Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
5«5. *r*üágos ülés 1ÍW. »ättó%er StMta, keétóem J57 közmu>elődési egyesületek részére fordítandó nyereménysorsjegy-kölcsön iránti felterjesztését pártolja. Ezen felíratok tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adatnak ki. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén, következik a napirend: az 1892. év első öt hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen pedig az 1. §. tárgyalása. Szólásra senki sincs feljegyezve. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Nincsen sem igényem, sem erőm arra, hogy abba a nagy küzdelembe beleelegyedjem, mely tegnap és tegnapelőtt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr és a t. igazságiigyminister úr közt lefolyt. Azt hiszem, ennek még folytatása is lesz s ennek következtében illetlennek tartanám, ha azzal foglalkoznám, még abban az esetben is, ha előadó nem volnék. Megengedi azonban a t. ház, hogy előadói tisztemhez képest némely, egészen tárgyilagos, szerény megjegyzést tegyek a vita folyamára. (Halljuk! Halljuk!) Magára a tárgyra nagyon kevés megjegyzésem van; mert hisz a tárgyra magára általában nagyon kevés megjegyzés történt. De nem hallgathatom el azon észrevételemet, hogy magának az indemnitásnak természetére nézve, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban a háztól kéretik, még mindig fenforog azon észrevételek után is, melyeket b. Kaas Ivor és Beöthy Ákos képviselő urak tettek, egy kis félreértés. B. Kaas Ivor t. képviselő úr tudniillik azt dobta ide, hogy a kormány 153 és fél millió megszavazását kéri egy félévre. A t. képviselő úr ezzel egészen kiforgatja természetéből a törvényjavaslatot. Abban semmiféle pauschális összeg kérve nincsen; hanem egyszerűen az 1891. évre megszavazott költségvetés alapján az abban foglalt tételek és czímek szerinti kiadásokra pro ráta temporis kéretik az indemnitás az 1892. év öt első hónapjának keretén belül a ministerium részére. Ez nem fejezhető ki egy összegben, mert az általában oly tételes költségvetés és elszámolás, a milyen bármely költségvetésben előfordul. (Úgy van! a jobboldalon.) Másik észrevételem Beöthy Ákos t. képviselő úr beszédét illeti, a ki abban kételkedett és azt fejtegette, hogy tulajdonképen az 1891-ik évi költségvetés, vagy az 1892-ik évi előirányzat szerint történik-e az utalványozás. A szöveg maga megmondja ezt, mert abban világosan benne van, hogy az utalványozás az 189t-ik évi költségvetés czímei és tételei szerint, ennek következtében ezen az alapon történik. Horánszky Nándor: És az időközben hozott törvények alapján! Hegedüs Sándor előadó: Ebben igaza van Horánszky t. képviselőtársamnak: az időközben hozott törvények alapján is, ilyenek pl. az osztrák-magyar államvasút államosítására és a kir. táblákra vonatkozó törvények; tehát ezek tekintetében szintén a törvényhozás fölhatalmazása alapján utalványozandók a kiadások. Azonban, ha az indemnitásról kevés szó volt, annál többet beszéltek egyéb dolgokról. Én azon pontokra szorítkozom, a melyek megengedik, hogy tárgyilagosan és röviden nyilatkozhassa ra. (Halljuk !) Az 1867-ik évi kiegyezési törvénymagyarázatába nem akarok bocsátkozni; de azt hiszem, kiemelhetem annak azon szerződéses természetét, a mely megköveteli, hogy az idő folyamán mindkét fél annak betűjéhez szigorúan ragaszkodjék és abból sem ki, sem abba bele ne magyarázzon egyebet, mint .a mit maga a betű enged. És midőn ezt kiemelem, azt hiszem, első sorban Magyarországnak áll érdekében, hogy azokba a betűkbe ne jöjjön semmi magyarázat, melyet a betűk meg nem engednek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből következik az, hogy nézetem szerint prograramokat csinálni a 25-ik évben a kiegyezéssel szemben annak kimagyarázása, kiegészítése czéljából, magában véve ezen törvény természete szerint nem helyes. Azonban annál meglepőbb rám nézve, hogy ezt épen gr. Apponyi t. képviselő úr teszi, meglepő azért, mert ő nem most ós nem tegnap jött a parlamentbe, ő a parlamentnek, azt hiszem, 17 év óta tagja s ezen 17 év közül gr. Apponyi t. képviselő úr bizonyosan 15 évet töltött a parlamentben úgy, hogy nem jutott eszébe soha, hogy akár az udvartartáshoz, akár a kiegyezés más pontjaihoz egyáltalában hozzájáruljon. Már pedig az ő nagy beszédében, melyet nemrég itt hallottunk, olyan feltétlenül szükségesnek mondotta e programm-pontokat, annyira a nemzet életébe vágó életkérdésnek állította, annyira politikája gyökerének tüntette fel azokat, hogy úgy államférfiúi belátása, mint hazafisága szempontjából fel kell tételeznem, hogy ha ezek ily cardinalis pontjai egy magyar nemzeti politikának: nem a 17-ik évben jutott volna e meggyőződésre, hanem már pályája elején azzal lépett volna fel. Ha tehát nekem, mint gyönge erőnek és kis embernek, van valami vigaszom és ha szolgálhat valami ama scrupulusaim eloszlatására, hogy e programmhoz nem csatlakozhatom: ez az, hogy ezek csak utólagos phílosofálásnak oly termékei, melyek neki most tetszenek, melyeket igen szépen fejteget, de melyek még sem gyökerezhetnek annyira a
