Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

240 507. országos ülés 1891. november 8-án, keddeü. vasúti árú-fuvarozás Ugye az, a mely a nemzet­közi érintkezésben legközelebb hozza egymáshoz a különböző államok polgárait. Ennek bővebb illustratioja nem lévén szükséges, felesleges rá­mutatnom arra, liogy alig van valaki, ki életé­ben egyszer, sőt gyakrabban is, életének min­den évében internationalis fuvarozási ügylet által érdekelve ne lenne. Az érintkezésnek e sűrűsége mellett a bo­nyodalmak egész sorozata támadt azon kérdé­sekből, hogy internationalis áruszállítás alkal­mával a feladó, vagy leadó vasút jogszabályai irányadók-e az egész fuvarozási ügylet naeg­bírálásánál; ha követelések támadnak, melyik vasútnál, a feladónál, vagy a külföldi leadónál, vagy viszont indítandók-e meg a keresetek és e kereseteknél melyik államnak, a feladó, vagy a leadó állomásnak magánjogi törvényei alkalma­zandók-e? Ezenkívül az egész vonalon átmenő­leg a vasutaknak egymás irányában való fele­lőssége, a felelősség érvényesítésének módja és az alapúi veendő magánjogi törvények, a vas­utak egymás közti viszonyában, továbbá a ma­gánjogi törvények a keresetek elévülésének kér­désében, mindezek a zavaroknak és bizonyta­lanságoknak oly tömegét állították elő, melyeken csak részben segítettek a köteleki díjszabások, a melyek ideiglenes szerződés jellegével bírván, a nehézségek egy némelyikét igyekeztek elhárí­tani, ele állandó és véglegesei^megnyugtató álla­potot teremteni nem tudtak. És Európa kormá­nyai csak a ténylegesen fenforgó szükségletnek feleltek meg akkor, midőn egymással érintkezésbe lépvén, egy internationalis magánjogi eodificatio alapját tették le, mely a berni egyezségben nyert végleges befejezést. Ez az egyezség sza­bályozza és codificálja a magánjog azon részeit, a melyek internationalis fuvarozási ügyleteknél "a szállító felekkel szemben és a vasutaknak egymás közti viszonyában végleges megoldási alapot nyújtanak. Hogy ez az egyezség létrejöhetett, ez a, mo­dern polgárosxUtságuak egyik legnevezetesebb vívmánya és különös örömmel kell eltelnünk azért, hogy ép e szabályoknak legtöbb dispo­sitioja majdnem szó szerinti átvétele a nálunk érvényben levő kereskedelmi jognak, melynek egyáltalán nem hibája, sőt előnye az, hogy a német kereskedelmi joghoz símxu és csak hazánk speciális viszonyainak követelményei folytán tér el attól egynémelyekben s ebben egyúttal azzal szemben haladást jelez. Azonban elkerülhetetlen volt, hogy midőn ily tágkörű nemzetközi egyez­ség köttetett, annak egyes dispositioi némely alárendelt kérdésben éltéi ést képezzenek a szerző­désbenrészt vett egyes nemzetek kereskedelmi tör­vényei alól. Az eltérések azonban korántsem érin­tik kereskedelmi törvényünk alapelveit, hanem csak oly egyes alárendelt intézkedéseit, melyekben a változtatás az előbaladás jellegével bír és ennél­fogva épen úgy elfogadható általunk, mint elfogad­tatott más nemzetek, pl. NémeTörszág által, melynek velünk majdnem azonos kereskedelmi törvénye van. Az előnyök tehát, melyek a nemzetközi viszonyok ezen alapos szabályozásából erednek, oly kétségtelenek, hogy felmentve érzem maga­mat azon feladat alól, hogy a t. házat tovább färaszsz^m azon előnyök e'ősorolásával; és két­ségtelennek tartom, hogy e nemzetközi szerződés beczikkelyezése tekintetében mindnyájan egyet­értünk. A törvényjavaslat azonban nemcsak ezeket tartalmazza, hanem a 2-ik szakaszban felhatal­mazást foglal magában a kormány részére a tekin­tetben, hogy e nemzetközi szerződésben a vasúti fuvarozásra nézve megállapított dispositiokat a belföldi forgalomra és különösen a köztünk és az osztrák örökös tartományok között fennálló nem­zetközi szerződés folytán egységes területen levő forgalomra is kiterjeszthesse. Ezen kiterjesztésre, a jogot rendeleti úton kívánja a kormány és a törvényjavaidat a vasúti üzleti szabályok átvizs­gálása útján magának megadatni. Ennek előnyös volta már abból is kétség­telenül kitűnik, hogy ugyanezen egy területen ugyanegy fuvarozási intézetnél, tehát a vasuta­kon különböző jogszabályokat alkalmazni, aszerint, a mint az árú külföldre, vagy az osztrák örökös tartományokba czímcztetik, már egymagában zava­roknak forrása. De másfelől kétségtelen, hogy vannak a nemzetközi egyezségben megállapított oly dispositiok is, melyeknek kiterjesztése a belföldi és az osztrák tartományokkal való forgalmunkra nem képezi ugyan a kereskedelmi törvény mó­dosítását, ha életbeléptetésük égető szükség. Ilyen, hogy például egyebet ne említsek, az, hogy a kereseti jog elévülése a jogviszony­ból eredő követelésekre nézve különbözően nyil­vánul. Például a számítási hibákon alapuló kö­veteléseknek akár a fél, akár a vasút részéről érvényesítésére eddig semmi más korlátoló sza­bály nem létezett, mint a magánjogi elévülési szabályok; és így bekövetkezett az az eset, hogy egész irodák támadtak és ágensek működtek, kik 10 —15 és 20 éves fuvarleveleket előkerestek, azok alapján a különböző vasutak ellen hibás szá­mítás czímén kereseteket indítottak, tehát oly időben, midőn azok ellenében a vasutak idő­múlás, az adatok és irományok eltévedése, egy szóval, az idő távolsága miatt alig tudtak kellő védelmet találni. Ezen visszaélésekre vezető álla­potok megszüntetését czélozza a nemzetközi egyezség azon szabálya, mely hasonló kerese­tekre egy évi rövid elévülési határidőt szab. Elvileg alapját találja ez a mi kereskedelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom