Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-584

516 *>8*' országos ülés 1891. deczember 23-6n, szériái. van a kormány elé szabva s a kormány ennek át nem lépéséért teljes mértékben felelősséggel tartozik. (Helyeslés jobb felöl.) De méltóztatott azt is mondani, hogy az indemnity-törvéiiviavaslat tárg-yalása alkalmával a kormány kötelező nyilatkozatot tett volna az iránt, hogy az országgyűlést feloszlatni nem szándékozik. (Hulljuk! Halljuk !) T. ház. En igen jól tudom, hogy sem én, sem a kormány részé­ről más e tekintetben kötelező nyilatkozatot nem tett. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon és fölkiáltások: Tudták! Zaj. Halljuk! Halljuk !) Bátor vagyok utalni a ház akkori naplójára; az akkor tartott beszédeimből egy szót sem fog­nak felmutathatni a mellett, hogy a kormánynak az a szándéka lett volna. (Élénk mozgás a bal és szélső baloldalon; fölkiáltások a szélső baloldalon : Rászedtek!) De a koronának ezen jogát bizonyos eshetőségekkel szemben fentartani a kormánynak miuden esetre joga és kötelessége volt és köte­lező nyilatkozattételére a kormány előbb nem is lehetett volna felhatalmazva. (Helyeslés jobb felöl.) Felhozatott az is, mennyire inparlamentaris eljárás az, hogy 25 év óta egy párt intézi az ország ügyeit. Hát, t. ház. itt az alkalom, méltóztassék megnyerni a nemzet többségét a maguk számára. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Zajos közbe­kiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hozzák be a curiai bíráskodást! Á nélkül könnyű beszélni!) Mi, t. ház, teljes megnyugvással várjuk e részben a nemzet nyilatkozatát. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magának a feloszlatásnak kérdésére nézve azok a t. szónokok, kik a háznak ezen oldaláról felszólaltak, oly kimerítőleg nyilatkoz­tak, hogy a dolognak — ha szabad így monda­nom — exponáló részéhez nincs mit hozzáadnom, hanem egyszerűen csatlakozhatom e felszólalá­sok tartalmához. Azonban a t. ininisterelnök úrnak ép most elhangzott beszédére, de azon rövid nyilatkozatára is, melylyel ő a feloszla­tásnak elhatározását indokolni megkísértette, mégis szükségesnek tartom a magam részéről is egynéhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A ministereluök úr főindokúl a választási mozgalmaknak országszerte való megindulását hozza fel. (Derültség bal felől.) Hát, t. ház, különböztessünk választási moz­galom és választási mozgalom között. (Úgy van! Ugy van! bal felöl.) Választási mozgalom abban az értelemben, hogy a jelöltek már a választó­közönséggel érintkezésbe léptek, programm­beszédeket mondtak volna el, tudtommal ez országban csak itt a bt Ivarosban történt, (Zajos derültség, tetszés és éljenzés a baloldalon.) a hol a szabadelvű pártnak (Halljuk! Halljuk!) általam nagyon tisztelt elnöke a jelöltségnek elfogadására felkéretvén, rögtön megjelent és programmbeszéd­jét el is mondotta. (Úgy van! a baloldalon.) Két­ségtelen tehát, hogy a feloszlatás ezen indokáért a felelősség tulajdonképen a szabadelvű! pártnak t. elnökét és — sajnálatomra — egy távollévő t. barátomat Kautz Gyulát illeti meg, a ki az első képviselőjelölést tette meg és az első pro­grammbeszédet mondatta el ez országban. (Tet­szés a baloldalon.) A mozgalom az ellenzék részéről csak abban az irányban indult meg, hogy a párt a szervezkedést megkezdette és azt meg is kellett kezdenünk, mert az kötelességünk volt önön­magunk, az általunk képviselt ejvek és az ország iránt, melynek jövőjét mi legjobb meg­győződésünkkel elveink diadalával összekötötfc­nek tartjuk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hogy mi azzal a hivatalos apparátussal szemben, a mely minden pillanatban egy zsineggel megmozdítható (Zajos tetszés a baloldalon.) és a melynek, a mint azt Ugron Gábor t. barátom alaposan kifejtette, terheit a politikai küzdelmekben való loyalitás­nak rovására az egész ország, tehát az ellen­zéki polgárok is viselik és fizetik, készü­letlenül lépjünk a választási harez elé: ezt tőlünk kívánni csakugyan a naivitással határos. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök úrnak azt kellett volna bebizonyítani, hogy a mozgalomnak ez a neme: a pártszervezkedés, károsan hat az országgyűlés tanácskozásaira. Ez pedig semmi egyéb, mint egy a t. ministerelnök úr és a kormány részé­ről táplált, de a legkisebb tény által sem iga­zolt feltevés, suppositio. (Úgy van! a baloldalon.) Vájjon oly turbulens volt-e a képviselőház e mozgalmaknak befolyása alatt, hogy azzal kor­mányozni nem lehetett? mikor az ellenzéknek egyik szónoka, még pedig nem a legszelídebbek közül való, b. Kaas Ivor barátom odáig ment e na­pokban, hogy még a szólástól is elállott, hogy csak teljesüljön a kormánynak az az óhaja, hogy az ünnepek előtt fejezze be a kereskedelmi szerző­dések tárgyalását ! (Úgy van! a baloldalon.) A t. ministerelnök úr azonban egy másik szempontot is vesz most elő, mert a ház turbu­lentiájára hivatkozni csakugyan nehéz volna, s azt mondja, hogy az utolsó napokban kongtak az ürességtől a padok e házban. (Derültség a bal­oldalon.) Én, t. ház, hivatkozom sok év tapasz­talására abban a tekintetben, hogy vájjon köz­vetlenül a karácsonyi vagy húsvét előtti időben ezen ház ülései valaha voltak-e népesebbek, mint most"? Nem a mi hibánk, hanem a t. kormány vezérlési képességének hiánya tehát az, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom