Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-569

280 669. orszáeos Illés 1891. november 7-én, szombaton. házi érdekeknek, melyek szemeim előtt lebegtek, de megfelel azoknak a kívánságoknak is, melyeket ez iránt a főváros katliolikus lakossága is hangoztatott. (Igaz! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) De ezen kivűl bír ez még azzal a rendkívüli nagy előnynyel is, hogy azonnal életbeléptetketö és semmiféle nehézségekbe nem ütközik. (Helyeslés.) Kérem mindezek alapján a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Én a primásiszékhelye áthelyezése iránt semmi kérdést nem intéztem avallás-és közoktatásügyi minister úrhoz. De midőn interpellation kapcsában a t. minister úr válasza első részét képeső kijelentései után azt, mint édes-ezukros labdacsot méltóztatik feltálalni, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) kénytelen vagyok vele foglalkozni (Halljuk. Halljuk! u, bal- és szélső baloldalon.) Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy a primási székhelynek Esztergomból Budapestre való áthelyezése nem történt meg, mert az a módozat, a melyet a t. ministtr úr felhozott, egyszerűen csak a, kérdés megkerülése, de egyszersmind annak lényegében való elejtése is. Nem tudom, t. ház, hogy Budapest városának említett általános és közkívánsága meg fog-e azzal elégedni, hogy Bajescsal versenyez és hogy Bajcs helyett Budapesten fog az óhajtómódban kifejezett kívánság szerint az esztergomi érsek huzamosabban időzni; de egyet kétségtelenül látok: azt, hogy a székhely Esztergomban marad, meri; ez a kötelezettség csak óhajtásként van kifejezve, de nem bír azokkal a jogi comequentiákkal, melyekkel egy székhely áthelyezése jár s a mely maga után vonja részben a székes káptalan áthelyezését is, mert érseki és püspöki szék káptalan nélkül nem létezhetik. Nyaraló vagy telelő helynek, primási farsangoló helynek elrendelheti a kormány Budapestet, de ez által az érseki szék Budapestre való áthelyezése megoldva nincs. (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De térjünk át a kérdés azon részére, a melyre nézve interpellatiomat intéztem. A t. vallás- és közoktatásügyi minister úr azt válaszolja, hogy a nemzetnek ki a jelöltje, azt constatálható módon megtudni nem lehet és így nem tudja azt, vájjon a kormány jelöltje a nemzeté volt-e? Azt hiszem, a parlementaris kormányrendszernek alapelve az. hogy fontos közjogi méltóságok betöltésénél a nemzeti akarat nyilvánúlását is latba kell venni. Mert a nemzeti akarat nyilvánulása nem olyan, melyet egy parlamentaris kormányzat semmibe se tartozik venni; ellenkezőleg, e kormányra nézve fennáll a kötelezettség, hogy a nemzettel, ha lehet, egyetértően járjon el és ne a nemzet akarata ellen ültessen valakit egy méltóságba, hanem ha lehetséges, a legalkalmasabbat nevezze ki, azt, a kit a nemzet mint legalkalmasabbat a maga jelöltjének felismert. Hogy ki volt a kormány jelöltje és hogy a kormány mikor állította fel jelöltjét: arra nézve a t. minister úr azt mondja, hogy a kormány jelöltje az október 23-iki ministertanácsban állíttatott fel. Nagyon természetes, hogy midőn ilyen határozott nyilatkozat történik, azt hinnem kellene ; de másfelől azt tapasztalom, hogy Gralgóczon a hadgyakorlatok alkalmával ő Felsége, urunk és királyunk, a kinek jeles emlékező tehetsége példabeszéd tárgyát képezi, azt mondta az egyházi küldöttségeknek, hogy Esztergomnak is nemsokára meg lesz a maga főpapja, érseke. Feltűnő lett volna, midőn ő Felsége azt mondta, hogy Esztergomnak legközelebb meg lesz a főpapja, ha előtte a kormánynak semminemű előterjesztése nem állott volna. Feltűnő lett volna, ha az a fejedelem, a kinek lelkiismeretessége annyira ismeretes, egy hónappal előbb, mint a mikor a ministertanács a maga jelöltjére nézve megállapodott, az ország színe előtt ilyen határozott nyilatkozatot tesz. De, t. ház, én nem szeretem, "ha engem szavakkal és formaságokkal akarnak kifizetni. A t. miniriter úrnak nyilatkozatából csak az tűnik ki, hogy a ministertanács, mint ilyen — mert erre fektette a, minister űr a hangsúlyt — a maga jelöltjét október 23-áu állította fel. Erre azt kell kérdeznem, ki volt tehát az, a ki addig a kormány jelöltjét felállította, annak érdekében Bécsben és Rómában is eljárt és még október 23-ika előtt lépéseket tett Rómában Revertera nagykövetnél? Ki voit az, a ki ekként járt el a kormány nevében? Ha a t. ministerelnök úr volt, úgy teljesen jogosult volt; mert a ministerelnök úr feje a kormánynak, a kormány politikáját és megállapodásait első sorban ő tartozik megvédeni és helyt állani nemcsak magáért, hanem az egész cabinetért. Úgy tűnik fel az egész dolog, hogy a, t. kormány egy későbbi ministertanácsban, mint ilyenben, felállított egy jelöltet, a kinek személyisége nem volt azonos azzal az egyénnel, a kinek érdekében Bécsben és Rómában a tapogatózó és tájékozó lépés rnegtététett. Azt mondja a t. minister úr, hogy a legfőbb kegyúri jog teljesen megóvatott, mert a legfőbb kegyúr a maga belátása szerint azt nevezte ki, a kit akart. Mi rejlik e mögött, hogy »adott viszonyok«; és mi rejlik e mögött, hogy »a maga belátása szerint« ? Mert azután azt mondja a t. minister