Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

oftl. országos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. i5i kérdést egy párt sem tűzte ki saját programmjáúl, mindaddig, míg a kormány részéről ez kijelentve nem lett. (Ellenmondás bal felöl.) Megengedem, hogy Apponyi Albert grófnak ez volt a nézete, de nem hiszem, hogy állíthatná, hogy akkor egész pártja magáévá tette ezt az álláspontot, (Úgy van! jobb felöl.) mert épen az ő pártjában is voltak municipalisták. (Úgy van! jobb felöl) De különben is, azt hiszem, ezen kérdésről beszélni meddő, annál is inkább, mert az nem is a legújabb időből veszi eredetét. Méltóztassék az országgyűlési irományokat és egyes szakférfiak nyilatkozatait elolvasni és meggyőződhetnek arról, hogy már 1848. előtt is voltak az államositásnak hívei; 1848 után is voltak olyanok, mint Csengery, Horvát Boldizsár, Szalay László stb, a kik már régebben foglalkoztak az államosítással. A kérdés eredetét tehát nem kell az újabb időben keresni. De még egy észrevételt vagyok kénytelen tenni a közigazgatási reform kérdésére nézve. A főrendek által is már elfogadott két szakaszos törvényjavaslatról kicsinylőleg szólott gróf Apponyi Albert és nevetségessé akarta tenni az abban foglaltakat. Bátor vagyok erre nézve a t. ház emlékezetébe hozni, hogy az 1. §. úgy, a mint jelenleg fogalmazva van, kivéve, hogy az »ezen« szó helyett »a« tétetett, teljesen megegyez azon szövegezéssel, a mely itt a házban tárgyaltatott és melyet gróf Apponyi Albert úgy itt, mint a bizottságban elfogadott. Akkor ezen szakasz ellen a t. képviselő úr nem tett kifogást, még stylaris tekintetben sem-, különös tehát, hogy később nevetségessé akarta azt tenni, (ügy van! jobb felöl.) Azt mondja gróf Apponyi t. képviselő úr, hogy milyen nagy különbség van a közigazgatási reform azon módja közt, melyet & jelenlegi igazságügyminister úr mint képviselő előterjesztett és azon javaslat közt, melyet a kormány terjesztett elő. Hát, t. ház, egy lényeges különbség; van a kettő közt: és ez^az — a mint másként nem is lehet — hogy míg a programmbeszédben vagy egy országgyűlési beszédben csak[az általánosságokról szokás beszélni ; addig, ha. egy reform törvényjavaslat alakjában kerül a ház elé, abban már a részletekre is ki kell terjeszkedni (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Ha a t. képviselő úr annyira szemére veti Szilágyi Dezső minister úrnak, hogy miért fogadta el ezen törvényjavaslatot, mikor az annyira ellenkezik az ő beszédében foglaltakkal: akkor én is azt mondhatnám a t. képviselő úrról, hogy azt a törvényjavaslatot,' melyet a kormány előterjesztett, ő is elfogadta, daczára, hogy annak idején magáévá tette azt a tervet, melyet az igazságügyminister úr mint képviselő terjesztett elő. (Úgy van ! jobb felől.) Még egy dolog van, t. ház, a mit én részemről gróf Apponyi képviselő úr kijelentésében sem augusztusban nem értettem meg. sem most nem tudok megérteni: s ez az, hogy a korinány compromittálta a reformot és megnehezítette a kérdés tárgyalását. Mi volt az, t. ház, a mit. gróf Apponyi képviselő úr indítványozott, mikor a közigazgatási törvényjavaslat általános tárgyalása befejeztetett? Az, hogy a részletes tárgyaiásta ház halaszsza el. Ámde nemcsak azon nyilatkozatok után, a mik a függetlenségi párt részéről történtek, hanem az időbeosztás folytán, mely előttünk állott, mert hiszen tudva volt, hogy a mostani őszi ülésszak alatt kell a háznak foglalkozni a költségvetéssel, a delegatio ülésszaka is most van, foglalkozni kell a kereskedelmi szerződésekkel: tehát tudtuk, hogy lehetetlen most letárgyalni a közigazgatási javaslatot. Szintúgy lehetetlen lett volna e nagyfontosságú javaslatot átvinni a jövő ülésszak későbbi idejére, a midőn közel leszünk ezen országgyűlés mandátumának végéhez. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ha tehát gróf Apponyi Albert képviselő úr javaslatát elfogadtuk volna, mely elhalasztás ürügye alatt mégis csak elnapolás és a napirendről való levételt foglalt magában, ez igenis compromittálta volna a javaslatot; míg azon eljárással, a melyet mi követtünk, többre mentünk, megengedem, nem gyakorlatilag, de erkölcsileg, mert ez súlyt kölcsönöz az elvnek az által, hogy törvénybe van iktatva. (Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert képviselő úr ismételve szólott pártpolitikáról és körülbelül azt mondta, hogy ez a párt beékeli magát az ellenzék és a nemzet közé, beékeli magát az ellenzék és a korona közé; és nem engedi az ellenzék szavát az illetékes helyre eljutni; s általában úgy beszél a párturalomról, hogy az önczél. szövetkezet, társaság, mely csak önfentartásáról gondoskodik. Hát vájjon Magyarország-e azon egyedüli parlamentaris ország, melyben pártok léteznek ? Hiszen politikai pártok minden országban vannak és kell is, hogy legyenek, mert ha politikai pártok nem léteznének, hanem csupán egyes csoportok, akkor azokkal kellene folyvást megalkudni, a mint némely országokban történik; de ez a czéltudatos működést mindenesetre lehetetlenné tenné. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Azért kell és nemcsak kell, de hasznos és szükséges is, hogy politikai pártok létezzenek, melyek a parlamentaris eljárást vezetik. (Helyeslés jobb felöl.) De azonkívül, t. ház, csak a szabadelvű párt tagjai teszik azt, hogy párttá alakúinak'? Nem ugyanazt teszik-e önök és a t. függetlenségi pártiak is? Önök is mind — és felfogásom szerint helyesen — pártokká alakúinak. És, t. ház. ha önöknek nem tetszik az, hogy ezen párt, a