál képviselő úr lemondása folytán egy tng. Hentaller Lajos: Visszament már megint! (Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Bizottságba nem lehet visszamenni; az a ház választásától függ. (Úgy van! jobb felől.) Továbbá hiányzik a közlekedésügyi bizottságban Baupznern Guidó volt képviselő úr lemondása folytán egy tag, úgyszintén a közoktatási bizottságban Firezák Gyula volt képviselő úr lemondása folytán egy tng. Ezen megüresedett helyekre ugyanezen keddi ülésben lehetne megválasztani a tagokat. (Helyeslés.) Ha tehát ezt elfogadni méltóztatik, ezt határozatkép kijelentem. E szerint tehát a legközelebbi érdemleges ülés kedden, október 13-án délelőtt 11 órakor fog tartatni. Most pedig méltóztassék meghallgatni az interpellatiokat, azon sorrendben, a mint az interpellatios könyvben bejegyezve vannak. Először is Beöthy Ákos képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. ház! Azt hiszem, szerénytelenség nélkül s bizonyos jogosultsággal hivatkozhatom t. képviselőtársaim oly értelmű tanúságára, hogy hiába való kérdések felvetésével nem igen szoktam a t. ház idejét igénybe venni és mindig megvan bennem az igyekezet, előadásomnak lehetőleg komoly és reális tartalmat adni. Ezt talán mi sem bizonyítja inkább, mint az a körülmény, hogy azzal a jogommal, hogy interpellatiót intézzek, mióta képviselő vagyok, csak egyetlenegyszer éltem. Ha tehát már most a második interpellatiót terjesztem elő, elhiheti nekem a t. ház, hogy mindenesetre igen komoly és fontos indokaim vannak arra. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Komoly a kérdés; indoka pedig az, hogy a t. kereskedelmi minister úrnak egy intézkedéséről van tudomásom, a mely ha megtörtént, az országnak egyik sarkalatos törvényébe ütközik. Miután ilyen fontos tárgyról van szó, azt hiszem, megengedi a t, ház, hogy elmondjak mindent, a mi e kérdésnek valódi világításba helyezésére szükséges. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és ssélstf baloldalon.) A törvény, a melyről itt szó van, az 1848. évi XVIII. tez., a sajtótörvény. Megengedi a t. ház, hogy az erre vonatkozó passust felolvassam, nem lesz hosszú: »Áz előző vizsgálat eltöröltetvén örökre s a sajtószabadság visszaálíttatván, ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetnek: 1. §. Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. 2. §. Sajtó útjáni közlés alatt értetik minden olyan közlés, mely vagy szavakban, vagy ábrázolatokban, nyomda, kőnyomda s metszés által eszközöltetik és a melynek közzététele a példányok akár ingyen kiosztásával, akár eladásával már megkezdődött.« Azt hiszem, t. ház. nem szükséges magyaráznom azt, hogy ezen »terjesztés« alatt a forgalomnak minden képzelhető módozata: elárúsítás, postánküldés"' értetik; gondolom azt oly testűlet előtt, melynek feladata a törvény-magyarázat, fejtegetni fölösleges. (Helyeslés a bal- és szélső bololdalon.) Abban a nehéz időben, t. ház, abban az időszakban, mely az 1815. évi bécsi congressus és a szent-szövetség után következett, mikor Európában öt nagy hatalom volt, melynek uralmát úgy nevezték, hogy »pentarchia«, valaki azt mondta: a sajtó a hatodik nagyhatalom és tegyük hozzá mindjárt, akkor az egyedüli liberális nagyhatalom volt, mert fájdalom, Anglia is igen reactionarius politikát követett. A sajtó akkor a szabadság ügyének mérhetlen szolgálatokat tett, különösen Magyarországon a reformoknak legnagyobb tényezője volt, azoknak a szellemóriásoknak: Kossuthnak, Széchényinek, Dessewffy Aurélnak és a többi jelesnek vezérlete alatt, kik igazán mint fényes csillagok tündököltek a nemzet egén, előre készítve a hajnal hasadását, a nemzet újjászületését. Nagy hatalom tehát a sajtó, t. képviselőház; igen sok jót és igen sok rosszat tehet, nagy előnyei és nagy hátrányai vannak; de én azt hiszem, hogy a százados és százados tapasztalat meggyőzött mindenkit arról, hogy az előnyök túlsúlyban vannak a hátrányok felett, a mit tán semmi sem bizonyít inkább, mint azon elfogadott tétel, hogy a sajtó maga van legjobban hívatva orvosolni azokat a sebeket, melyeket ütött. Azt hiszem, különösen két irányban lehet constatálni a sajtó előnyeit. Az egyik az, hogy az alkotmányos szabadságnak egyik legfőbb biztosítéka. Angliának egyik legnagyobb államférfi a, Canning mondta azt, hogy ha Anglia szabadságának semmi más biztosítéka nem volna, akkor a sajtószabadság maga megvédené. Nem feledhetjük el, hogy abban a szomorú időszakban 1849—67-ig, a sajtó mily mérhetetlen szol-