Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-555

12 665. orsrágos Blés lgftl. október 5-én, liétfÖB. és nemcsak, hogy nem fogadhatnám el azon indítványt, hogy most vegyük le a napirendről e javaslatot, csupán csak azért, hogy a ház t. elnöke azt újból a kormánynyal egyetértőleg terjeszezea ház elé; de épen ez ellen kell tiltakoznom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert az országgyűlés souverenitása épen abban áll, hogy teljesen önállóan, függetlenül intézi a maga belügyeit. (Úgy van! Úgy van! a hal- és a seélső baloldalon.) Abba sem tudnék belenyugodni, hogy mintegy szabályul szabassák az országgyűlés elé, hogy a maga alkalmazottait akként jutalmazza, mint a mit a tisztelt kormány, illetőleg a törvényhozás az állami tisztviselőkre nézve általában megállapít. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Épen abban áll a különbség, hogy megállapíthatunk mi az állami tisztviselőkre nézve bármily rangfokozatot, bármily jutalmazási mértéket ; de nem szabad csorbítanunk az országgyűlés azon jogát, hogy az a maga alkalmazottaira nézve akár kevesebbet, akár belátása szerint sokkal többet, sokkal nagyobb jutalmazást is alkalmazhasson. Mindezeknél fogva én nem járulhatok a pénzügyminister úr indítványához, sőt veszedelmes praecedenst látok abban az országgyűlés budgetjogának szempontjából. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház! A felmerült kérdéshez pár szóval vagyok bátor hozzászólani. Megvallom őszintén és egész nyíltan, nem hatott reám nagyon kellemesen az, hogy a minister úr a ház egyik bizottságáról mely a ház t. elnökének elnöklete alatt működik, oda nyilatkozott, hogy e kérdésben nem alkalmazza a rigorositás azon mértékét, melyet alkalmaznia kellett volna. Az, a mit a minister úr mondott, akár szó szerint, akár értelme szerint felfogva, ezt jelenti. Egyébiránt akár így, akár úgy van a dolog, elvileg nekem is az a nézetem, hogy a háznak fenn kell tartania budget-jogát és nem szabad azt a kormány elhatározásától függővé tenni. Nincs is ebben semmi baj, mert fel kell tennünk azon bizottságról, a mely e részben határoz, hogy a törvényeket ismeri és azok értelmében jár el, a mi egyébiránt kétségbe nem is vonatott. Különben a bizottság határozatai úgy is a plénum elé kerülnek, hol a minister úrnak ép oly indítványozási joga van, mint bármely képviselőnek. A mit tehát e tekintetben a ház határoz, azt ép oly megfontolással határozza és fogadja el, mint az egész ország költségvetését. (Helyeslés bal felől.) Én tehát nem helyeselhetem, hogy e tekintetben a t. kormány véleménye legyen az irányadó. De minthogy szerintem is helyesen cselekszik a ház, ha ily kérdésekben lehetőleg figyelembe veszi a többi államtisztviselőkkel való conformitást: e szempontból nem ellenzem, hogy az elnök úr mindannyiszor, valahányszor a gazdasági bizottság ily természetű dolgokat tárgyal, a pénzügyministert is meghíjja, nem azért, hogy az befolyást gyakorolhasson a ház budgetjogára, hanem hogy az említett conformitásra való tekintettel ő is hallathassa szavát. (Helyeslés balról.) Épen ezért nem tartanám helyesnek, ha e javaslatot ezúttal levennők a napirendről. Ez oly elvi természetű intézkedés lenne, mely akként magyarázathatnék, hogy a ház fel akarja áldozni budget-jogát. Fogadjuk el tehát a gazdasági bizottság javaslatát, de a jövőt illetőleg járuljunk hozzá ahhoz, hogy a gazdasági bizottság ily természetű ügyek tárgyalására híjjá meg a pénzügyministert is. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Bocsánatot kérek, hogy ismételve felszólalok; de ha az előttem szólott képviselő urak Kérni figyelemmel kísérték volna beszédemet, méltóztassanak elhinni, mindazt az argumentatiot, melyet a ház budget-jogának megóvása tekintetéből felhoztak, maguk is feleslegesnek érezték volna. Először is bátor vagyok Helfy t. képviselő urat egy cardinalis tévedésére figyelmeztetni. Én egy szóval sem mondottam azt, hogy a t. elnök úr a kormánynyal egyetértő eljárásra utasíttassák, mert a mint azt már az ülés előtt is említettem, midőn az ügyet a t. elnök úrral megbeszéltem, egyetértő eljárásra utasítani olyanokat lehet, kik kötelesek egymással solidaritásban lenni. Lehet egyetértő eljárásra utasítani egy cabinet tagjait; lehet azt mondani, hogy egy minister a másikkal egyetértőleg járjon el, mert azoknak solidaritásban kell lenniök; de engem, teszem Helfy képviselő úrral egyetértő eljárásra utasítani nem lehet, (Derültség jobb felől.) mert a mint ez az eset is mutatja, nekünk nem kell solidarisaknak lennünk. Ép úgy, miután nincs törvényes szabály vagy bevett szokás arra, hogy a t. elnök úr és a cabinet tagjai solidarisak legyenek, én ily nonsenst, hogy az elnök úrral egyetértő eljárásra utasíttassam, nem indítványoztam. (Úgy van! jobb felöl.) Én azt mondottam, hogy hívja fel a t. ház a t. elnök urat, hogy a kormány meghallgatásával tegyen előterjesztést. Ez a meghallgatás nem több, mint az, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam méltóztatott mondani, hogy méltányosnak, helyesnek, czélszertínek tartja, hogy az eljárás egyöntetűsége szempontjából ily alkalmakkor a kormány vagy a pénzügyminister is meghallgattassák. Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak azt jegyzem meg: én egy szóval sem mon-