Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

881. oniágos fiiét 1881. deeiemfeer 19-én, nombaton. £lö nézve kétségkivííl legfontosabb a NémeTörszággal kötött szerződés és pedig első sorban azért, mert NémeTörszággal való forgalmunk a legnagyobb. Összes forgalmunk az utolsó 12 év átlagában a kivitelben 718 millió, a behoza tálban 578 millió forint értéket képviselt és ebből a kivitelben a német határon átvitt aráink értéke az összes forgalom 38 százalékját, a behozatalban 33 százalékját teszi. És ép ezen szerződésben történtek a legnagyobb változások. Olaszországgal 1888 óta van tarifa szerződésünk, mely ezúttal csak igen kevés változást szenvedett. Svájczczal szerződésünk a jövő évben telik le. Avval szemben a mostani szer zó'dés némileg hátrányosabb; de tekintetbe kell vennünk azt, hogy Svájcz azt felmondta és ott minden törekvés arra irányult, hogy az előbbi tarifatételeknél sokkal magasabb vám hozassék be és így ezen iránynyal szemben e szerződést okvetlenül vívmánynak kell tekintenünk. Belgium eddig reánk nézve kevés fontossággal birt, de egy xíj piaczot ad, mely felé már szépen megindult kivitelünk és így ez is becses új szerzeménynek tekinthető. A szerződések részleteibe csak kevéssé kívánok belebocsátkozni. Ha azokat mérlegeljük, meggyőződhetünk arról, hogy kormányunk azt a kereskedelmi politikáját, melyet három irányban kívánt érvényesíteni, azokban figyelemreméltó sikerrel keresztül is vitte. E három irány a következőkben van az indokolásban megjelölve: először, hogy nyersterményeinknek biztos piaczot szerezzen, továbbá, hogy azon iparczikkekre vagy terményekre nézve, melyek nálunk még kevésbbé termeltetnek, a behozatalt megkönnyítse és hogy azon iparczikkekre nézve, melyek már a mi iparunk által is kielégítő mennyiségben és minőségben állíttatnak elő, oly intézkedéseket tegyen, a melyek iparunk fejlődését ez irányban megvédeni képesek. A közgazdasági bizottság osztatlan tetszéssel tette magáévá a kormánynak ezen kereskedelmi programmját és annak mértékével mérve a részleteket, ezeknél azon programúinak pregnáns érvényesülését megtaláljuk. (Halljuk! Halljuk/jobb felől.) T. ház! Csak a legfontosabb termékekre vagyok bátor egyes statistikai adatokat felhozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A gabonánál a vámleszállítások egyáltalában nem mondhatók nagyon jelentékenyeknek, de mégis azok fontossága nem kicsinyelhető. A búza és rozs vámja, melyből kivitelünk az utóbbi 12 évben 20 és 50 millió márka érték közt változott, 5 márkáról 3V

S márkára csökkentetett, mint szintén a liszt vámja 10*50 márkáról "r3ö márkára; az árpáé 225 márkáról 1*60 márkára; a nyers fáé 40 fillérről 30 KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXVII. KÖTET. fillérre; azután — a mit illetőleg a jelentésbe becsúszott nyomdahibát ki kell javítanom — a tojásnál és baromfinál nem vámmentesség, hanem vámmérséklés nyeretett el és pedig 3 márkáról 2-re. Ezen kívül vámmérséklés jön létre az üveges faáruknál, hangszereknél és ezek körülbelül a legfőbb iparczikkek, melyek minket érdekelnek. Az állatoknál, különösen az ökörnél éretett el nem [kicsinylendő vámmérséklés, valamint a fiatal marhánál és sertésnél. Ha már most ezen vámengedmények értékét veszszük számításba, azon eredményre jövünk, t. ház, hogy az a nyers terményeknél évenkint körülbelül 7 — 8 millió márkára tehető, a miből elfogadva azon elméletet, hogy az ily vámmérséklések rendes körülmények közt a fogyasztók és termelők között egyenlő arányban oszlanak meg, részünkre mindenesetre jelentékeny haszon fog származni. Nem tagadható azonban, t. ház, hogy ezen vámcsökkentések és leengedések nem minden irányban elégítették ki a várakozást. De ezen panaszokkal vitatkozni nem szándékozom, mert beismerem azt, hogy igenis lehetnek egyes érdekelt körök és lehetnek egyes vidéki érdekek, a melyek nagyobb vámengedményeket méltán igényelhetnének. Azonban nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a nemzetközi vámszerződések, a do ut di'S, tehát a kölcsönös engedmények alapjára épülnek s másrészt azt sem, hogy a kormányzatnak nem feladata egyes vidéki, vagy osztályérdekek favorizálása, hanem a közérdek é; vényre emelése és az ellentétes érdekeknek egymással harmóniába hozatala. Ennélfogva én, valamint egyrészről az optimismust táplálni innen nem szándékozom, viszont tartózkodom az itt-ott nyilvánuló pessimisticus felfogások elleni harcztól, mert abból indulok ki, hogy már egymagában az a körülmény, hogy kereskedelmi viszonylataink ezen szerződések által huzamosabb időre biztos alapot nyertek, a panaszokat jó részben orvosolni fogja, mert ezen alapon a különféle érdekek önmaguk közt ki fognak egyenlíttetni és úgy a gazdasági, mint ipari vállalkozás ép úgy, mint a kereskedés, azokhoz fog alkalmazkodni. így fogva fel pedig tárgyunkat, csak helyesen mondta a közgazdasági bizottság, a mit különben másutt is hangoztattak, hogy az ily szerződések értékét nem részleteikben, k meni azok egészében, összhatásában kell megítélni. Ezen tekintet oka annak is, hogy a vámszerződéseknek egyes pontjait nem lehet módosítanunk a nélkül, hogy az egészet el ne vessük. A részletek egy lánczkoszorút képeznek, a melyből, ha egyetlen egy szemet kiveszünk, a láncz megszakad és valóban nehéz volna megjósolni, hogy sikerűl-e azonnal a megszakadt lánczot ismét összeolvasztani. 57