Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

881. oniágos fiiét 1881. deeiemfeer 19-én, nombaton. £lö nézve kétségkivííl legfontosabb a NémeTörszággal kötött szerződés és pedig első sorban azért, mert NémeTörszággal való forgalmunk a leg­nagyobb. Összes forgalmunk az utolsó 12 év átlagában a kivitelben 718 millió, a behoza tálban 578 millió forint értéket képviselt és ebből a kivitelben a német határon átvitt ará­ink értéke az összes forgalom 38 százalékját, a behozatalban 33 százalékját teszi. És ép ezen szerződésben történtek a legnagyobb változások. Olaszországgal 1888 óta van tarifa szerződé­sünk, mely ezúttal csak igen kevés változást szenvedett. Svájczczal szerződésünk a jövő évben telik le. Avval szemben a mostani szer zó'dés némileg hátrányosabb; de tekintetbe kell vennünk azt, hogy Svájcz azt felmondta és ott minden törekvés arra irányult, hogy az előbbi tarifatételeknél sokkal magasabb vám hozassék be és így ezen iránynyal szemben e szerződést okvetlenül vívmánynak kell tekintenünk. Belgium eddig reánk nézve kevés fontossággal birt, de egy xíj piaczot ad, mely felé már szépen meg­indult kivitelünk és így ez is becses új szer­zeménynek tekinthető. A szerződések részleteibe csak kevéssé kí­vánok belebocsátkozni. Ha azokat mérlegeljük, meggyőződhetünk arról, hogy kormányunk azt a kereskedelmi politikáját, melyet három irány­ban kívánt érvényesíteni, azokban figyelemre­méltó sikerrel keresztül is vitte. E három irány a következőkben van az indokolásban meg­jelölve: először, hogy nyersterményeinknek biztos piaczot szerezzen, továbbá, hogy azon iparczik­kekre vagy terményekre nézve, melyek nálunk még kevésbbé termeltetnek, a behozatalt meg­könnyítse és hogy azon iparczikkekre nézve, melyek már a mi iparunk által is kielégítő mennyiségben és minőségben állíttatnak elő, oly intézkedéseket tegyen, a melyek iparunk fejlő­dését ez irányban megvédeni képesek. A közgazdasági bizottság osztatlan tetszés­sel tette magáévá a kormánynak ezen keres­kedelmi programmját és annak mértékével mérve a részleteket, ezeknél azon programúinak preg­náns érvényesülését megtaláljuk. (Halljuk! Hall­juk/jobb felől.) T. ház! Csak a legfontosabb termékekre vagyok bátor egyes statistikai adatokat fel­hozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A gabonánál a vámleszállítások egyáltalá­ban nem mondhatók nagyon jelentékenyeknek, de mégis azok fontossága nem kicsinyelhető. A búza és rozs vámja, melyből kivitelünk az utóbbi 12 évben 20 és 50 millió márka érték közt változott, 5 márkáról 3V S márkára csökkentetett, mint szintén a liszt vámja 10*50 márkáról "r3ö márkára; az árpáé 225 márká­ról 1*60 márkára; a nyers fáé 40 fillérről 30 KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXVII. KÖTET. fillérre; azután — a mit illetőleg a jelentésbe becsúszott nyomdahibát ki kell javítanom — a tojásnál és baromfinál nem vámmentesség, hanem vámmérséklés nyeretett el és pedig 3 márkáról 2-re. Ezen kívül vámmérséklés jön létre az üveg­es faáruknál, hangszereknél és ezek körülbelül a legfőbb iparczikkek, melyek minket érdekel­nek. Az állatoknál, különösen az ökörnél éretett el nem [kicsinylendő vámmérséklés, valamint a fiatal marhánál és sertésnél. Ha már most ezen vámengedmények értékét veszszük számításba, azon eredményre jövünk, t. ház, hogy az a nyers terményeknél évenkint körülbelül 7 — 8 millió márkára tehető, a miből elfogadva azon elméletet, hogy az ily vámmérséklések rendes körülmények közt a fogyasztók és termelők között egyenlő arányban oszlanak meg, részünkre mindenesetre jelentékeny haszon fog származni. Nem tagadható azonban, t. ház, hogy ezen vámcsökkentések és leengedések nem minden irányban elégítették ki a várakozást. De ezen panaszokkal vitatkozni nem szándékozom, mert beismerem azt, hogy igenis lehetnek egyes ér­dekelt körök és lehetnek egyes vidéki érdekek, a melyek nagyobb vámengedményeket méltán igényelhetnének. Azonban nem szabad elfelejte­nünk azt, hogy a nemzetközi vámszerződések, a do ut di'S, tehát a kölcsönös engedmények alapjára épülnek s másrészt azt sem, hogy a kormányzatnak nem feladata egyes vidéki, vagy osztályérdekek favorizálása, hanem a közérdek é; vényre emelése és az ellentétes érdekeknek egymással harmóniába hozatala. Ennélfogva én, valamint egyrészről az optimismust táplálni innen nem szándékozom, viszont tartózkodom az itt-ott nyilvánuló pessimisticus felfogások elleni harcztól, mert abból indulok ki, hogy már egymagában az a körülmény, hogy kereske­delmi viszonylataink ezen szerződések által hu­zamosabb időre biztos alapot nyertek, a pana­szokat jó részben orvosolni fogja, mert ezen alapon a különféle érdekek önmaguk közt ki fognak egyenlíttetni és úgy a gazdasági, mint ipari vállalkozás ép úgy, mint a kereskedés, azokhoz fog alkalmazkodni. így fogva fel pedig tárgyunkat, csak helyesen mondta a közgazda­sági bizottság, a mit különben másutt is han­goztattak, hogy az ily szerződések értékét nem részleteikben, k meni azok egészében, összhatá­sában kell megítélni. Ezen tekintet oka annak is, hogy a vámszerződéseknek egyes pontjait nem lehet módosítanunk a nélkül, hogy az egé­szet el ne vessük. A részletek egy lánczkoszo­rút képeznek, a melyből, ha egyetlen egy sze­met kiveszünk, a láncz megszakad és valóban nehéz volna megjósolni, hogy sikerűl-e azonnal a megszakadt lánczot ismét összeolvasztani. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom