Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

580. orszilgos ülés 1881. deexember 18-án, pénteken. 433 abban az időben nyugdíjról nem beszélt a 1 krónika. Emlékezem rá, hogy midőn szegény jó atyám, a ki Szabolcs megyének egyik községében mint kántortanító s jegyző működött, elhalt ; =s hat árva gyermeket hagyott hátra : más, mint a jó Isten, a hat árváról és az özvegy anyáról nem gondoskodott. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy ez jó volt úgy, de azt, hogy daczára annak, hogy nyugdíj nem létezett, voltak önfeláldozó, lelkes hazafiak, a kik a tanügy terén minden időben bíven töltötték be tisztüket. Én csak üdvözlöm a t. minister urat a kezdeményezés reggelén, hogy végre valahára ezt az odiosus ügyet, a melyet tengeri kígyónak látunk ez országban, a melyet pedig rendezni kell, rendezni akarja. Ha van, a mit kifogásolok a t. kormánynyal szemben, az az, hogy merészebb conceptiót nem mer e kérdésben; mert nem hiszem, hogy találkoznék, kezdve a ministerelnök ártól a minister urak közül csak egy is, a ki a népnevelés magasztos czéljára több és több áldozatot meg ne szavazna s azt sem merem föltenni, hogy e ház plenumában találkoznék oly képviselő, ki a népnevelés oltárára szánt áldozatok megszavazásától visszariadna. De ha már így van a helyzet s így vannak a körülmények, mégis csak jobb lesz ezzel a kezdettel megbarátkozni és ezt az állapotot törvényerőre emelni, mint talán e törvényjavaslatnak most a bizottsághoz való utalásával újév előtt törvényerőre emelésének útját állani. Mert miről van szó? 15 krajczárról. Arról van szó, hogy minden iskolaköteles gyermektől a szülő a nyugdíjalaphoz évenkínt 15 krajczárral járuljon. Abban az időben, a mikor még én a népnevelésnek szenteltem életemet, a tanítónak a gyermekektől adták a fizetést. És igaz, hogy nem nagy urak voltunk s hogy oly helyeket kerültünk, a hol nagy kényelmet lehetett volna szerezni, egyszerűen éltünk, de tisztességesen és még sem volt arra szükség, hogy valaha oly dolgot kövessünk el, a mi a tanítói tekintélyt sárba rántotta volna. Mindig attól függ, hogy ki az a tanító, milyen annak a temperamentuma, vájjon meg van-e benne a kötelességérzet, vájjon átérzi-e hivatásának magaslatát és e részben kötelességét hogy tölti be. Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy a jó népnevelés magasztos czélját az egyéneknek az ügy iránti érdeklődése és lelkesedése mozdítja elő. Adhatnak akármennyi fizetést bárkinek, ha annak az illetőnek nincsen meg itt kis birájában (a mellére mutat), szívében a kötelességérzet, méltóztassék elhinni, annak az embernek a kezében az egész ügy zátonyra kerül, míg KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. az az ember, a ki kötelességét híven akarja betölteni, a közügy érdekében kis fizetés mellett is nagy dolgokat tud elkövetni. Én, t. képviselőház, jobban szeretném, ha találna a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr valami más forrást, más alapot, hogy az annyira odiosus 15 kros fejenkinti díjaktól megmeneküljön. S azt hiszem, hogy van is ilyen alap. Azt gondolom, senkinek a világon jogérzetét nem sértené, ha a tanulmányi alapból, a mely kezében van, vonná le a t. minister úr e 150.000 frtot; ezzel, úgy hiszem, ez a t. párt is teljesen ki lesz elégítve, (Helyeslések a szélső baloldalon.) annál is inkább, mert hiszen ezen alapnak jövedelmezőségét ez irányban csak akarniok kell a minister úrnak s az államtitkár úrnak s kereszttíivihetik, a nélkül, hogy a mai jövedelem kevesbednék; csak méltóztassék elvenni mindazoktól a bérleteket, a kik bizonyos tekintetekből kapják és tessék nyilt offert-re bocsátani a tanulmányi alap bérleteit: biztosítom a t. minister urat, hogy ez a 150.000 frt megduplázva, megtriplázva lesz meg az alap pénztárában és akkor, t. ház, nem lesz szükséges ilyen dolgok felett diseussiot folytatni. Komlóssy Ferencz: A vallásalap nem közös jószág! Csatár Zsigmond: Én, t. ház, midőn a népnevelésről van szó, nem ismerek közösséget, hanem ismerek állami érdeket, az állami érdek pedig az, hogy a magyar állameszmét az idők végéig minden néven nevezendő támadástól megóvjuk, mert először születik az ember magyar embernek, azután lesz katholikus, vagy unitárius, vagy tudom is én, hogy mi. (Derültség a szélsőbalon.) Következésképen, t. képviselőház, engedjen meg a közbeszóló Komlóssy képviselő úr, de midőn e részben meggyőződésemnek adtam kifejezést, nem akartam azzal annak az alapnak pl. jogi természetét bolygatni, de miután 9 millió katholikus van ez országban és 9 millió katholikus embernek a közt a 15.000 tanító közt nagyon sok tanítója van, azt hiszem, nem sértettem meg a katholikusoknak semmiféle mysteriumát, ha azt mondom, hogy azon alap jövedelmeiből, fokozva azon jövedelmeket, a 150.000 forintot hozzá lehetne adni ahhoz a nyugdíjalaphoz s ez által a 15 kr. fejenkint beszedendő összegek secaturájától meg lehetne menteni a közönséget. (Helyeslések a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha már ez a kérdés felmerült s ha már bizonyos tekintetekben az előttem szólott t. képviselő úr aggályait el nem oszlathattam : méltóztassanak a magyar nemzeti közügy érdekében megengedni, hogy egy kéréssel járuljak a t. házhoz. (Halljuk!) Ha a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr fel akarja állítani azon időnek emlékezetét Magyar55