Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

300 578. országos ülés 18ffl. deozember 7-én, hétfőn. azt olvastam, hogy egy magyar ember, még pedig o]ya,n ember, a ki felséges urunk királyunk személyéhez igen közel foglal el hivatalt, oly nyilatkozatokra ragadtatta magát, a melyek a Bach-korszakra emlékeztetnek és azután szaglik, a melyben a vértanúknak még el nem senyvedt teste kiérzett a haza földéből. (Mozgás jobb felől.) Grr. Szécsen Antal ugyanis azt mondta, hogy abban van a veszély, hogy Magyarország honvédség-e az alkotmányra esküt tesz. (Mozgás és felkiáltások jobbról: Nem ezt mondta!) Akkor, a tudósítás rossz. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Azt mondta, hogy veszélyes! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Tehát veszélyes, hogy a honvédség a magyar alkotmányra esküt tesz. Azt mondta, hogy a veszély nem abban rejlik, hogy a közös hadseregben nem tesznek az alkotmányra esküt, hanem abban, hogy a honvédség az alkotmányra esküt tesz. (Ellenmondások jobb felöl.) Bocsánatot kérek, ezt az alkotmányt a nemzet hosszas szenvedések árán vérével szerezte meg és midőn gyermekeit a csatasorba állítja és ő Felségének rendelkezésére bocsátja, akkor meg kell követelni, hogy azok esküt tegyenek a magyar alkotmányra, a melyért a nemzet annyit küzdött, harczolt, áldozott és szenvedett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Epén ezen okból feltételekhez kívánom kötni az újonezok megajánlását és óhajtom, hogy a magyar törvényhozás azon jogát, hogy az njonezokat megajánlja, ezentúl csak feltételek mellett gyakorolja és hogy a nemzet ezen fontos jogával ekkép éljen. (Helyeslés jobb felöl.) Mindezeknél fogva bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: »Határozati javaslat. Az országgyűlés képviselőháza az 1892-ík évre az njonezokat következő feltételek mellett ajánlja meg: hogy a minden ízében elavult katonai büntető törvény és eljárás egy év alatt a korszerű jogfejlődés követelményeihez képest átalakíttassák ; hogy a tiszti hecsületbíröságok intézménye, mely a törvényhozás mellőzésével lépett életbe, tehát alkotmányos és törvényes alappal nem bír és önkénykedésre alkalmas, megszűnjék; hogy az oszlophoz-kötés, embertelen büntetés módozata eltörültessék és az újonezok durva ütlegelése szigorúan fenyíttessék; hogy a hadsereg élelmezése, melyet az 1867 : XII. törvényezikk 12. §-a szerint mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magán a K tartott fenn, intéztessék az országgyűlés és a honvédelmi minister által; hogy a hadseregbe sorozott újonezok Magyarország alkotmánya és törvényei megtartására, védelmezésére esküt tegyenek. A 817. szám alatt benyújtott törvényjavaslat ezen feltételeknek a javaslat szövegébe iktatása czéljából a véderő-bizottsághoz utasíttátik.« (Helyeslés a szélső baloldalon ) Ha ezen határozati javaslatom nem fogadtatnék el, én a törvényjavaslatot megszavazni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsimónd: T. ház! 42.711 főből álló újonczjutalék kívántatik e törvényjavaslatban a közös hadsereg részéről és sajnálom, hogy ugyanezen törvényjavaslatban 12.500 főnyi jutalék kívántatik a honvédség részére. Azért kell kijelentenem, hogy sajnálom, mert tudvalevő dolog, hogy a függetlenségi és 48-as párt a honvédségnek minden időben nagy kedvezményeket tesz és szívesen megszavaz mindent, a mit az ország érdekében jónak lát. T. ház! 55.211 embert követel a hatalom a jövő évre, követeli pedig az emberiségnek színét, virágát, a mely ha egy zer kiszakíttatik a szülői körből, magának a nemzetgazdászatnak nagy kárával szokott járni. És ha ezt a roppant nemzeti erőt Magyarország függetlenségének helyreállítása, fentartása és megvédése szem pontjából kérné a magyar királyi kormány, bár mint democraticus ember akkor sem szívesen szavaznám meg a haderőt, melynek hivatása az, hogy őrködjék egy más országbeli néppel szemben, melylyel féltékenyen farkasszemet néz, de mégis, ha szüksége fenforogna ez áldozatnak, ezer örömmel kész lennék azt megszavazni. Itt azonban a 42.711 újoncz nem a magyar királyi felség független állama részére kéretik, hanem kéretik egy közös hadseregnek, olyan hadseregnek, a melyben én a magyar állameszmét kifejezve nem látom. És épen ezen meggyőződés érleli meg bennem az elhatározást, hogy én a t. kormánynak e törvényjavaslatot ne szavazzam meg. Nem szavazhatom meg azért, mert a mint az imént Ugron Gábor t. képviselő úr helyesen rámutatott, midőn a magyar fiu a hadsereg kötelékébe beavattatik, rendesen esküt szokott tenni s abban az esküben már ez ifjúnak eredeti nevét is meg kell változtatnia, mert hiszen ő többénem mint Kiss István eskettetik fel, hanem mint Stefan Kiss és nemzeti typusát is fel kell áldoznia. Minek kell tulajdonítani azt, hogy SzentIstván birodalmában itt-ott, amott nemzetiségi sarlódások, nemzetiségi velleitások mutatkoznak? Annak, hogy az államot alkotó őserőnek, a magyar nemzetnek gyermekei, midőn a hadseregbe bevonatnak, nagyobb előjoggal nem rendelkeznek, mint a magyar állam területén