Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-568

568. országos ülés 18M, nttTejabw 5-én, esfltBrtSknn, §63 most pedig fogjuk azt fizetni 1959-ig, tehát negyven évvel tovább fog kamatterhet fizetni az ország. Ez az egyik momentum. A másik a tőkének óriási növekedése. Erre nézve is esak egyetlen egy példát említek. (Halljuk!) Ott van például az ismeretes 153 milliós kincstári utalványadósság, melyet 1873-ban Ghyczy Kálmán pénzügyminister contrahált és melyért az állam 140 milliót kapott. Ez pár év múlva convertáltatott a hat százalékos aranyjáradék alakjában s akkor ez 210 milliót tett ki: azután pár év múlva ismét convertáltatott és ekkor 280 milliót tett ki. Ennek következtében tehát nem egészen tiz év alatt a 140 millióból 280 millió lett. (Mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) A harmadik momentum az óriási provisio, melyet a t. minister ár még a legutóbbi conversióért is fizetett. Itt van a mnlt évi zárszámadásokban egy kimutatás, mely szerint két kölcsönnek: a papir- és ezüst-kölcsönnek a provisioja 6,800.000 frt. Csatár Zsigmond: Be szép összeg! (Derültség.) Beöthy Ákos: Ebben, gondolom, még nincs benne az arany-kölcsön és annak contrahálása, tehát ennek provisioja még hátra van. Hát, t. ház, azt hiszem, hogy ezek nem valami örvendetes eredmények és igen problematicus értékűek. Csatár Zisgmond: A kik megkapták, azok örülnek. Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassék folytonosan közbeszólani! (Helyeslés a jobboldalon.) Beöthy Ákos: Az imént azt mondtam, hogy élesen megkülönböztetem a pénzügyi technikát a pénzügyi politikától, a mely pénzügyi politika alatt én nagyszabású actiot értek, a hol az állam folytonosan erősödik és a hol a. jövedelmek természetes expensiojrt segít az államháztartás szükségein. Ily pénzügyi politika követése elől el vagyunk zárva; részben az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződés oka ennek, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) minek folytán nem vagyunk képesek fogyasztási adóinkat kellő' mérvben kihasználni; azok nem bírnak kellő ruganyossággal, stagnatioban leiedzenek. A második ok, mely miatt nem követhetünk nagyszabású pénzügyi politikát, épen az a szoros összefüggés, melyre már a t. előadó úr utalt, mely tudniillik a pénzügyi politika és az általános politika között van. Francziaországnak egy igen jelentékeny, elsőrangú pénzügyministere, báró Louis, ki XVIII. Lajosnak volt pénzügyministere, mondta először azt az ismeretes közmondást: »Csináljanak az urak jó politikát és én jó financiákat fogok csinálni.« Nálunk ez lehetetlenség; e mellett a kormányzati politika mellett az ország anyagilag és szellemileg nem fejlődhetik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nagy rokonszenvvel és elismeréssel viseltetem a t. pénzügyminister úr iránt; rokonszenvezek őszinte, egyenes fellépésével, szorgalmával, képességeivel, sőt még azzal is, hogy a hivatalnoki pályáról lépett ide, a mi azt bizonyítja, hogy Magyarországnak mily derék hivatalnoki kara van. De politikailag rossz társaságba, rossz szomszédságba, jutott, (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) minek következtében minden törekvése sysiphu-d munka, mert az államháztartás consolidálva még sem lett. En a magam részéről nem tekintek bizalommal a jövőbe. Mikor a múlt alkalommal exposéját megtartotta a t. pénzügyminister űr, akkor is voltak bizonyos aggályaim, melyekben megerősített az osztrák péuzügyminister exposéja, mely a t. pénzügyminister űr exposéjának illustrálását képezi ég a melynek egészen más alaphangja van: megmutatja a mostani pénzügyi helyzetnek igazán komoly hátterét. Ezen háttér, t. ház, abban fejezhető ki, hogy bár most, megengedem, baj nincs; hogy tehát a zárszámadások is rendben vannak, azért a láthatár elvan borítvafekete felhőkkel; és a veszély nem abban van, hogy esetleg a fergeteg kitör, mert hiszen egy erősen conso.lidált állam minden fergeteget elbír: hanem a veszély épen abban van, hogy mi nem vagyunk a kellő karban, a kellő conditioban s mondhatni, az első szélfuvallat is feldönti a pénzügyi rendezés épületét, a mely szerintem inkább a kártyaházhoz hasonlít. Ez nézetem, t. ház, a fenforgó kérdésről; ezt, úgy hiszem, el kellett mondanom: különben magát a jelentést elfogadom. (Helijeslés.) Wekerle Sándor , pénzügyminister: T. ház! Minthogy Beöthy Ákos t. képviselő úr directe hozzám néhány kérdést intézett, kötelességemnek tartom a zárszámadási bizottság jelentéséhez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt Lukáts Gyula t. képviselő urnak azon indítványára vonatkozólag, hogy a zárszámadások tárgyalása a delegatio üléseinek befejezéséig elhalasztassék, azt az egyet kell megjegyeznem, hogy lényeges különbség van a zárszámadások mostani és azoknak a korábbi időkben tárgyalása közt: ez a lényeges különbség az, hogy a t. ház és a törvényhozás másik háza is az államháztartás menetéről, a túlkiadásokról most évnegyedenként értesíttetik: sőt tovább megyek, évenkint — a mint ezt a folyó évben is, még pedig még a nyári ülésszak alatt tettem — az egész kezelési kimutatásokat megkapják a t. képviselő urak, lígy, hogy azokból az államháztartás egészéről is oly tájékozást nyernek, a milyet merném mondani, az egész zárszámadások