Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-555

14 586- orsítigos ülés 1891. október 5-én, nétfftn. kérdésében az állami alkalmazottakkal együttes, hasonló eljárásra előterjesztést tenni nem lehet, továbbá azért is, mert a gyorsiroda egyes tagjainak nyugdíjazására nézve sürgős kérvények fordultak elő, a bizottság megtette az előterjesztést. Ha azonban a t. ház bölcsessége méltóztatik elhatározni, hogy a napirendről egyelőre leveszi az ügyet, ebben nem lehet valamely ájabb sérelmet találni, mert hisz ezen ügy már öt év óta van függőben. (Zaj. Mozgás,) Ezeket jelezvén, méltóztassék a t. ház bölcsességéhez képest határozni, én természetesen, mint a ház elnöke, kötelességemnek fogom tartani a t. ház határozatait végrehajtani. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Miután a t. pénzügyminister úr kijelentésében önmaga kifejezte, hogy a dolog érdemére nézve tökéletesen helyesli azt, mit a bizottság jelentésében előad, hogy azok az illetmények, a melyek eddig nyugdíjalapul nem vétettek, az 1885-iki törvény szerint mindenesetre azok sorába vétessenek fel, a melyek nyugdíjalapúi szolgálnak s e szerint érdemleges különbség e tekintetben az ő, úgy is, mint pénzügyminister, úgy is, mint képviselő nézete s a gazdasági bizottság jelentésében előadottak közt nincs: nem értem az okát, miért kívánja a t. pénzügyminister úr, úgy is mint képviselő a gazdasági bizottság ezen jelentését a napirendről levétetni? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Már előre is egyértelműek lévén tehát abban, hogy tárgyilag az igazságot foglalja magában a gazdasági bizottság jelentése és másfelől részünkről féltékenység nyilváníttatván a képviselőház kizárólagos önálló költségvetési joga tekintetében: úgy hiszem, jogosan kérhetem a t. pénzügyminister urat, hogy a ház megfontolván a t. pénzügyminister úr óhajtásának azon részét, miszerint ezentúl a gazdasági intézkedésekre nézve a t. ház elnöke a t. péazügyminister urat ezentúl is úgy, mint most is történt, meghallgassa, ennek semmi sem áll útjában, úgy hiszem, kérhetjük és kérem is a t. pénzügyminister urat, hogy miként ki is mondta, hogy arra nézve ő sem tesz tárczakérdést, vájjon most tárgyaltassék ezeu ügy; mondom, felkérem, álljon el attól, hogy ez a napirendről vétessék le. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) S esetleg, ha a t. pénzügyminister úr nem tenné is ezt, azt hiszem, semmi sem áll útjában annak, hogy ä képviselőház az ügyet napirenden tartva, azt most tárgyaljuk s miután annak érdemére nézve köztünk elvi különbség egyáltalában nincs, abban ma határozzunk is. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) A többire nézve pedig, a mint az igen t. elnök úr is kimondotta, azon az úton járjon, a melyen eddig is mindig járt. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Csatái* Zsigmond: T. ház! Teljes elismeréssel adózom a t. pénzügyminister úrnak, a ki a ház tisztviselői között az egyöntetűséget és az osztó igazságot kívánván meghonosítani, indítványozta, hogy a gazdasági bizottság ezen javaslata vétessék le a napirendről, mert hát ennek a képviselőháznak nemcsak gyorsírói, hanem irodában dolgozó tisztviselői is vannak és megvallom őszintén, igen fájóan ütötte meg hallérzékemet az a panaszhang — nem mondom, kiknek a részéről — hogy íme a gyorsíró urak ötödéves pótlékban részesülnek, míg mi, a képviselőháznak szintén hasznosan működő közegei, tízéves pótlékban részesülünk. Ez reám nem tévesztettével hatását és azon nézetben vagyok, hogy ha a gyorsíró urak ötödéves pótlékot kapnak, ezt a többi tisztviselők is megérdemlik. Hogy pedig ez bekövetkezzék, nagyon éretten, higgadtan, komolyan kell a dolgot megfontolni. Ne legyen versengés gyorsírók és más képviselőházi tisztviselők közt. En tehát csak üdvözlöm a pénzügyminister úrnak bölcsességből kifolyó azon indítványát, hogy az most a napirendről vétessék le, de nem úgy, hogy ez által megint hat esztendeig várasson a dolog magára. A t. elnök úr, a mint tudjuk, mindig nagyon kegyes, atyáskodó módon járt el a háznak minden tisztviselőjével szemben, úgy, hogy valahányszor a ház tisztviselői a t. házhoz fordultak, keresztülvitte, hogy sorsuk enyhíttessék, hogy a gyors halálozás köztük megszűnjék, bizonyára mihamarább módot fog találni, hogy oly indítványnyal lépjen a ház elé, mely szerint a gyorsíró urakéval együtt a ház irodai tisztviselőinek fizetése is javíttassák. Részemről tehát hozzájárulok e kérdésnek most a napirendről való levételéhez. Nagy István jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. ház! Sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy előttem szólott képviselőtársam oly szellemben nyilatkozott, mely tökéletesen ellenkezik e párt és egyes tagjainak nézetével. Csatár Zsigmond: Törődöm is én a párt nézetével — ilyen ügyben. — Ez nem pártügy! (Élénk derültség.) Csanády Sándor: Sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy helyesli a minister urnak önkénykerlő eljárásait. Részemről tehát nem érthetek egyet Csatár Zsigmond képviselőtársammal, hanem elfogadom a gazdasági bizottság javaslatát. Csatár képviselőtársamnak azon megjegyzésére, hogy igazságtalanságnak tartja azt, hogy csakis a gyorsírók részesíttessenek pótlékban, a ' többi tisztviselők pedig nem, azon nézetemet kell