Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

674. országos ülés Í891. (közember 9-én, szerdán. 3Í9 minister úr azt mondja, hogy azért szolgálja le a második évet, hogy ennek végével bizonyos vizsgát tehessen le s a hadsereg-ben mégi 4 * bizo­nyos állást foglaljon el. Ezt megengedem, de miféle felfogás az, t. ház úgy állítani fel a katonaságra vonatkozó tété leket, hogy minden polgár, a ki ép kezű és ép lábú, tartozik katonává lenni; a műveltebbeknél úgy állítani fel a tételt, hogy az illető tartozik magának a hadi tudományból annyit szerezni, hogy tisztté lehessen? Vájjon nincs-e az emberi, ter­mészetnek az a variánsa, még pedig fenséges és magasztos variánsa, mely ösztönszerűen irtózik az összes hadi dolgoktól? Vájjon azok, a kik az emberiséget leginkább megszolgálták a tudo­mányok, a művészetek és a polgári munka terén, nem iszonyodtak-e a katonaságtól? Vájjon nem képzelhető-e egy oly felfogás, elme, hogy abso­lut becsületesség mellett nem birja felfogni a katonai tudományokat, úgy, a mint látunk termé­szeteket, a melyek nem veszik be a számtant, vagy más disciplinákat? (Felkiáltások a szélső­balon: A magyar nyelvet! Nagy derültség.) Mit akarunk, hogy mindenkit kényszer­zubbonyba kényszerítenek és hogy mindenkit e kényszerzubbony behatása alatt kiállítanak az önök fegyvereivel? Én ily felfogásnak soha pár­tolója nem lehetek, nem fogadtam el a törvény­javaslatot és nem fogadom el az első szakaszt Most végűi, t. ház, még egy megjegyzést kell tennem. Én képviselői kötelességemet ipar­kodom becsületesen teljesíteni a magam felfogása szerint. Tisztelem a házat, a törvényhozás előtt feltétlen tisztelettel meghajlom és nagyfontossá­got helyezek arra, hogy magamviselete olyan legyen, a minőnek itt lennie kell és azért érzé kényen veszem azt, ha rendreutasításban része sülök az Elnök: székből. Bokros Elek t. képvi­selőtársam, e ház alelnöke rendreutasított tegnap­előtti felszólalásom egy tételéért. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, polémiát folytatni nem akarok és lemondok arról, hogy irt bővebb fejtegetésekbe bocsátkozzam; de, t. képviselőház, az Elnök: rendreutasítás, a minő súlyosa tekintetben, hogy a képviselő az ellen nem is remonstrálhat, épen abban gyökeredzik, hogy annak absolut igazsá­gosnak kell lennie; már pedig én egész tiszte lettel azt mondom, hogy éu a minapi rendre­utasítás indokát, úgy, a mint az kifejtve volt, igazságosnak nem ismerhetem el, hanem egy­oldalúnak tartom, mert az az éles szó, amelybe én eoncludáltam, az értelme szerint olyan, hogy azt egy tételre nem lehet, csak ellentétekre lehet alapítani s ha t. képviselőtársam, mint annak az ülésnek az elnöke, azt mondja, hogy »az a magasztos történeti tény*, a melyet ő értett és ennek felhozása miatt engem rendre­utasított, hát ez a kérdésnek csak egyik ol­dala, mert én felállítottam egy másik történeti tényt evvel a magasztossal szemben és kife­jeztem azt, hogy a kettő együtt nem eompatibilis. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) LIa tehát engem a t. elnök úr mind a, két tételért rendreutasít, elismerem, hogy nem egy oldalúlag járt volna el. (Mozgás a joboldalon és felkiáltások: Hát ez nem polémia?) De így szabad állítanom, hogy a. rendreutasítást azon indokolással, a melyet ő használt, nem érdemel­tem meg. (Mozgás jobb felől. Helyeslés a szélső baloldal.) Különben kijelentem, hogy a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. képviselőház! (Halljuk!) A kép­viselő úr maga is kijelentette, hogy nem akar polemisálni az Elnök: rendreutasítás ténye elle­nében és így felszólalásának végét egyébnek nem tekinthetem, mint azon szavak magyaráza­tának, a melyekért rendreutasíttatott.(Helyeslés a szélsőbaloldalon.)E szerint erre nézve további intéz­kedés szüksége fenn nem forogván, ha senki sem kíván szólani, kérdem a t. házat, méltóz­tatik e az első szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A ház többsége elfogadta a szakaszt. Következik a 2. §. Yarasdy Károly jegyző [olvassa a 2. §-t). Elnök '. Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a t. ház többsége a szakaszt elfogadja. (Helyeslés.) Következik a 3. §. Yarasdy Károly jegyző [olvassa a 3. §-t). Elnök: Elfogadtatik. E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend második tárgya: a közgazdasági bizottság 825. számú jelentése az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról szóló törvényjavaslat tár­gyában. Azt hiszem a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és így az álta­lános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Perfaky Ede előadó: T. képviselőház! Hazánk ezredéves fenáHasának ünnepét szándé­kozik a nemzet megülni 1895-ben. Melyik igaz hazafimik keblét nem dagasztaná a legmagasz­tosabb érzelem, megemlékezvén arról, hogy hazánk annyi vész és vihar után, melyeknek részint földírati fekvésénél fogva, részint pedig népének törhetien szabadság-érzeténél fogva foly­ton ki volt téve, nemcsak fennáll, hanem úgy a politikai, mint közgazdasági élet minden terén fejlődést mutat, oly fejlődést, mely nem agg

Next

/
Oldalképek
Tartalom