Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

242 567. országos ölés 1891. november 3-án, kedden. szorosabb értelemben vett eodificationalis kérdéseket öleli fel, a minek következtében kereskedelmi törvényünk némely szakaszai módosítást szenvednek. De más szempontból is igen érdekes és jelentős ez a mostani nemzetközi egyezmény. Ez az első szerény kísérlet a nemzetközi magánjog terén a codiíieatiora, mert a nemzetközi magánjog, a melynek gyakran még létezését is tagadják, mindenütt szerepel ott, a hol állampolgár állampolgárral összeköttetésben van. Mindenkinek óhajtania kell a nemzetközi magánjognak fejlődését, mert az csak előmozdítja a nemzetek solidaritásának nagy elvét, mely a fölvilágosodásnak és polgáriasodásnak előmozdítását ezélozza, mint a hogy azt t. barátom, az előadó úr igen helyesen megjegyezte. Már most az ilyen nemzetközi szerződéseknél első kérdés az, vájjon az az állami sonverenitás követelményeinek megfelel-e ? Ezeu szerződés igenis megfelel annak, mert hiszen beczikkelyeztetik, nem érinti az állam belforgalmát s így ez irányban az állam felségjoga érintetlen marad, mint a hogy ez a szerződésnek gondolom 11. §-ban ki is van fejezve. Baross Gábor kereskedelmi minister: A zárjegyzőkönyvben! Beöthy Ákos: Ez irányban tehát nincsen semmi közjogi aggály. De kénytelen vagyok kimondani, hogy magában a törvényjavaslat indokolásában találtam valamit, a mi figyelmemet lekötötte és ez az, hogy az »egyezményben a nemzetközi helyzetnek megfelelőleg az osztrákmagyar monarchia, mint ilyen egységes szerződő fél gyanánt jelenik meg«. Ezt én incorrectnek találom. Kern mint egységes szerződő fél, hanem mint közös szerződő íél jelenik meg. Ez pedig igen lényeges különbség. Az »egységes« szerződő fél jelenti a bizalmat, jelenti Magyarországnak a birodalom alá való tartozását; a »közös« pedig jelenti a közös monarchiát, a dualismust és a paritást. Igen szomorú, t. ház, már az is, hogy Ausztriával és a külfölddel szemben igen gyakran kell védekeznünk az ily homályos közjogi kifejezések ellen, legalább mi magunk ne használjunk ily kifejezéseket okmányainkban. A törvényjavaslat indokolása itt egy kissé túl ment a határon, míg ellenben másutt kevesebbet tett, mint a mennyi szükséges. Én a törvényjavaslat indokolását nem tartom kielégítőnek, nem foglaltatván benne mindaz, a mi felvilágosításunkra szükséges. Az indokolásból megértettük azt, hogy 1878-ban összeült a berni conferentia, hogy az dolgozott 1886-ig és tanácskozásai a szaklapokban ismertetve lettek. Nem látom át, hogy az indokolásban miért nem közölték mégis ezen conferentia tanácskozásainak főbb mozzanatait, a mi mindenesetre igen érdekes világot vetett volna az egyezmény megértésére. A ministeriumnak ez igen könnyíí, ellenben, ha mi akarjuk azt magunknak megszerezni, nekünk igen sok fáradsággal jár. Fájdalom, hogy ezeket a hézagokat egyáltalában nem pótolta a bizottsági jelentés, mely ép oly sovány és semmit mondó, mint a milyenek a bizottsági jelentések rendesen, úgyannyira, hogy ez ember voltakép nem is tudja, hogy ezen bizottságok miért vannak, hogy ha ily jelentéktelen operarumokkal gazdagítják a világot. De, habár nem is értek egyet a bizottság tevékenységével, mégis igen helytelennek találom azt, hogy ezen törvényjavaslat nem lett kiadva a közigazgatási és közlekedésügyi bizottságnak. (Helyeslés bal felől.) Ha már ezen bizottság-ok léteznek, oda kell utalni mindent, a mi ressortjukhoz tartozik, mert ez okvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a kép, a melyet magunknak ezen ügyről alkotunk, teljes legyen. Ha a jelentések és indokolások nem tartalmaznak eleget, mindenesetre eleget tartalmaz maga a nemzetközi szerződés, az instrumentum, a melyet hogyha az ember elolvas, meggyőződik arról, hogy igen helyes és üdvös dolog. Tény az, hogy Magyarország nemzetközi forgalma folytonosan élénkebb lett és ennek következtében élénkebb lett szállítása is. Voltak ennek ugyan kellemetlen incidensei is, például midőn NémeTörszágban lefoglalták a vasáiti vaggonokat a valuta differentiák miatt, a mi annak folytán állt be, hogy NémeTörszág behozta az arany valutát, azonban mindezen incidensek nem akadályozták azt, hogy a forgalom folytonosan élénküljön és ennek következtében előállt az a szükség, hogy a forgalmat bizonyos jogi szabályokra alapítják. Ilyen jogi szabályok tényleg léteztek eddig is, meg voltak a vasúti kötelékek, meg voltak a köteléki szabályok, de ezek mind hézagosak voltak, mert egyrészt nem bírtak a kellő egységgel, másrészt pedig nem közjogi, hanem csak magánjogi jelleggel birtak. Ezen a két hézagon segített a nemzetközi egyezmény, a mely azon kívül minden függő kérdést igen helyesen oldott meg. Ez a nemzetközi szerződés a legnagyobb részletességgel van concipiálva, sőt még a szükséges fuvarvevénynek is meg van benne a mintája. Igen helyes intézkedés is, mely a vasút szavatosságát állapítja meg, úgyszintén helyesnek tartom, hogy e szerződés egyelőre csak három évre köttetik. Az is helyes dolog, hogy központi hivatal szerveztetik, gondolom, Bernben, a melynek költségei ugyan mintegy 100.000 frankot tesznek, de ez az összeg semmi esetre sem olyan nagy, hogy az bárkiben is aggodalmat kelthetne. Mint t. barátom az előadó úr is monda, e nemzetközi egyezmény következtében a kereske-