Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos ülés 1991. deezemlber 21-én, hétfőn. 481 A ki ismeri a tárgyalások menetét, azok részleteinek fontosságát, vádolhatja-e titokzatossággal a kormányt azért, hogy az egyes részleteket nem hozta idő előtt nyilvánosságra? Avagy lehetett volna-e azokat, a mik a különböző államokkal szemben folytatott tárgyalásoknál fontossággal bírtak, alku tárgyává tenni, ha azok idő előtt indiscrét módon közzéíétettek volna ? Csak számot kell vetni azzal, hogy minő körülményekről, minő tárgyalásokról van itt szó és akkor be keli látni azt, hogy a kormány a legnagyobb óvatosságot és gondosságot tanúsította akkor, a midőn az egész idő alatt egyetlen egy oly indiscrét közlést sem tett, a mely koczkáztathatta volna az állam legcsekélyebb érdekét is. így tehát sem a sürgősség, sem a titokzatosság vádjával rossz értelemben, ez a kormány nem illethető. (Helyeslés jobb felől.) Felszólalásom folyamán leszek ugyan bátor még egyes részletekre is kitérni, de a múlttal foglalkozni nem fogok, mert ezt nem tartom feladatomnak. Azt a képet azonban, melyet a múltból bárki is meríthet és lefesthet, csupán csak azzal akarom kiegészíteni — és erre helyezem a magam részéről a súlyt — hogy a t. képviselőház előtt röviden jellemezzem azt a helyzetet, a melyből kiindulva mentünk ezen nagyfontosságú tárgyalások elé. (Halljuk! Halljuk!) Oly kereskedelmi szerződéseket kötni, t. ház, a melyek mindegyik felet egyaránt kielégítenek. csaknem a, lehetetlenségek közé tartozik. Valamint egyesek között az érdekellentétek igen keserves harezokra szoktak vezetni, úgy kétségen kivííl fönnállanak ezen érdekellentétek a nemzetek közt, de egyes országok keretében is, Ahhoz, hogy meg tudjunk bírálni egyes közgazdasági megállapodást és hogy azt létesíteni is tudjuk, kiválóim szükséges, hogy ismerjük közgazdasági helyzetét azon félnek, a melylyel tárgyalunk és hogy ismerjük azt, hogy mily közgazdasági jelentőséggel bírhatunk mi azon félre nézve, a kivel tárgyalni akarunk. Hogy oly álláspontokra helyezkedjünk, a melyek fölfogásainknak hízelegnek, ezt könnyű eltalálni; de nekünk oly álláspontokat kell elfoglalnunk, a melyek in merito az ország érdekéből folynak s a melyek lehetővé teszik azt, hogy azon álláspontokat teljes objectivitássaí érvényesíteni is tudjuk. Már pedig semmi sem compromittálóbb, mint az ily tárgyalás alkalmával oly igényekkel lépni fel, a melyeknek képtelensége felőj azok, a kik velünk tárgyalnak, jobban vannak informálva, mint mi magunk. Ismernünk kell tehát önmagunkat. És itt ki kell térnem Helfy Ignácz képviselő úr egyik megjegyzésére. Tökéletesen igaz i van a t. képviselő úrnak abban, hogy nemzetgazdasági értékünk és helyKÉPVH.NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. zetünk megállapítására és méltánylásra a legkiválóbb segédeszköz a statistika. A külfölddel való forgalomban az osztrák-magyar vámterület statistikája az, a mely felett rendelkezünk és a mely azokat az adatokat tartalmazza, a melyek a. helyzet megítélésére szükségesek. Beismerem és eoncedálom, hogy statistikai adataink még hézagosak és ezért azon van a kormány, hogy a statistikai ügyet alapos reform tárgyává tegye. (Élénk helyeslés.) Addig is azonban míg ezen a téren a törvényhozás segélyével a szükségeseket megalkotni tudjuk, mindama statistikai adatokat, a melyek elég nyomósak közgazdasági értékünk és helyzetünk megítélése szempontjából, indokolásomban a t. háznak rendelkezésére bocsátottam. Legyen tehát szabad előrebocsát iiiora, hogy micsoda situatioban voltunk mi saját hazai szempontunkból? Külforgalmi és kereskedelmi viszonyaink még csak két esztendővel ezelőtt is vigasztalatlan képet tártak elénk. Méltóztassék e mellett számba venni Amerikát, a mely maga rendkívüli nagy és fényes helyzetét törvényhozási intézkedések által fenyegetőbbé tette mi reánk nézve. Méltózt számba venni Franczíaországot, a mely ma. roppant gazdasági fölényével oly vámtörvényhozás terére lépett, melyet senki sem fog liberálisnak mondani és iíraza volt Beőthv Ákos t. képviselő úrnak, a mikor ama tényt eonstatálts,hogy Franeziaország kettős tarifájának magasabb tételei közt szerepelnek mindazon termények, melyek körül mi magyarok, mint exporteurök érdekelve vagyunk. A többi államok is részben Franeziaország magatartásának befolyása alatt állva és részben pénzügyi viszonyaiknak rendezése szempontjából gondoltak vámhelyzetük javítására, a mi oda vezetett, hogy a helyzet mindinkább biztossá vált Olaszországgal és Svájczezal szemben. De, t. ház,- mindezen államok közt mégis a legfontosabb külkereskedelmünkre nézve maga a német birodalom. (Úgy van! Úgy van!) S ime, t. ház, mivel találkozunk e téren? í889-ben egy kézfordulattal találkozunk; a fsiror teutonicu'í ellene fordult legfontosabb kiviteli ezikkünknek, eltiltván a német birodalomba sertéseink bevitelét s ezzel nekünk milliókra és milliókra terjedő kárt okozva. Fölismertük helyzetünket és láttuk azt, hogy nagy és hatalmas államok önző törekvéseivel szemben megállani azon az alapon, hogy egyszerűen orvosszert és támogatást keressünk ezek kel szemben, nem lehet; feltétlen szükségünk volt arra, hogy a kereskedelmi szerződések útján érjünk cl eredményt, hogy tarifaszerződéseket kössünk, hogy minél előbb megváltoztassuk helyzetünket, mert cs-'k ily módon lehetett számot tartani ••-:v ., hogy , jövő tekintetében a 61