Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

681. orsságos ülés 1891. deesember 19-én, szombaton. 457 újra felmerült és új* számításokat teszek, azt tapasztalom, hogy évről-évre nagyobb a veszteség. És ez nagyon természetes dolog, mert szükségleteink fejlődnek, a nép vagyonosodása növektdik, ennek következtében a szükségletek is növekednek: olyan dolog ez, mint egy buján tenyésző fa, mely Magyarország talajában Magyarország kárára és az osztrák iparosok javára no és gyümölcsözik. (Helyeslés. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt csak illustrálásáúl a kormány azon nyilatkozatának, hogy oda kell törekedni, miszerint azon czikkek, melyekre nézve külföldre v;igyunk utalva, könynyebben és olcsóbban legyenek beszerezhetők. (Helyeslés.) Igen is oda kell törekednünk és pedig erőnk teljes megfeszítésével, mert minden egyes czikk, melyet Ausztriából behozunk, ezen magas vámok mellett nemcsak pénzüket oda kiszivárogtatja, hanem egyszersmind igen dós praemiumot biztosít az osztrák iparosoknak, melynek ellenértékét csak megközelítőleg sem találjuk sehol. Ezek után visszatérek oda, a honnan eltértem, hogy szók az elvek, a melyeket a kormány e szerződések kötésekor szem előtt tartott, igenis helyesek. De ha helyesek most, még sokkal helyesebbek voltak azelőtt 15 évvel, mert hisz ezek hazánk mezőgazdasági jellegéből folynak. Ez a jelleg pedig 15 évvel azelőtt még praegnansabb volt, mint most, mert az azóta elkövetett erőfeszítéseinknél fogva Magyarország ipara is lendületet vett és ennélfogva a mezőgazdasági jelleg már némileg háttérbe szorult. Azt kérdem tehát, ha az elvek helyesek most, ég még helyesebbek voltak azelőtt 15 évvel: miért nem követte azokat a kormány eddig is, (Űgy van! Úgy van! a szélsőbalon) miért követte azoknak épen ellenkezőjét? És miért inaugurálta ennek ellenkezőjet épen abban a pillanatban, midőn Magyarország a vámszerződés felmondása jogánál fogva, sőt e szerződés felmondottságánál fogva azon helyzetben volt, hogy Ausztriát Magyarország érdekeinek elismerésére kényszeríthesse ? A t, ház emlékezhetik azon titáni küzdelmekre, melyek 1876—78-ban az ellenzéken vívattak, hogy a védvámos irány fokozását megakadályozzák ; emlékezhetik, hogy mily nyomatékos harczok folytak az ellen, hogy a védvámok Ausztria javára felemeltessenek mind az angol szerződés felmondása alkalmával és még nagyobb mértékben az autonóm tarifa létesítése alkalmával; emlékezni fog arra is, hogy igen nyomatékosan hangsúlyoztuk akkor — és épen Apponyi t. képviselőtársam helyezett erre különös súlyt — hangsúlyoztuk, mondom, hogy a vámfelemelés a mellett, hogy Magyarország fogyasztóira óriás terhet ró, annak a veszélynek Ktpvn. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVII. KÖTET is tesz ki bennünket, hogy mivel a védvámok első sorban NémeTörszág ellen voltak irányozva, NémeTörszág reTörsioval fog élni. De e küzdelmek czélra nem vezettek; mindenki tudja, hogy az akkori politikai irányváltozás, a védvámok felkarolása elfogadtatott és bekövetkezett az, a mitől féltünk, NémeTörszág reTörsioja, bekövetkezett sokkal nagyobb mértékben, mint akkor sejtettük volna. Nyers terményeink kizárattak NémeTörszágból s ott, a hol azelőtt teljes vámmentességet élveztek, vámjaik évről-évre, majdnem élviselhetlen magasságúnkra emeltettek. De ez nem volt elég. Midőn NémeTörszág Ausztriát követte és maga is az autonóm tarifa -politika útjára lépett és a védelmi vámokat felemelte: az osztrák iparosok ezt ürügyül használták arra, hogy még egy súlyos esapást mérjenek Magyarországra, még beljebb czipeljék abba a védvámos vagy jobban mondva vámháboras ingoványba, mely az osztrák iparosokra nézve amphybialis természetüknél fogva életelemük lehetett, de a magyarországi termelőkre és fogyasztókra nézve valóságos pusztulás volt. Miután ugyanis a német vámokat felemelték s ez által a monarchiának bevitele csorbát szenvedett, azaz csorbát szenvedett első sorban Magyarország, mert NémeTörszág beviteli czikkeinek legnagyobb része nyers termékekből állott, — midőn ez megtörtént, Ausztria iparosul azzal álltak elő, hogy ezt nem tűrhetjük, hogy ezért boszút kell állani, ez ellen reTörsioval kell élnünk és pedig akképen, hogy az osztrák iparosok javára és a magyar fogyasztók kárára fennálló magas vámot még nagyobb mértékben emeljük. így jött létre az 1887-iki vasúti tarifa, ugyanaz, melyekből most egyes részleteket lenyirbálni sikerült és a mi, hogy sikerűit, nagy vívmánynak tekintetik. De, t. ház, ezen a múltban elkövetett hibákat és tévedéseket tovább fejtegetni nem akarom. Ezekre a dolgokra legjobb fátyolt borítani, mert hisz ezek feszegetésének valami nagy czélja nincs és különben is maga » kormány ezen iránynyal már határozottan szakított, nemcsak szakított, hanem azt határozottan el is ítélte, elítélte pedig nemcsak a szerződések ténye által, hanem ezen indokolás nyílt szavai által is. Most, t. ház, áttérek azokra a tanulságokra, melyeket az előadott tényekből levonni lehet. Ezen tanúiságokat, t. képviselőház, azt hiszem nagyon meg kell szívlelnünk, mert hiszen rai azokat nem ezreken, nem is milliókon, hanem száz és száz milliók árán vásároltuk meg. Mik ezek a tanulságok? A legelső, legfontosabb tanulság az lesz, hogy constatáljuk azt, hogy azon veszteségeket, melyeket a múltban követett hibás kereskedelmi politikának 58