Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

SÍS. ©rsüágos ttlés 1891. íeczember f-én, hétfőn. 297 le fogja nézni a polgári munkát és akkor mindig elő fog állam az, hogy az emberiség ily hatalmak között nem lesz semmi, csak a durva erőszak kizsákmányolására rendelt tömeg, vagy lázadó. Micsoda az a fegyver, t. ház, a melylyel oly rettenetesen kérkednek és büszkélkednek? Lehet azt megkülönböztetni attól a kőből való baltától, a melyet a praehistoricus kőkori ember nagy súlylyal suhogtatott azok felett, a kik nálánál gyöngébbek voltak? Lényeg szerint az egy és ugyanaz. Én, t. ház, elismerem azt, hogy az emberből az önzés sohasem fog kipusztulni, és ha az emberből az önzés ki nem pusztul, akkor a súrlódások és összeütközések sem kerülhetők ki véglegesen; de hogy a súrlódásokból, az Összeütközésekből, a háború viselésből az államok legfőbb symbolumát, legfőbb feladatát csináljuk, az össze nem egyeztethető sem az emberiség feladatával, sem magával a természettel, sem a józan észszel, sem semmivel. Elismerem, t. ház, hogy a mig önzés van, súrlódások fognak bekövetkezni, de nemzetem szempontjából mást, mint védelmi harczot nem akarok ismerni s mást el nem fogadok. A szabadságért igenis, ennek a nemzetnek a szabadságáért, de;ihhoz nem fogjuk hivni azokat a modern hadseregeket, melyek arra valók, hogy a szabadságot megnyirbálják és korlátozzák ; hanem ezt a harczot vivni fogja és győzni fog az, a mely mindenkor vívta és mely mindig győzött: maga a nemzet, maga a polgárság. A kik ott ülnek, t. képviselőház és t. minister úr és azt hiszik, hogy azoknak, akik a történetet egy kis philosophiával is szokták olvasni, imponálnak avval a rettentő nagy fénynyel, avval az ordó-özönnei, azokkal a zöld tollakkal, azzal a mindenféle dologgal, no azok rendkívül tévednek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a história mindig arra tanít — nem mondom én a t. minister úrnak, hogy 1848 és 1849, mert tudom, hogy attól ösztönszerűen irtózik, hanem nagy Napóleon hadjárataiból megtanulhatta, hogy az öszvérhajcsárokból biztosabban lettek nagy hadvezérek mint a milyenek lettek azok, a kik bizonyos hadseregekben azon a, bizonyos létrán felkapaszkodtak egész a legmagasabb fokig, a mely létrát én közelebbről jellemezni nem akarok, mert megsérteném a parlamenti illemet. (Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A nemzeti hadseregre bizom én hazám és nemzetem ügyét; de azokra a közösügyes intézményekre, arra az óriási nagy hypocrisisre, a mely százezer aranyat ad a 48-as honvédeknek és rövidre reá Jellasics nevét egy ezrednek, arra t. ház, én ebben az életben nem KÉPVH. NAPLÓ. 188?— 92. XXVII. KÖTET. bízok semmit sem. Én nem csak pártállásomnál fogva. . . . Elnök* Kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani. Sajnálom, hogy szavaimat talán nem érti egészen jól, de figyelmeztetem, hogy azt a tényt, a melyre hivatkozott, azt a történeti nagy cselekedetet hyposrisisnek nevezni nem szabad és ezért őt rendreutasítom. (Helyeslés jobb felől.) Herman Ottó: Erről a helyről nem tehetek egyebet, mint hogy meghajlom. Arra,, t. képviselőház én nem bízok semmit sem és nemcsak pártállásomnál fogva, a mely engem az összes közös intézmények, tehát a közös hadseregnek is elutasítására kötelez, hanem mint ember, mint lelkiismerettel és kötelességérzettel biró ember is kijelentem, hogy én a véderőt ilyen czímek alatt, ilyen eljárás mellett soha megszavazni nem fogom és nem is szavazom meg. {Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Nagy István jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Hogy a közös' hadsereg intézményének ellensége vagyok, azt a ház már számos felszólalásomból tudja. Jelen alkalommal nem akarok kitérni és a hadsereg intézménye ellen beszélni; egyszerűen tanácskozásunk tárgyára, az újonczmegajánlásra szorítkozom. Alkotmányos nemzeteknek mindig nagy erőt nyújtott a hatalommal szemben a költségvetésnek és az ujonezok megajánlásának joga. Hazánk törvényei az újonezok megajánlása jogához mindig szigorúan ragaszkodtak és kikötötték— még az 1867: XII. törvényezikknek a 12. §-ában is fenn van tartva — hogy az újoncz-megajánlás feltételeit a nemzet maga szabja meg. Évtizedek óta megszavaztattak az újonezok, de mindig megszavaztattak feltételek nélkül, holott a nemzetnek joga van az újonczmegajánlást feltételekhez kötni és ha végigtekintünk hazánk törvényein az í848. előtti időkből : minden újoncz-megajánlás feltételekhez volt kötve, a mely feltételek vonatkoztak a nemzet sérelmeinek megszüntetésére, vonatkoztak a hadsereg belszervezetére, vonatkoztak a hadsereg tagjainak személyi ügyeire. Ha én ma az üjoncz-megajánlást feltételekhez akarom kötni, annak oka az, hogy a közös hadsereg ellenőrzését abban az intézményben, a melyben az foganatosíttatik, a delegatioban kielégítőnek nem talá lom. Azt tapasztaljuk, hogy a közös hadsereg mindinkább elvadul az alkotmányosságtól, mind nagyobb ellentétbe helyezkedik a magyar nemzet közérzííleteivel. És mind hiába bármely felszólalás a nemzet kebeléből, most a nemzet a maga jogainak nagyon ritkán tud érvényt szerezni; míg ellenben a hadügyeket intéző körök igen gyakran a nemzet érzületének, méltóságaiig