Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
5S9. orsüAgos ttlcs 1891. dee: koráitan megkezdheti a nyugdíjkópesség jogát? Nos, t. ház, minden katona 18 —19 éves korában, midőn kikerül a tisztképző intézetből, faadnagygyá lesz előmozdítva és csak háromszornégyszer nagyobb fizetése van, mint a nép" tanítónak. Pedig munkája, azt hiszem, nem oly teher, legalább az ember összes tehetségét nem \ enerválja és nem meríti ki annyira. Hozzájárul ehhez egy másik előny, melyet Ábrányi Kornél t, képviselőtársam említett, hogy a hadnagy előtt, ha ügyes, munkaképes, nyitva van a legfelsőbb fokig az avangement és tarsolyában hordozhatja a marsall-botot. Az a tanító azonban megmarad nyomorult életpályája mellett 300 frtos minimális fizetésével egész életén keresztül, a nélkül, hogy az előléptetés reményét, a társadalmi emelkedés bármely ehanceait bírná. Ez a különbség közöttük. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Többek közt felemlítette a t. államtitkár úr azt is, hogy végre is nincs állani, hol a tanítók nyugdíjigényük teljes összegét élvezhetnék aggkorukban. Felhozza. Poroszországot, hol a tanító, igaz már 56 éves korában nyugdíjképes, de fizetésének csak 3 A részét búzhatja nyugdíjként. Ne ily általánosságokban, hanem számokkal beszéljünk kérem és mindjárt világosabb lesz a helyzet és az összehasonlítás kedvezőbb alapját adja nekünk. Igaz, hogy Poroszországban a tanítók fizetésüknek csak 8 '± részét húzzák nyugdíj gyanánt. De mennyire rug az a törzsfizetés? Maga az államtitkár úr bevallja, hogy a legkisebb, tehát a minimalis fizetés mintegy 400 írtra rug, 800 márkára . .. Berzeviczy Albert: Vidéken! Hock János: Vidéken átlag 800 márkára. Engedje meg azonban a t. államtitkár úr, hogy emlékeztessem, miszerint Poroszországban átlaga maximalis fizetés 1600 — 2000 márka lehet, a mennyiben vannak tanítók, kik 1600 márka évi fizetést húznak, a miből nyugdíj ' gyanánt a fizetés s /* részét kapják. De még ha a vidéki átlagot veszszük is, ez azt jelenti, hogy 56 éves korában a tanító 860 frt nyugdíjjal vonulhat vissza, a mi nemcsak hogy 60 írttal haladja meg a mi legmagasabb nyugdíjunkat, hanem azt az előnyt is nyújtja még, hogy ehhez a nyugdíjhoz a tanítók nem járulnak hozzá oly mértékben, mint nálunk. Ott nem a tanítók, hanem maga az állam teremtette* meg a nyugdíj-alapot; nálunk azonban maguk a tanítók keservesen félrerakott filléreikből teremtették meg azt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt mondja végül az államtitkár úr, hogy Madarász képviselőtársunk indítványa legalább te szokatlan, mert az az öt évi szolgálat után való nyugdíj-igény nagyon túlhajtott dolog. ember 17 én, csilíörtSkőn. 419 Igaz, hogy túlhajtott és szokatlan minden más államban, csak épen Magyarországban nem. Mert hiszen itt a t. kormány maga gondoskodott arról, hogy ezt a szokatlan dolgot meghonosítsa. (Úgy van ! Úgy vem! és felkiáltások a haloldalon: Meg vem a főispánoknál!) Legalább a főispánok és minister urak nyugdíját 3 és 5 évre állapították meg. Már pedig bárminő nagy tisztelettel viseltetem is az ily kiváló egyének iránt, azt hiszem, oly terhes szolgálatokat talán még sem teljesítenek sem a főispánok, sem a ministerek, mint a néptanítók, a kiknek 160 gyermeket kell oktatniok tiz hónapon át délelőtti, délutáni előadásokban (Úgy van! Úgy van! a balon ) és a kiknek igénybe van véve minden teketségök; mert hisz a tanítás az az életpálya, mely kimeríti és enerválja az ember összes tehetségeit. Én tudom azt, a ki éveken keresztül foglalkoztam az ifjúsággal, mit tesz az, 3 órai becsületesen és lelkiismeretesen végzett munka után kilépni az iskola küszöbéről. Mert az a tanár nemcsak szavával, hanem lelkével is táplálja az ifjúságot. Mer? ha bele nem önti a tanításba lelkének minden erejét, ha összes tehetségeinek minden súlyát bele nem veti a mérlegbe, lehetetlen oly haladást elérnie, mely maradandó nyomokat hagyna a gyermek lelkében. (Tetszés a baloldalon.) Minden gyermek maga egy világ és mindegyikkel külön kell foglalkozni a tanítónak, ha eredményeket akar elérni. Ezért merem mondani, bár ha más körben, felsőbb calculusokban és nagyobb dimensiokban mozog is a minister pályája, az anyagi fáradságot és nehézségeket tekint/e, bizony nem hasonlítható össze a néptanítók állásával. (Helyeslés e- tetszés a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Ez végre pasztán felfogás dolga ; erről vitatkozni nem is akarok. Azonban meggyőződésemet védem s határozottan állítom azt, hogy minden ember, a ki kötelessége körét híven és munkásán betölti, a társadalomban csak oly fontosságú, mint az a legmagasabb állású ember, a ki magasabb érdekek szolgája. Mert a demokratikus felfogás csak az lehet, hogy minden ember annyit ér, a mennyiben hivatásaink és pályájának feladatait híven teljesíti. (Helyeslés a baloldalon.) Végre engedje meg a t. államtitkár ár, hogy rátérjek arra a bizonyos 15 krajezár kérdésére, a melyet a nyugdíj-alaphoz a szülők tartoznak gyermekeik után befizetni. Mit jelent ez, tisztelt ház ? Azt, hogy a tandíjat minden gyermek után még 15 krajczárral fogják emelni és azt a szülők terhére róják. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Én kijelentem, hogy elvből ellensége vagyok 53*
