Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-567
SfiT. orszíigos ülés 1891. november 3-án, kedden. '251 delmi törvényt ezen egyezményben foglalt határozmányok értelmében rendeleti úton jogosíttatik fel módosítani. T. ház! Ezen meghatalmazás, szerény nézetem szerint, alkotmányjogi kérdés. Alkotmányjogunk értelmében ily meghatalmazást a törvényhozás adni nem szokott. Az anyagi jogot tételes törvény szabályozza; habár nálunk még a eodificatio meglehetős kezdetleges állapotban van a magánjog területén, épen a kereskedelmi törvény az, mely 1875-ben hosszas előtanáeskozás és tanulmányozás folytán létrejött és a törvények közé beczikkelyeztetett. Már most, t. ház, habár egy codex, épen az igen t. kereskedelmi minister úr javaslatának indokolása szerint, nem előnyös, ha módosítás alá vettetik, de meg a módosítás rendkívül hosszú előmunkálatokat és ehhez képest hosszabb időt is vesz igénybe — bár csupán ez a törvényszerű módja egy codex rendelkezései megváltoztatásának — mégis most egyszerűen a törvényhozás által az illető szakministernek adott meghatalmazás fog alapúi szolgálni arra, hogy az illető tételes törvény rendelkezései ily gyökeresen megváltoztassanak. Ez szerény nézetem szerint nem egyéb, mint részben átruházása azon jogkörnek, mely alkotmányunk értelmében csupán magát a törvényhozást illeti meg. Tudtommal nincs rá eset, hogy codexben foglalt magánjogi szabályokra nézve ilyen meghatalmazásban a magyar törvényhozás bármely szakministerét valaha részesítette volna. Vannak egyes esetek, t. ház, a hol a törvényhozás megtette azt, hogy rendeleteket módosított törvényhozás útján törvény által. Ilyen például az 1855. deczember 15 iki úgynevezett telekkönyvi pátens, mely egy intézkedésében törvény útján módosíttatott. De mikor már a telekkönyvi betétek szerkesztésére vonatkozó törvényjavaslatot az akkori igazságügymiiiister benyújtotta a képviselőházhoz — ezelőtt hat esztendővel — a melyben szintén az 1855-iki telekkönyvi pátens némely rendelkezéseinek módosítására vonatkozó intézkedések is foglaltattak : az akkori igazságügyi bizottság kezdeményezése folytán a t. ház, illetőleg a magyar törvényhozás törvénye iktatott egy felhatalmazást az igazságügyininister részére az iránt, hogy az eddig érvényben levő telekkönyvi rendeleteket, ezen meg ezen — tizenkét pontban meghatározott — irányban módosíthassa. De t. ház, a felhatalmazás akkor is csak ideiglenesen adatott meg és a törvényben határozottan ki volt fejezve, hogy ideiglenesen, a törvényhozás további intézkedéséig. Itt ellenben, t. ház. feltétlenül, nem ideiglenesen és nem is addig, a j míg a törvényhozás esetleg intézkedik, hanem mintegy végleges meghatalmazás adatik a mi- J nisternek arra nézve, hogy a kereskedelmi törvényt módosíthassa. Ott a főindok erre nézve az volt, hogy az 1885-iki pátens egy, az alkotmányt félretevő' önkényuralom időszakában hozatott s nem lenne megfelelő, hogy a magyar törvényhozás törvényhozási úton módosítson egy ilyen alkotmányjogi szempontból kifogásolt, habár később életbe lépett és érvényben tartott cs. kir pátenst Itt azonban egy nagy, nehéz és hosszú vajúdás után létrejött eodexet, a kereskedelmi törvényt, módosítanók úgy, hogy egyszerűen meghatalmazást adunk az igen t. kereskedelemügyi minister úrnak, hogy azt azon szükséghez képest, a mint ezen egyezmény határozmányai megkívánják, rendeleti úton módosítsa. Én azt hiszem, t. ház, hogy elvi szempontból veszélyt rejt magában, ha a törvényhozás erre a lépésre határozza magát. (Helyeslés hal felöl.) Mert hiszen itt még nem áll meg ez a dolog. Mert míg egyfelől nemzetközi magánjogunk meglehetősen kezdetleges állapotban van, épen a vasúti árufuvarozás tekintetében — habár örvendetes dolog, hogy e téren valami történik — épen ezen egyezmény tartalma igazolja, hogy magok az egyezményt megkötő államok sem biztosak abban, hogy ezen batározmányok hoszszú ideig megállhatnak, mert először ezen egyezmény három évre köttetik, másodszor, mert minden egyes egyezményt kötő állam fentartja magának azt a jogot, hogy az utolsó év előtt, tehát egy évvel megelőzőleg kiléphet az egyezmény kötelékéből, illetve felmondhatja ezen szerződést. Másfelől az egyezkedő ítdek feljogosítják egymást, hogy ezen egyezmény tartalmát revisio alá vehessék és ahhoz képest módosításokat is tehessenek rajta. Tegyük fel már most, t. ház, hogy bizonyos időszak, például két-három év múlva, az illető egyezkedő felek ezen vasúti egyezmény tartalmán változtatásokat tesznek. Mi lesz ennek a folyománya, ha esetleg oly tartalmú és irányú változtatások lennének azok, a melyek a mi tételes jogunkba, kereskedelmi törvényünkbe ütköznének, annak rendelkezéseitői eltérnének? Ugyanazon a most adott helyzetben leszünk, hogy tudniillik .... Beöthy Ákos: ismét változtatni kell! Haviár Dániel: . . . ezen egyezmény ilyképen módosíttatván, ehhez képest a kényszerhelyzetből kifolyólag, változtatni kell a mi saját kereskedelmi törvényünket is esetleg rendelet útján. (Helyesés a- hal- és szélsőbalon.) Ezeken fölül, t. ház, ott van a harmadik szakasz, a mely még különösebbnek tünteti fel e tekintetben a jogi helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen e szakasz azt mondja, hogy az első szakaszban említett egyezmény megszün32*
