Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
582. orscágog ülés 1891. deczember 31-én, hétfőn. 439 B. Kaas Ivor: Nem kellett volna meg szavazni! György Endre: Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék az összes naplót megnézni és azt fogja találni, volt rá eset, hogy a képviselő úr ezen áj tarifára rászavazott, de arra, hogy én rászavaztam volna, nem fog esetet találni. Ez volt a védelmi politika maximuma és az emberi természet szerint előrelátható volt, hogy ezen a legfelsőbb fokig felsrófolt védelmi állapot ide fog vezetni. Valóban azok, a kik ezen tarifát megszavazták itt a házban — és a kormány előterjesztéseiben is ezt találjuk — folytonosan azt hangoztatták, hogy a védelmi pditikának a végletekig való fokozása jelenti ezen politikának természetes halálát s ezen természetes halált és díszes eltemetést jelenti, (Derültség.) meggyőződésem szerint, a jelen előterjesztés. Igaz, hogy a monarchiában és a monarchia határain kivú'l folytonosan hangsúlyozzák, hogy a mostani szerződéses tarifák voltaképen a védelmi politica folytatását jelentik. És tényleg úgy is van. Mint magyar politicus s mint a szabad kereskedelem hívének igen nehezemre esik constatálnom, hogy ezen szerződésekben a védelmi irány teljes ridegségében keresztül van még víve s csak az vigasztal, hogy mégis a jelen szerződésekben in4r megállapodás, sőt bizonyos tekintetben visszaindulás mutatkozik s a visszaindulásban az első lépést, csak az első lépést, de azt mégis megteszi. S ha látva azt, hogy a védelmi irány teljes régi merevségében, csaknem teljes régi magasságában keresztül van víve; csak az első megindulásnak, hogy úgy fejezzem ki, első sorban és csak morális értéke : ez, mondom, az egyedüli ok, a mi elfogadására reá bír. Mert", t. ház, ha magában, ezen előzményektől eltekintve, állana előttünk a kérdés, ha úgy állana a dolog, hogy ma 12 évre ezen védelmi tarifák alapján kössük meg a szerződést, hogy rehát a legközelebb lejáró 10 esz tendő múlva, midőn az osztrák - magyarmonarchia közös vámterületének kérdése és azzal egyidejűleg a vámtarifák megállapításának kérdése fog tárgyaltatni, ezen védelmi alapokat és a tarifában foglalt, mint egy megváltozhatatlan nemzetközi szerződések által sanctionált tételeket lássuk majd magunk előtt, mondom, ha ez előzményektől el tudnék tekinteni, kétségtelenül arra adnám szavazatomat, hogy nem. És tisztán a történeti előzmények teszik előttem indokolttá, hogy a javaslatot elfogadjuk. De - ugyanekkor bátor vagyok a t. ház figyelmét különösen felhívni, hogy azon áramlat, a mely Európában megindult és mely ezen szerKÉFVH. NAPLÓ 1887-92. XXVÍI. KÖTET. zodések által betetőzését nyerte, csak pendentja, azt sem mondom, hogy következése vagy előzménye, hanem csak bizonyos tekintetben való ellentétese azon nagy diadalnak, melyet Amerika védvámos politikájával elért. Több ízben volt hangsúlyozva úgy a t. ház kehelén belül, mint a törvényhozás kebelén kivül azon nagy jelentőség és nagy fontosság, melyet a középeurópai államoknak vámszövetsége az amerikai versenynyel szemben nyert. Pán Európa készült e javaslatok szerint szembeállani Pán-Amerikával s ma, t. ház, a dolog úgy áll, hogy Pán-Amerika létesült és Pán-Európának, a mely a jelen szerződésekben legalább hat államra nézve létesült, első dolga volt, a mint azt a német birodalmi caneellari hivatal által közzétett jegyzék váltásból látjuk, Pán-Amerika előtt lerakni a fegyvert. Ez a jelentőség az amerikai sertéshús behozatala megengedésének, ez a jelentősége a legnagyobb kedvezmény kiterjesztésének Amerika felé is. E kérdésben, t. ház, nagyfontosságú momentumok vannak A szövetkezés mennél tágabb körben történik Magyarország érdekeire nézve, annál kedvezőbb. A védvámos áramlattal szemben, ha az tisztán és egyedül állana, azt hiszem, Magyarország szempontjából feltétlenül és egyenesen állást kellene foglalnunk, de állást kellene foglalnunk, mint osztrák-magyar vámpolitikusoknak is. A kétféle érdek közül, a mely szemben áll egymással, az osztrák iparczikkeknek védelme és a magyar átplántált termények védelme kétségkívül a védelmi hatályosságánál fogva, a kivitelre utalt magyar terményeket sokkal kevésbbé érinthetik, mint a piaczon biztosított osztrák ipari termékeket a védvámrendszer fegyverei. Teljes igaza van a t. miníster úrnak abban, hogy Magyarország ma már nem tisztán agricol állam, hanem védelemre szorul ipartermékeire nézve is s teljesen igaza van abban, hogy Ausztria is, a mint azt az általa felsorolt statisztikai adatok is igazolják, bizonyos ezikkekben jelentékeny, sőt a magyarnál jelentékenyebb mezőgazdasági terményekkel rendelkezik. De e kérdés és nehézség, mely a vámpolitika megoldásánál előfordul, rögtön szükségszerűen előáll, mihelyt a monarchia védelmi politika terére lép. És ha a védelmi politika mellett az ipari vámok folytonos felsrófoíásával szemben az agrár vámok is emelkednek, az nem compensatio Magyarországnak; a legkedvezőbb és legmagasabb lehető emelkedést véve fel, agrár terményeink darusításánál a lehető legkedvezőbb emelkedés haszna még mindig kevés azon iparczikkek ártobbletének megfizetéséhez képest, a melyet a védelmi politika következtében az osztrák iparnak fizetnie kell. 68