Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-555

b S6&. országos ülés 1891. október *-én, hétfőn. idején meg is szavaztam: kötelességemnek tartom ezért a felelősséget elvállalni, hozzá tevén, hogy az ország közgazdaságának érdekében ezt a felelősséget jó szívvel is elvállalhatom. Ez a póthitel ugyanis igen egyszerűen azért kéretett és szavaztatott meg, mert a termesztmények ára felment. Ha pedig az élelmi czikkek és a termesztoiények ára felmegy, természetes dolog, hogy azok a gazdaemberek által drágábban értékesíthetők és adhatók el és így az a kiadás, a mely az állam pénzügyei részéről történik, az adófizetők számára bőségesen visszatérül. Én mindig a mellett voltam és a mellett kardoskodtam a delegatiokban, hogy a mennyire csak lehetséges, a hadügyi költségvetés keretén belül, a melyet igen nagynak tartok, megtakarítások eszközöltessenek. Nem egyszer történik, hogy a hadügyminister megtakarításokkal jött a delegatiok elé; így évekkel ezelőtt a természetbeni élelmezés révén kevesebbet állított be a költségvetésbe, egyszerűen azért, mert időközben az élelmi szerek ára lement. Én a delegatioban mindannyiszor azt mondottam, hogy bár örülök rajta, hogy kevesebb a kiadás, de neinzetgazdászati szempontból, megvallom, jobban szerettem volna, ha az árak magasabbak lettek volna, (Nyugtalanság a szélső haloldalon.) Ez volt t. képviselőház, eljárásom indoka; és mivel — ismétlem — ezen eljárás megfelel a törvényeknek, sőt mondhatnám maguknak az ország közgazdasági érdekeinek is, azért szavazatommal ezen törvényjavaslathoz hozzájárulok. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Wekerle Sándor pénziigyminister: T. ház! Azok után, miket az előttem szólott t. képviselő űr mondott, én csak röviden kérem az előterjesztett törvényjavaslatnak úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. Senki nem vonta kétségbe a képviselőháznak, illetőleg az országgyűlésnek azon törvényeinken alapuló jogát hogy a delegatiok által megállapított költségeknek megajánlása iránt egyszerű szavazás útján határozzon. A költségek érdemi tárgyalásába belebocsátkozni alkotmányunk szerint itten nem lehet, Ez a delegatiok dolga; de valamint minden költségvetésnél és minden költségvetési tételnél, úgy ennél isfenmarad az appropriatio kérdése, t. i. hogy a kormányt megbízza-e a törvényhozás a végrehajtással: igen vagy nem? Ezen az alapon itt is elismerem hogy a képviselőház a dolog érdemére is kiható szavazás útján dönt a tétel elfogadása, vagy el nem fogadása felett. (Helyeslés). Ennek felel meg az 1867; XII. tcz. erre vonatkozó határozmánya; ennek felel meg az azóta követett eljárás; mert ha a költségvetésben megajánlott hitelek elégségesek nem voltak, a pótlólag szükségelt összegeknek kifizéthetése iránt mindig külön kikéretett a törvényhozás felhatalmazása. (Helyeslés.) Ennyit magára a formára és a képviselőház szavazási jogára nézve. A mi a kérdés érdemét illeti, én igen természetesnek és jogosnak találom azt a kívánalmat, hogy ha jelentékeny összegek megszavazásáról van szó, hogy ha azon jelentékeny Összegeknek megajánlása érdemileg nem is vonható itt bírálat alá és ha az csak egészben képezheti a szavazás tárgyát, hogy a kormány felhatalmaztasséke azok kifizetésére, vagy sem — mondom: igen jogosultnak tartom azt a felfogást, hogy az a képviselő, a ki szavazatával a kormányt fel akarja hatalmazni, vagy attól meg akarja vonni e felhatalmazást, bővebb és alaposabb tájékozást kíván magának szerezni legalább a tételnek szüksége iránt; de azt hiszem, hogy akkor, a mikor az eddigi gyakorlatot követve, kizárólag azt adtam elő az indokolásban, hogy ezen tételt a delegatio megajánlotta, a szükséges felvilágosítást még nem vontam meg a háztól. Nem, azért, mert ezen ügy igen behatóan, érdemileg tárgy altatott a delegatioban, annakadelegationak tárgyalási iratai pedig a t. képviselő urak közt kinyomtatva szét szoktak osztatni s így azokból minden képviselő úrnak módjában van a szükséglet nagysága és helytállósága iránt legalaposabb tájékozást szerezni. Ezen most tárgyalt tételre nézve pedig utalok a delegatio hadügyi albizottságának jelentésére, a melyben igen körülményesen elő van adva, hogy a terményáraknak drágulása folytán a kenyérnél 216.000 forint, a zabnál 807.000 forint, a szénánál 217.000 forint, az alom-szalmánál 112.000 forint, az ágyszalmánál 20.000 forint, összesen tehát az a többlet állott elő, a melyet a delegatio póthitelképen megajánlott. Azt hiszem tehát, hogy akkor, a mikor ily körülményesen indokolva közöltetik a szükséglet a ház minden egyes tagjával, valóban kétszeres munka lenne a törvényjavaslatnak indokolásában ugyanazt ismételni, a mi tüzetesen fel van sorolva a közös kormány előterjesztésében, a bizottság tárgyalási irataiban és az országos bizottság naplóiban. Ha azonban felvilágosítások követeltetnének, nagyon természetes, hogy a kormány kötelességének fogja tartani ezen felvilágosításokat minden tekintetben megadni. (Helyeslés.) A jelen törvényjavaslat tekintetében még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy egy lényeges eltérést kell constatálni az eddig legtöbb esetben követett eljárástól. Míg ugyanis eddig a póthitelek legtöbb esetben akkor kérettek, mikor már á közös leszámolás végleg megtörtént, most épen a ház budget-jogának legmesszebb menő megóvása végett nem vártam be a leszámolást, hanem midőn a pöthitel megsza-