Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

563. országos ülés 1891. október 22-én, csütörtökön. 199 ez a késedelem arra való, hogy abból törvény ne váljék. De azután hol van az egyesülési és gyülekezési jog, melynek még ezen országgyűlésen való megalkotása, a minister úr pozsonyi levele szerint, tehát nyomtatásban megvolt ígérve? Valószínűleg nagyon el van foglalva a minister úr, vagy pedig alkotásait különös scrupulositással készíti elő: de akkor legalább azon szék tekintélye érdekében, melyet elfoglal, gondolja meg kétszer is és ne tegyen oly ígéreteket, melyeket beváltani vagy nem képes, vagy nem akar. (Helyeslés bal felől.) Vannak továbbá oly engagement-jai is, melyekre nézve igaz, ígéretet nem tett, de melyekre nézve csak annyit mondok : noblesse obiige. Vájjon hol késik a választási törvény reformja; hol van az a szellem, melyet a t. minister úr innen oda vitt? Hol késik az a törekvés, melyet annyi, kínok alatt táplált, melyeket együtt álltunk ki a választások idején és melyre nézve annyiszor ígértük, hogy a választó közönségnek megadjak azt, a minek hiányát e közönség annyiszor felpanaszolta? (Úgy van! bal felől.) íme most Magyarország közönségének az a része, mely a minister úrral a hosszít választási küzdelmek alatt közvetlenül érintkezett, megismerheti a minister urat és láthatja, kivel van dolga : mert az ellenzékről bátran, kihívólag hirdetni bizonyos dolgokat és mindazokat elfeledni akkor, midőn valaki óriási erkölcsi áldozatok árán innen oda átmegy, valóban nagy ámítás. (Élénk tetszés. Úgy van! bal felöl.) Tatisman ez a t. minister úr részére az ő politikai életének további phasisaira, mely őt méltán kíséri. Láthatja Magyarország közvéleménye, hogy ismét csalódott egy férfiúban, a ki nagy szemforgatások mellett és közvetlen melegséggel szokott szólani; és a midőn arról van szó, hogy a mit hirdetett, azt meg is valósítsa, akkor ama helyről, a többséggel a háta mögött, nagy applombbal csak azt hirdeti: itt az erő, itt az összhang, itt a hatalom, itt az akarat, itt van minden, csak a szótartás nem. Ez az a dicsőség, melyre a t. minister úr vágyódott s melyet óriási vágyakozás után, épen nem correct úton, elérnie is sikerűit. Csatár Zsigmond: 0 boldog! (Élénkderültség.) Horánszky Nándor: Még csak egy momentumot akarok felemlíteni a minister úr tevékenysége körébők t. i a királyi táblák decentralisatioját, oly kérdést, melyben közvetlen politikai momentum nincs, melyet tehát saját érdeme szerint ítélhetünk meg. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Magyarország jogász közönsége, sőt laicus közönsége is — mert bizonvos érzékkel ez is bír — nem tudta megérteni azt, miért kezdte a minister úr működését ép a decentralisatioval, a nélkül, hogy előbb megalkotná a perjogot és megoldaná azon kérdéseket, melyeknek a táblák decentralisatioja csak koronája lehet. Hát megmagyarázom én. (Halljuk!) A minister úr másfél esztendeig viselte tárczáját, a nélkül, hogy ez idő alatt tőle valami momentuosusäbb alkotást láttunk volna: kellett tehát valami sensatioval előállaui. (Derültség bal felöl.) Már pedig lehet-e nagyobb sensatio, mint a mely legalább is tizenegy városnak versenyét és talán 140 táblai bírónak sorsát van hívatva — hitem szerint — aligha definitive, de legalább hosszú időre megállapítani? Ez az ő alkotásainak a sensatios része; de mi a lényege? Lényege azon tanulságok, melyek mindinkább kezdenek feltünedezni. A királyi táblák között a munkálkodás tekintetében nagy verseny állott elő; mert nem közömbös dolog, hogy a tevékenység tekintetében egyik királyi tábla se maradjon a másik háta mögött. Hogy az a verseny, a melybe egy di*sonans hang Szegeden bele is szólt, mily következményekkel járhat magára a justitiara, különösen akkor, midőn némely kérdések fölött a királyi tábla végérvényesen határoz, azt a közvélemény bölcsességére bízom. De lesznek ennek még más következményei is. Nem adok egy esztendőt, még nagyobb bajok fognak előállani a kir. Curiánál és pedig két okból: egyfelől a verseny következtében előálló tevékenység folytán összehalmozódó munka; más felől a verseny következtében szükségessé váló gondosabb felülbírálás következtében előálló tevékenység számszerű eredményeinek megcsappanása tekintetében. Hogy ezen következmény törvényhozási intézkedéseket fog maga után vonni, az előttem alig kétséges dolog. Ez tehát egy alkotás, mely a t. minister úr szakértelmére i* vall és a melyet ma már Magyarország közvéleménye, vagy talán nem jól használom a szót, gondolkozó véleménye legalább eredményeiben kétes természetűnek kezd tekinteni. Ezek a minister úrnak alkotásai, ez a minister úr tevékenysége, ez az a szellem, a mely a, minister urat azóta vezeti, a mióta erről a pártról arra a pártra ment és mióta a ministeri széket azon súlyom erkölcsi áldozat árán, a mely ma már láthatólag fekszik előttünk, elfoglalta. Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mi a jelenlegi kormánynyal szemben a történtek után határozott, nyílt és őszinte oppositióban vagyunk, az minden kétségen felül áll. Ebben az oppositióban harczolni fogunk azon két irányzat ellen, a mely eddig is élt azon kormányzat szellemében, de kisebb fokban. Ez irányzatok egyike a reactio, (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás jobb felöl.) mely napról-napra