Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

Ml. ofsjágoä Hlés 1891. oktéber i»én, héttóit, |gg szárazon megjegyzem, hogy ő én velem polemizálva, bizonyítgatta az 1867-iki kiegyezés fentartásának szükségességét; holott ezt, velem polemizálva, nem szükséges bizonyítgatnia, mert én nyilatkozatomban ezt első tételül állítottam oda. Hanem épen azért, mert a közjogi állapotok terén stabilitásra törekszem, tartom szükségesnek mindazon izgató anyagnak eltávolítását, mindazon hézagnak betöltését, a melyek a kedélyekben a teljes megnyugvás létrejövetelét lehetetlenné teszik. Továbbá azt mondta a t. ministereinök úr, hogy én a közigazgatási törvényjavaslat 1-sö §-át abban a szövegben, a melyben javasolva volt, elfogadtam ; és most nevetségesnek tartom annak törvénybe iktatását: a miben ellenmondást lát. Bocsánatot kérek, én azt a szakaszt a ministerelnök úr szövegezésében elfogadtam azért, mert annyira jelentéktelennek és feleslegesnek tartottam az abban foglalt theoreticus kijelentést, hogy legjobban szerettem volna teljesen kihagyni és hogy e szerint arról disputálni érdemesnek nem tartottam; ha tehát most ennek a felesleges szakasznak egymagában való törvénybe iktatását nevetségesnek tartom, ez csak következménye azon álláspontnak, melyet ezzel a szakaszszal szembe i kezdettől fogva elfoglaltam. (Helyeslés bal felől.) Végül, úgy látszik, a kereskedelmi minister úr — nagyon sajnálom — igen zokon vette azt az ártatlan, tréfás megjegyzést, melyet ő reá vonatkozólag tettem és nehéz kaliberrel felelt nekem, állítván, hogy a tények egész öszszessége, egész politikai életem satyra. Igen kevesen vannak a túloldalon, a kik ezt elhiszik, e körön kívül és ezen pártnak leghívebb hívei közül épenséggel senki sem. (Helyeslés bal felől.) De én csak egyre kérem a t. kereskedelmi minister urat: elégedjék meg azzal, hogy a »Magyar Hirlap«-nak rendeleteivel csinál reclamot; ne tegye ugyanezt a parlamentben is; ne áralja el, hogy a »Magyar Hirlap* pályadíjaira czélozva, még álmában is folyton a »Ma gyár Hirlap«-pal foglalkozik. (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A kereskedelmi minister úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőház! Távolról sem vettem zokon azt, mit az előbb a képviselő úr mondott; sőt ellenkezőleg egészen természetesnek tartom, hogy a t. képviselő úr felém is fordult és természetesnek találom azt, hogy mostani szavait is a túlsó oldalon oly nagy vígsággal és örömmel fogadták. Én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ama hírlapnak, a »Magyar Hirlap«nak époly lelkes olvasója vagyok, mint ő és KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVII. KÖTET. megvallom, hogy politikai működése egyik legkiválóbb sikerének tekintem, hogy épen a »Magyar Hirlap« argumentumát méltóztatott itt velem szemben felhozni. De ha, t. képviselőház, tisztánlátás ezen nyilatkozata, melylyel az előbbieket tréfáknak minősítette, azt nagy köszönettel veszem és ha ez ártatlan tréfa, akkor minden jól van és akkor megszűnik annak szüksége, hogy a baklövést, melyet nekem tulajdonított, választási czélokra neki átengedjem. (Élénk tetszés és derültség jobb felől.) Elnök : Az igazságügyminister úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Fölkiáltások a baloldalon: Holnap! Hosszan tartó zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy egy interpellatio intéztetett hozzám, a melyre mára ígértem a választ. Kérem a t. házat, engedje meg, hogy azt röviden, tekintetbe véve az ülés hosszúra kinyüjtását, megadhassam. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Dárdai Sándor t. képviselőtársam az utóbbi napokban a következő kérdéseket intézte hozzám: »Interpellatio az igazságügyminister űrhöz. 1. Való-e, hogy az igazságügyminister Fenyvessy Arnold törvényszéki bíróval azért, mert egy párbajügyben az ő elnöklete alatt tartott végtárgyalás folyamán azon nézetének adott kifejezést, hogy a polgári és katonai becsület közt nincs különbség, rosszalását nyilvánította ? 2. Ha az való, avagy mennyiben főfelügyeleti jogából kifolyólag csak figyelmeztetést is intézett nevezett bíróhoz, mi által érezte magát erre indíttatva ?« Ezen kérdésekre alkalmat adó ügy vett informatioim szerint a következő, ennek előrebocsátása után, adom meg feleletemet. A budapesti törvényszék büntető osztálya előtt Török Dezső és Rimanóczy Kálmán közt egy bűnügy forgott fenn, a mely kávéházban történt összekoczczanásból keletkezett párbajra hívás és a párbaj elfogadásának vétségét képezte. A segédek közt a megállapodás pisztolyban történt, mielőtt azonban a helyszínén a pisztolyok megtöltettek volna és a segédek a kötelességükhöz tartozó felhívást megtehették volna, a rendőrség beavatkozása folytán a felek szétválasztattak és az ügy a felek közt kibéküléssel fejeztetett be. A vádhatóság a törvénynek megfelelőleg, miután a kihívás maga, vagy a kihívás elfogadása már vétséget képez, párbaj vétsége miatt megindította a büntető eljárást. Az indítvány tisztán a felek ellen volt intézve; a tanúkra nézve azt a nyilt kijelentést tartalmazta, hogy mivel semmi adat sincs arra, hogy a segédek kötelességüknek meg nem felel20