Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

5ft4. országos ülés 1891. október 23-án, pénteken. 225 felöl.) így tehát a hatóságok részéről az intéz­kedések kellő módon és mértékben megtörténtek. Kicsinylőleg beszélt a képviselő úr a reg­nicolaris küldöttségről és azt mondta, egészen mást követelt a küldöttség 1883. és 1884-ben, ezeket nem vettem figyelembe, hanem említet­tem egy pár lappaliát. Felkérem a t. képviselő urat, legyen szíves az 1883/4. évi regnicolaris deputationak épen a provisorium megváltoztatása iránt teendő intéz­kedésekre nézve tett javaslatát átnézni és meg fogja látni, hogy azon négy tárgyon kivííl, a melyre utaltam, a küldöttség semmiféle nagyobb fontosságú javaslatot nem tett, azokra pedig, a melyek fontossággal bírnak, kiterjeszkedtem mai felszólaláso mb an. Azt is mondja Horánszky képviselő iir, hogy a hadügyministernek csak egy iránt van érzéke: s ez az, hogy minél több költséget kö­veteljen a hadi szükségletek fedezésére, a többi ügyekkel pedig nem gondol. Az elsőre nézve áll az, hogy a hadügy­minister lévén felelős a monarchia védképes­ségéért, neki kötelessége kérni azt, a mit erre szükségesnek lát; és viszont az arra hivatott törvényhozási factorok feladata megadni mind­azon módokat, a melyek e védelem szempontjából szükségesek s feladata azokat megadni oly mérvben, a mint ez az ország pénzügyi álla­potával megegyezik. (Helyeslés jobb felől.) De épen, a mit a képviselő úr mond, hogy a hadügyminister nincs tekintettel az ország törvényes viszonyaira, annak ellenkezőjét bizonyítja azon körrendelet, a melyet a sző­nyegen levő ügy következtében kibocsátott. E tekintetben tehát a hadügyminister teljesen bebizonyította azt, hogy elismeri a törvényes állapotot és ennek tiszteletben tartását minden alárendelt közegétől megköveteli. Ezek után ismételten kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: Talán a házszabá­lyokban rejlő jogomnál fogva szabad egy pár észrevételt tennem. (Halljuk I Halljuk ! bal felöl.) A t. minister úr az 1883/4. évi regni­colaris deputatio operatumára utal és nem volt velem egy véleményben azon kérdésre nézve, midőn azt mondottam, hogy ő a kérdésnek csak azon részével foglalkozik, a mely csak lappáliák természetével bír, sőt kétségbe vonta, hogy én a regnicolaris deputationak szóban levő jelentését olvastam volna, vagy legalább utalt arra, hogy olvassam el azt. Legyen meggyőződve a minister úr arról, KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXVII KÖTET. | hogy én, mikor valamihez hozzászólok, a kér­! désre vonatkozó actákat el is szoktam olvasni, s hihetőleg előbb és talán alaposabban is el­olvastam a regnicolaris deputationak e jelentését, mint a t. ministerelnök úr. Ennek beigazolásaúl vagyok bátor utalni arra a körülményre, (Hall­juk! Halljuk!) hogy itt van közöttünk a regni­colaris deputatio azon jelentését fogalmazó ki­váló képviselőtársunk: Falk Miksa. Azon jelentésben nagyfontosságú dolog csak kettő foglaltatik. Az egyik az egyházi kérdés Fiúméban; a másik a horvát gymnasium kérdése Fiúméban. Ezeknek egyikéhez sem nyxil és nem is fog nyúlni a t. ministerelnök úr. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: De nyilatkoztam róla ! Horánszky Nándor: Ezeket szépen ki­kerüli. (Élénk ellenmondások jobb felől.) Egy szóval e kérdés megoldását napirendre tűzni nem szán­dékozik. Erre én azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én azon regnicolaris deputatio jelentésének minden más részét elengedem, ha ezt a kettőt előveszi s megoldani igyekszik, vagy pláne még­is oldja: mert e két nagy kérdés az, mely Fiúméban a bajt csinálja. Mihelyt a t. minister­elnök úr e két kérdésen túl lesz, nagyon remél­hető, hogy a fiumei provisorium kérdését meg­oldáshoz fogja juttathatni. (Helyeslés bal felől.) A másik, a mire a ministerelnök úr vála­szában megjegyzést teszek, az a hízelkedés, melyet a közös hadügyminister részére jónak látott beszédének utolsó részében kifejezésre juttatni. Ezek nem új dolgok. Erdemeket aratni valakinek ez Úton lehet; de én állítom azt is, hogy akkor, a mikor a katonaság egy része a tüntetéseknek egész seriesén már keresztül ment; midőn már a helyzet tűrhetetlenné vált; a delegatiók munkálkodásai kezdődnek és hite­leket kívánnak, akkor egy szentelt víz-féle ren­deletet kibocsátani, melyet azonban, fájdalom, valami nagy fontosságúnak, nagyon komoly­nak a gyakorlatban tartani nem szoktak: oly jelentéktelen intézkedés, a mely a magyar állam tekintélyét és érdekeit ki nem elégítheti. (Élénk - helyeslés lal felöl.) Alapos és gyökeres orvoslásra. van szűkség az ország érdekében, van szükség a katonaság érdekében; mert méltóztassék el­hinni, hogy senki botorabb politikát nem követ­het, mint a ki ezen kérdések iránt elnézőleg viseltetik; (Úgy van! bal felöl.) mert ismétlem: óriási a hordereje azon összefüggésnek, a mely az általános védkötelezettség és a had­sereg győzelmi képessége között van. A ki itt ; a megnyugvásnak, az állami tekintélynek, tör­vényhozásnak és állami intézményeknek tisz­teletben tartására nem a leghatályosabb eszköz­zel dolgozik, az szem elől téveszti nemcsak az 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom