Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

424 S7Ö. országos ülés 1891. deezember lí-éu, csfltflrtökfin. czikkben sem volt benn, minthogy azonban az állami tisztviselőktől szóló nyugdíjtörvény ezen intézkedést felvette, ennek nyomán szükségesnek tartottam ezt ide is átvenni. Méltóztassék azt elfogadni. (Általános helyeslés.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Madarász József jegyző: Komi6s»y Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház: Felette sajnálom, hogy a t. minister úr nem respeetál semmiféle körülményt és nem fogad el egy módosítványt sem Ez azonban legkevésbbé sem tart vissza engem attól, hogy ezen törvényjavaslat gyenge oldalaira és hibáira rá ne mutassak. Alkalmam nyílnék ugyan erre minden szakasznál, de nem teszem ezt, csak itt e harmadik és még a 10. §-nál. A nyugdíjösszeg kivetése ezen javaslat szerint a tanítói fizetés alapján történik, tehát nem a hely. a viszonyok és az érdem szerint, hanem a fizetés szerint. Mi ennek a consequentiája, t. ház? Az, hofíy ha valamely tanító szerencsés összeköttetés folytán jut egy jobb állomáshoz, vagy beleházasodik az állomásba, a mi igen sokszor megtörténik, vagy ha valaki protectio útján ér el jobb javadalmazása tanítói állomást, addig, a míg szolgál, élvezi az azzal járó jólétet és azután a megfelelő nyugdíjat, míg ellenben azon szegény tanító, a ki érdemei alapján kapta szerény állomását, a melyhez csak 300 forint fizetés van kötve, nyomorogni fog negyven éven át kis fizetéssel, hogy negyven óv múlva megkapja a megfelelő nyugdíjat. Tehát koldus volt életében, a míg szolgált és koldus lesz, a mikor a nyugdíjat megkapja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nem igazságos arány. Vegyünk például két egyenlően qualifikált tanítót. Az egyik szolgál tiz évig, de most sze rencsés connexio útján jól dotált állomáshoz jutott, kap nyugdíj fejében 240 frtot; míg a másik, a ki szintén tiz évig szolgált, de mert igen kicsiny állomása volt, kap csak 120 frtot. Ez nem méltányosság. (Igaz! Úgy van! a bál-és szélső haloldalon.) Ezen alapot egészen más kulcs szerint kellett volna mngcsináíni, mert a nyugdíjalap volna leginkább hivatva arra, hogy a tanító ambitioját fokozza. A ki fiatal korában, talán érdem nélkül is, jó állomáshoz jut, élvezi a boldogságot negyven éven keresztül és kap 5 — 6 — 800, egész 1000 forint nyugdíjat; míg azon szegény tanító, a kinek ambitioja épen annyi, qualificatioja talán több és talán több érdeme is van, működése alatt 300 frtnyi fizetést kap és negyven év múlva kapja az ennek megfelelő nyugdíjat. Én, t. ház, kötelességemnek tartottam ezeket felhozni annak illustrálására, hogy ez a javaslat nem mondható szerencsésnek. Vagy elhamarkodva készölt vagy készítése alkalmával a tanácskozásokba nem vonattak be azon erők, melyek a tanügyet a gyakorlatból ismerik. (Igaz! TJgij van! a baloldalon.) És én ezen alkalomból bátor vagyok a minister úr figyelmét arra felhívni, hogy ha még népoktatási dolgokról óhajt javaslatokat készíteni, legyen szíves figyelmére méltatni a szegény falusi tanítókat is. Vannak köztük akárhányan, a kik az ügyet sokkal jobban ismerik praxisból, mint azon ininisteri hivatalnok, a ki csak az irodáia van utalva s onnan nézi a világ folyását. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Én úgy tudom, hogy a mikor ezt a javaslatot készítették, a tanfelügyelőket sem vonták be, nem kérdezték az Ő véleményöket, pedig ők bizonyára qualifikáitabbak arra. hogy ezen javaslathoz hozzászóljanak. Ismételten kérem tehát a t. minister urat, hogy ha jövőre ilyen javaslatokkal fog fellépni, ne zárja ki a tanítókat és tanfelügyelőket az illető enquete-okból és conferentiákból, (Helyeslés balfelől.) a mint ez legutóbb történt. Részemről a 3. §-t el nem fogadhatom, mert az szerintem visszás és nem méltányos. Nem alkalmas arra, hogy a tanítókban az ambitiót felkeltse, vagy fokozza. Én azokon a szegény tanítókon akarnék segíteni, a kik 30—-40 éven át 300 forint fizeo * ff téssel tengődnek. Ok leginkább megérdemlik, hogy ha már egész életükön át nyomorogtak, legalább életük utolsó napjait töltsék nagyobb kényelemben. A kik mindig jó állomáson voltak, azok inkább szerezhettek valamit öregségükre; tehát nem ő rajtuk kell első sorban segíteni, hanem azon szegény tanítók sorsán kell javítanunk. Ez az én intentiom és ezért nyújtom be és ajánlom elfogadásra módosításomat, melyben az általam jelzett czélnak megfelelő kulcs van érvényesítve. A módosítvány következőleg szól (olvassa): »A3.§. töröltessék és helyette a következő új szakasz vétessék fel: 1. Minden tanító 10 évi szolgálat betöltése után 300 forintnak 4°/ü-ára jogosult; 2. ÍO éven feltíl 20 évig minden évben 28 fit töblettel 300 forintig kiegészítve; 3. 20 éven felül 30 évig évi 15 forint többlettel 450 forintig; 4. 20 évtől 40 évig évi 15 frt többlettel 600 forintig kiegészítendő.« Vagyis a minimalis nyugdíj 300 frt, a maximalis nyugdíj 600 frt volna. Én a t. minister úrtól nem kegyelmet kérek — ezt előre is kijelentem — a mit azelőtt sem kértem, nem is volt beszédemnek ily értelme, mert én kegyelmet senkitől, csak az Úristentől