Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

484 582, ersságo* üléi 1831. deczember 21-én, hétfőn. német birodalomnak is, ha lehető lett volna, csak compensatiokat kellett volna nvujtani. Ezen szempontból tehát nem lehet a vámokat megtámadni. De azt méltóztatott mondani, hogy ott van Amerika és Oroszország. Hisz a német birodalom velünk szemben nem köthette meg magát annyira, hogy egyúttal lehetetlenné tegye kereskedelmi viszonyainak szabályozását azon államokkal, a melyekkel szintén igen élénk közgazdasági összeköttetésben áll és feltéve, hogy ezen kereskedelmi szerződés nem jött volna létre, NémeTörszágnak ugyanezen irányban tökéletesen módja lett volna eljárni, különös figyelemmel arra, hogy azon legtöbb kedvezményt biztosító szerződés felmondható és 1892. február l-ig hatályon kivú'l helyezhető volt. E két észrevétel tehát nem csökkenti azon vámok mérséklésének értékét, a melyeknek agrár szempontból Magyarország is hasznát veszi. De ott van a lisztvám. E tekintetben határozottan javult a helyzet, mert a míg eddig a vám 10 márka 50 fillér volt és tényleg csak a legfinomabb liszt juthatott tőlünk be a német birodalomba, a liszt vámjának mérséklése által lehetővé van téve a kivitel a lisztipar egyéb nemeinek is. A német malomipar termékeinek vámja 2*75 márkával kisebb lesz, mint volt eddig s ez, t. ház, nem megvetendő. De általában nem megvetendő az, hogy az agrár értékű vámok általában 30%-kal mérsékeltettek. • Hozzájárul ehhez az is, hogy állatvámjaink tekintetében igen fontos engedményeket kaptunk. Ott van — a mire rá kell utalnom — az állatconventio, a melyről külön lesz majd szó, de már most említhetem, hogy az állatok vámja általában 15°/

0-kal mérsékeltetett. Ha már most számot vetek azzal, hogy az a közgazdasági elzárkózás, melyet a német birodalom a mi állattermel ősünkkel szemben követett, 60 millió értékcsökkenést idézett elő: mindenki érti, mit jelent az, hogy állataink kivitele tekintetében a kormány azon előnyöket kieszközölte, a melyek részben ezen szerződésekben, részben az állatconventioban vannak letéve. (Helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, tovább megyek. (Halljuk! Halljuk!) Azon bírálat szerint, a melyet hallottam, helyzetünk az olaszokkal szemben sem változott, maradt az, a mi volt. De igenis változott, t. ház és pedig a szerződő felek méltányosan számba veendő előnyére. Először megteremti a stabilitást, a mi eddig nem volt, másodszor terményeinkkel sokkal kiterjedtebb módon bánik el a vámozás szempontjából, mint az előbb történt. Itt ki kell térnem azokra, a mik a borvám szempontjából mondattak. Azt hiszem, hogy az olasz stipulatiok azon részei ellen emelt vádak, a melyek a borral foglalkoznak, nagyrészt azt bizonyítják, hogy a szerződéseknek és azok mellékleteinek dispositioit nem értették meg kellőleg. I Két kérdés merül itt fel, a melyekre refiectálni akarok. Az egyik az, hogy hogyan fog alakulni a viszony az osztrák-magyar vámterület behozatala szempontjából; a másik az, hogy hogyan fog a viszony alakulni a kivitel szempontjából? A behozatal szempontjából semmi sem f változik a jelenlegi helyzethez képest; azok a rendelkezések, a melyek jelenleg fennállnak, fenmaradnak a jövőre is. Mivel pedig mi Olaszországgal főleg a status quo alapján egyezhettünk meg, a zárj egy zőköuyv egyik pontja alatt meg van mondva, hogy ha Olaszország a maga borvámjait behozatali tarifáiban 5*77 francra mérsékli, akkor az osztrák-magyar monarchia közös vámterületének vámtarifája is 3 forint 20 krajczárra mérséklendő. A zárhatározatoknak ez a rendelkezése benne van előző szerződéseinkben is, tehát e tekintetben a helyzet absolute nem változott. Midőn az érdekeltekkel az olasz kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó részt tárgyaltam, azoknak többsége oda nyilatkozott, hogy ellenkezőleg azon okoknál fogva, a melyeket Helfy Ignácz t. képviselőtársam felhozott, az olcsó bor behozatala bizonyos körülmények közt az által is volna előmozdítható, hogy ezen vám még tovább is mérsékeltetnék. Ezt nem tettük, hanem fentartottak a helyzetet úgy, a mint volt, a mely helyzet eddig egyáltalában nem hozott ránk veszélyt. Az érdekeltek megnyugtatására azonban intézkedtünk az iránt, hogy ha esetleg — a mire kilátás nincs — bekövetkeznék a vámok ilynemű mérséklése, Magyarország semmi irányban se legyen meglepetésnek kitéve. De előnyösen változott a helyzet a kivitelt illetőleg is. A kivitelben nemcsak a borvámot sikerült mindenfelé mérsékelni, hanem a friss szőlő kivitelének vámját is, már pedig ez, mint a svájczi szerződésnél is ki fogom mutatni, Magyarországra nézve igen jelentékeny és íontos érdek. Én tehát azt hiszem, hogy midőn egyfelől • a behozatalt illetőleg a situatío az eddigitől semmiben sem tér el, másfelől a kivitel szempontjából, a hol leginkább vagyunk érdekelve és a hol igen fontos, hogy Magyarország e neuríí termékei lehetőleg mérsékelt vámok mellett mehessenek ki, e czél el is éretett, akkor az ezen szerződéses rendelkezések ellen felhangzott panaszok legalább is túlzottak. (Helyeslés és tetszés.) Felvettetett egy másik kérdés is, a melyről kötelességemnek ismerem a t. háznak tájékozást nyújtani. A svájczi kereskedelmi szerződésre vonatkozólag ugyanis azt mondta egyik képviselőtársam, hogy Svájezczal szemben nem