Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
581, orsiágos ülés 1891. dooiember 19-én, szombaton. 469 1869-iki vámszerződés eclatans példát nyújt, íme itt van a törvény, a melyben különösen ki van emelve ő császári és apostoli királyi Felsége mindkét állama területéről a vámegyletbe való bevitel; ugyanez áll, t. ház, a kivitelre nézve is. Hogy ezek a későbbi szerződésekben már nincsenek benne, ez mindenesetre egy érv, a mely mellettünk szól, hogy bizonyoä pongyolaság észlelhető ezen igen fontos szempontoknak szem előtt tartásánál. De most jön, kérem, ezen vámszerződésben egy még fontosabb momentum, a mely igazán feltűnő. A mai vámcartel szövege ugyanis teljesen azonos az 1869-iki vámcartel szövegével. Teljesen azonos egy igen nevezetes eltérés kivételével. És ime ez az eltérés ismét közjogi természetű és megint e külön államiság elhalványítását tartalmazza. (Hulljuk! Halljuk. 1 ) A mai vámcartelnek második szakasza így szól: »Mindegyik szerződő fél kötelességévé teendi a saját vámtörvényei elleni áthágások meggátlására vagy följelentésére utasított tisztviselőinek, hogy mihelyt a másik fél hasontörvényei ellen czélba vett vagy már el is követett áthágásokról értesülnek, azt az előbbi esetben rendelkezésükre álló minden törvényes eszközzel lehetőleg megaka ály ózzák és mind a két esetben a belföldi vám- vagy adóhatóságnak . . . zárjel között (az osztrák-magyar monarchiában: a fővámhívataloknak vagy pénzügyőrségi biztosoknak, a német birodalomban: a fővámhivataloknak vagy főadóhívataloknak) a leggyorsabban feljelentsék.« Ez a szöveg, t. ház, egy nevezetes eltérést tartalmaz az 1869-iki cartel hasonló szövegétől, mert abban még szigorú rigorositással és a közjogi helyzetnek megfelelő alakban ki van emelve, hogy »mind a két esetben a vám- vagy adóhatóságnak . . . zárjel közt (a császári királyi országokban és a magyar korona országaiban« . . .) (Nagy mozgás a baloldalon.) Hát, t. ház, én valóban nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy mikor ugyanarról a dologról, ugyanabban a szövegben van szó, hogy akkor miért történik eltérés egy már egyszer használt concret formától, olyantól, mely megfelel nemcsak a dolog természetének, de a közjognak is. Nem értem, hogy miért történik eltérés oly alakban, hogy szándékosan csak az osztrákmagyar monarchia említtetik, mi elismerem, elfogadott kifejezés, de tagadom azt, hogy egészen eorrect kifejezése volna annak az állami viszonynak, melyben Ausztriával vagyunk. (Úg>) van! a bal- és szélső baloldalon.) És annál inkább csodálkozom, mert ezekben a vámszerződésekben, akár a német, akár a franczia szövegben, mindenütt correctfíl van kifejezve ez a viszony, mert mindenik vagy Oesterr-íich-Ungarnt, azaz két államot említ, vagy l'Autriche - Hongriet; azaz mindenütt két államot. Miért van nálunk más kifejezés ? mikor épugy betehettük volna az Ausztria-Magyarország kifejezést ; (Helyeslés bal felöl.) miért használjuk mindig azt, hogy »osztrák-roagyar monarchia*-., mikor ez nemcsak nincs benne a külföldi szövegben, de nem is felel meg a közjogi helyzet eorrect alakjának ? Én tehát azért szólalok fel, hogy ezekre rámutassak, azt hiszem, hogy a részleteknél ezeket a t. ház beleegyezésével és akaratával meg lehet corrigálni, mert ennek semmi akadály útjában nincs. Nem alterálja a vámszerződésnek azon lényegét, melylyel mi a külföldi kormányokkal most szerződéseket kötünk. Tehát a részleteknél e módosításokat megtenni, szerencsénk lesz erről az oldalról. Csak azért hozom fel ezt, hogy a t. kormánytól felvilágosítást kérjek, mily szempontok vezették különösen a vámcurtel szövegében előálló ily eltéréseknél? Ezen kivííl még egy szerény kérdést vagyok bátor intézni a t. kormányhoz. Én nem tudom megmagyarázni magamnak azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok közííi azokban, a melyek a Svájczczal, az Olaszországgal és Belgiummal kötött szerződésekre vonatkoznak, a magyar országgyűlés elé terjesztett javaslatokban a magyar szöveg az első és a franczia szöveg a a második helyen áll; míg akár az állategészségügyi, akár a vámszerződésnél a NémeTörszággal kötött szerződésben a német nyelv van első helyen és a magyar nyelv a második helyen. (Mozgás hal felöl.) Kell, hogy ennek valami oka legyen; mert vagy mindenütt a magyar nyelv az első a magyar országgyűlésen és akkor nem lehet a német nyelvet az első helyre tenni, vagy udvariasságból átengedjük az első helyet az idegennek, de akkor nem lehet a franczia nyelvet másodsorba helyezni. Hogy azonban a latin fajok nyelvével szemben a magyar nyelv első legyen Magyaroszagon, de ugyanakkor a német nyelvvel szemben már ne legyen első: ennek oka előttem rejtély. (Helyeslés bal felöl.) és erre nézve a t. kormánytól valóban igen szeretnék kielégítő és megnyugtató felvilágosítást nyerni. (Helyeslés bal felöl) Az utóbbi körülményt azért hangsúlyozom, mert ez nagyon erős illustratioúl szolgálhat — nem én előttem, mert én nem akarom a t. kormányt szándékos tendentiákkal vádolni, de azok előtt, a kik a kormány eljárásában talán szándékosságot keresnek. És mindenesetre, mikor ily jelenség merül fel, hogy a német nyelv ily exceptionalis helyzetben van a magyar országgyűléssel szemben, akkor a kormány nem veheti rossz
